Amiről az utcák mesélnek…

Aréna a Hárs vendéglő udvarán

A Hárs vendéglő egy időben nemcsak a vendéglátásáról volt nevezetes, hanem a helyi színháztörténet lapjaira is beírta magát, hiszen udvarán színjátszásra alkalmas arénát építettek.

Aki városunkban hódolni szeretett volna Thália papnőinek és papjainak, az az állandó kőszínház felépülte előtt elsősorban a vándorszíntársulatok alkalmi előadásait látogathatta. Ezek a társulatok előbb a nagyvendéglő (a mai Hősök terén állt, 1888-ban leégett) fogadószobájában majd az udvarán felépült, de csak három évig működő arénájában adták elő produkciójukat. Egy nyári színkör felépítésére kapott engedélyt Rosenzweig Dávid 1875 februárjában a városi szakosztály azon indoklásával, hogy a színjátszás „a közönségnek szellemi élvezetet és szórakozást nyújt, mint hogy jelenleg a városban színkör nincs, a város oly helyzetben ez idő szerint nincs, hogy színkört építhessen”. A Szabolcs című hetilap egyik márciusi száma már arról tudósított, hogy az aréna építésén „nagy eréllyel dolgoznak”, az télen is használható lesz, valamint a színi előadások mellett lovardának és táncteremnek is hasznosíthatják.

Az aréna nyitó előadásának eredetileg a Bánk bánt tervezték, helyette azonban Dóczy Lajos Csók című darabját adta elő Miklóssy debreceni színtársulata 1875. május 16-án. Az előadás nem nyűgözte le a helyi lap kritikusát, viszont a nagy hiányt pótló színkörnek csak a zajos padlózata ellen emelt kifogást. Krúdy Gyula novelláiban többször is felbukkan az aréna, amely alatt „azt a fából deszkázott épületet kell gondolni a Hársfa-vendéglő udvarán, amelyet a mai nemzedék már nem láthatott. Igazi vidéki színkör volt petróleumlámpásaival, fapadjaival, recsegő, ingadozó karzatával. A primadonna rizspora az első sorban ülő gavallérok fekete kabátjára repült, és a színésznők harisnyakötőinek színéről nem lehetett vitatkozás”.

Fellépett itt többek között Jászai Mari és Blaha Lujza is. A nemzet csalogányának a „De szeretnék rámás csizmát viselni” kezdetű népdal előadása akkora sikert aratott, hogy a Hárs cégére alá egy rámás csizmát festetett a vendéglős. Az arénát 1894-ben bontották le.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. február 19. 8. o.)

Blaha Lujza a Piros bugyelláris című népszínműben
(Kép: Képes Néplap és Politikai Híradó, 1879. január 12. 1. o.)

Amiről az utcák mesélnek…

A Hárs vendéglőből rendőrség, majd kollégium

A Hárs vendéglőt Krúdy Gyula írásaiban gyakran „Hársfának” nevezte. Az ő soraival búcsúzunk attól a helytől, „ahol kimondhatatlanul jó volt a zónapörkölt délelőtt, és a sör olyan sárga, mint az aranypénzű nyárfa levele”. Az egykor szép napokat látott szállodát, vendéglőt, kávéházat és korcsmát utolsó bérlője, Herskovits Márton kínálta minden berendezésével megvételre 1904-ben. Az épületet végül a város vásárolta meg és a közbiztonság szolgálatába állította 1919-ben.

A rendőrség városunkban is a helyi hatóság rendfenntartó alakulataként működött 1919-ig. A városháza épületében biztosítottak számukra helyet, ami sokszor elég szűkösnek bizonyult. 1916 májusában Kiss Sándort nevezték ki a város főkapitányává, aki nagyon sokat tett azért, hogy a háborús majd a forradalmi időkben a helyi rendvédelem biztosított legyen. Ő szervezte meg 1917-ben a katonai rendőrséget is, amelynek laktanyául a városházán az ipartestület egykori tanácstermét alakították át, az udvaron pedig konyhát állítottak fel. E katonai rendőrök látták el ezután az utcai őrszolgálatot. Szintén az ő javaslatára, 1918 őszén 120 főre emelték a rendőrség létszámát. A kommün ideje alatt elvették tőle a rendőrség vezetését, de utána visszakapta azt.

