Részletek

Amiről az utcák mesélnek…

A kormányzó Nyíregyházán 1.

Horthy Miklós az 1920-as években három alkalommal is látogatást tett városunkban. Első útjára nem sokkal kormányzóvá választása után került sor. Az eredeti terv szerint csak egy debreceni útról lett volna szó, azonban a nyíregyházi városvezetők külön megkérték a kormányzót, hogy jelenlétével tisztelje meg a Nyírség fővárosát is. Így történt, hogy 1920. április 15-én, reggel 9 órakor Debrecenből megérkezett a Horthyt és kíséretét szállító Turán-különvonat.

Mikecz István alispán már Szabolcs vármegye határánál, Újfehértónál tisztelgett a kormányzó előtt és együtt tették meg az út hátralévő részét. A vasútállomás kupolacsarnokában gróf Vay Gábor kormánybiztos mondott köszöntőt. Beszédében felemlítette a közelmúlt történéseit, a várost megszálló román csapatok garázdálkodásait, amelyre Horthy nemzeti hadserege hozott gyógyírt. Az üdvözlést követően Horthy a város négylovas díszfogatába ült, amely a Széchenyi úton át a főtérre vitte. A díszmenetet az út kétoldalán ujjongó tömeg és gyerekek végtelen sora fogadta. A Vári Vojtovits Zoltán tervei alapján emelt diadalkapu tetejéről magyar ruhás lányok virágesőt szórtak rájuk. A főtéren a kormányzó rövid szemlét tartott a kivonult katonaság felett, majd a római katolikus templomba vonult, ahol felhangzott az egyház hálaadó éneke, a Te Deum. Jakab József vezetésével a városi dalárda azt a dalfohászt is előadta, amelyet a karnagy írt Horthy tiszteletére.

Az imádság percei után a kormányzó kíséretével a téren felállított sátor elé vonult, amelyet Kozák István vezetésével díszítettek fel. Itt dr. Bencs Kálmán polgármester köszöntötte a főméltóságú urat, akinek Mikecz Dezsőné a hölgyek küldöttségének élén csokrot nyújtott át. Ezután a katonaság díszmenete következett, majd a városháza nagytermében a küldöttségek fogadása. A sűrű programot díszebéd zárta a Korona nagytermében. A kormányzó kivonulása a vasútállomásra hasonlóan pompás volt, mint a bevonulása. Katonai díszszázad és zenekar búcsúztatta a látogatásáról elismerően nyilatkozó Horthy Miklóst.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. november 26. 16. o.)

„Nagy lelkesedéssel és örömmel fogadta Nyíregyháza hazafias lakossága Horthy Miklós kormányzót, 
aki legutóbbi körútja alkalmával hozzájuk is ellátogatott. Fényképfelvételünk a kormányzó fogadására és üdvözlésére összegyűlt
közönség egyik részét ábrázolja a hadsereg soproni gyalogezredének tisztikarával, akik előtt magyarruhás leánykák állottak,
közöttük báró Lehár ezredes áll. (A fővezérség sajtóosztályának felvétele.)”
(Tolnai Világlapja, 1920. május 1. 1. o.)

Részletek

Amiről az utcák mesélnek…

Emlékmű a 14-es huszárok hőseinek

Nyíregyháza háziezrede 1891. november 3-án ünnepélyes keretek között birtokba vette a lovassági laktanyát. Ahogyan az egyik újságcikkben megfogalmazták, a lakosság „ezer lélekkel megszaporodott”. A császári és királyi 14. huszárezred katonái belakták magukat új otthonukba és részt vettek a város társadalmi és kulturális életében. A tisztek testületileg beiratkoztak a városi kaszinó tagjai közé, néha pedig egy-egy párbajjal hívták fel magukra a figyelmet.