Ismét ő szervezte újjá a rendőrséget, amelynek létszámát emelték, a detektív osztályát kibővítették és a tisztviselők számát is növelték. Az egykori Hárs vendéglő épületét alakították át laktanyává, irodává, börtönné és 1919 nyarán a városházáról ide tették át székhelyüket. Innen látták el a közbiztonságot egészen 1927-ig, amikor átköltöztek a ma is álló Bujtos utcai rendőrpalotába. 1928-tól tíz éven át a jegyzőtanfolyam céljaira vették igénybe az épületet, majd a háború végéig különböző városi hivatal működött benne. 1947 őszén a Benczúr Gyula népi kollégium tanulói vették birtokukba és lakták be 1986-ig. Ekkor a kollégisták új helyet kaptak, a sokat látott régi épületet pedig 1987-ben lebontották. Helyén épült fel Lengyel István tervei alapján a Hungária Biztosító székháza, amely 1991-ben Ybl-díjat kapott.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. február 12. 8. o.)

A Benczúr kollégium épületének bontása
(Fotó: Hudivók Róbert)

Amiről az utcák mesélnek…

A Hárs vendéglő történetéből

A Korona szálló 1895-ös megnyitása előtt városunkban kisebb hotelek, nagyvendéglők álltak a vendéglátás szolgálatában. Ezek sorában ott van a Hárshoz címzett szálloda és vendéglő is.

Korabeli utcaelnevezésekkel élve a Pazonyi (ma Dózsa György) utca 13. sz. alatti egykori épületről van szó, amelynek kapuja a hajdani Véső utca 1. szám alatt nyílt. Ez a meglehetősen lejtős kis utcácska kötötte össze a Pazonyi utcát a Zöldség (korábban Nád Piacz, Selyem, Lenin, ma Szabadság) térrel. Ez a telek egykoron a Bodnár család tulajdonát képezte. A család férfitagjai előbb városi köztisztviselőként dolgoztak, majd ügyvédként praktizáltak. Az 1840-es években épült házukat később bérbe adták, valószínűleg a közeli piac megnövekedett forgalma, zajossága miatt és a Körte utcára költöztek. A főépületet egy kocsmáros vette bérbe, a Pazonyi utcára néző egykori cselédlakásokat pedig szállodai szobákká alakították át és folyamatosan bővítették. Az épületet a déli szomszédtól egy szép hársfasor választotta el, ez ihlette meg az első bérlőket a vendéglő névadásakor.

A „Hárs” a társasági élet egyik fontos színterévé lépett elő. Gyakran biztosított helyszínt közvacsoráknak, különböző társas összejöveteleknek, farsangi táncos estélyeknek, banketteknek, ünnepi eseményeket követő díszvacsoráknak, dalestélyeknek. A tűzoltók is termeiben farsangoltak 1885-ben, miközben „kedélyesen öntözgették azt a nedvet, amelytől még jobban ég és lángol a lélek, szív és vér – a nyíri vinkót”. Többször elismerő sorok jelentek meg a Nyírvidék lapjain a vendéglátás színvonaláról. Arról meg nem a kocsmáros tehetett, hogy 1891-ben az orosi „népzenekar” repertoárja részeként előadta a Gotterhaltét is, megbotránkoztatva ezzel a szépszámú közönséget.

A Korona szálló megnyitását követően egyre sűrűbben váltakoztak e méltán nevezetes vendéglő bérlői. Nevén is változtattak, már Zrínyihez címezték, de ez sem segített. Az épület az első világháború végén városi tulajdonba került és már egészen más célokat szolgált…

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. február 5. 8. o.)

Hirdetés a Nyírvidékben

Ki mesélteti az utcákat?

2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.

Bővebben...