A mozgósítási parancsot lelkesedéssel fogadták a huszárezred katonái, akiktől 1914. július 29-én vett búcsút a helyi lakosság. Előbb a Balkánra irányították őket, majd hamar átcsoportosították az orosz frontra, Galíciába. Itt estek át a tűzkeresztségen, amikor győzelmesen szálltak szembe a túlerőben lévő ellenséggel. 1916-ban Erdélybe, a román frontra helyezték át őket. Itt történt meg a gyalogosított seregtestté való átszervezésük is. 1918-ban már az olasz fronton kellett helyt állniuk, majd újra Galíciában, végül pedig ismét Erdélyben. Az ezred Székelyudvarhelyen szállt vonatra és 1918. november 11-én érkeztek vissza Nyíregyházára.

A nagy háború megtizedelte a huszárezred sorait. A bajtársak 1924-ben elhatározták, hogy emlékművet állítanak a harcokban elesett társaik emlékére. A huszárlaktanya főépülete előtt, 1926. október 14-én leplezték le a dunaharaszti kőből készült oszlopot, amelynek a tetején három mázsa súlyú, gömbön ülő, huszárkardot tartó bronz turulmadár volt. Az emlékművet Gerlóczy Gedeon fővárosi építőművész tervei alapján Müller Dezső készítette. A 14-es huszárok címerével ékesített emlékművet Jánky Kocsárd tábornok, a honvédség főparancsnoka leplezte le.

Az emlékmű átalakításával 1951-ben egy olyan 1848/49-es „hősnek” állítottak emléket, aki csak Illés Béla novellájának lapjain élt, sőt 1958-tól Guszev századosról nevezték el az egykori laktanya helyén létesített lakótelepet is. A rendszerváltozást követően az emlékművet elbontották, a lakótelepet pedig Huszárteleppé keresztelték át.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. november 21. 16. o.)

 

Részletek

Amiről az utcák mesélnek…

„Jönnek a huszárok!”

A Soukup Adolf kassai főmérnök tervei alapján felépült lovassági laktanyába 130 évvel ezelőtt, 1891. november 1-én vonultak be Lenk Albert ezredes parancsnoksága alatt a császári és királyi 14. huszárezred katonái.

Nyíregyháza városa és polgársága tetemes anyagi áldozatot hozott a laktanya megépítése érdekében. Nagy reményeket is fűztek ahhoz, illetve az azt élettel telítő huszárokhoz. Elsősorban a fogyasztás növekedését várták, mely a piacra gyakorol jótékony hatást és ezáltal fellendül a helyi gazdaság, kereskedelem és ipar. Nem titkolt reményük volt, hogy a katonaság bevonulása által a szeszes italok fogyasztása is megnövekszik, amely a város regálébérleti bevételét is megemeli. De természetesen a társadalmi élet felpezsdülését is várták.

A Tokaj felől érkező huszárokat a város határában Kerekréthy Miklós katonaügyi tanácsos üdvözölte. Fél 10-re ért az ezred a városháza előtti térre, s miközben a Pazonyi és Városház utcán vonalba rendeződtek, Benczi Gyula és zenekara a Rákóczi-indulót játszotta. A városháza mellett felépített tribünről dr. Meskó László tiszti ügyész mondott köszöntő szavakat. Kifejezte nagyrabecsülését a huszárok iránt, kikben a „magyar faj tulajdonságai és sajátságainak” megtestesülését látta, kik méltó utódai a honfoglaló Árpád vitézeinek. A város saját ezredének tekinti őket, és nagy szeretettel fogadja polgárai közé. Lenk Albert ezrede és tisztikara nevében köszönte meg a barátságos fogadtatást. Ezután a huszárok és a tömeg a Szarvas utcán kivonult a kaszárnyába. A menetet a város négylovas díszhintóján Miklós László alispán és Bencs László polgármester vezette.

A laktanya kulcsait a város első embere adta át az ezredesnek, kívánva azt, hogy leljenek mindannyian otthonra. A város vendégeiként a huszárok ebédre gulyást, csuszát és egy liter bort kaptak, az altisztek pecsenyét is. A jókedvről pedig Kacsari bandája gondoskodott. A tiszteknek pedig délután az Európa szállóban adtak fogadást Benczi Gyula és zenekara közreműködésével.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. november 14. 16. o.)

Erdey László

Jönnek a huszárok!

— A 14-ik huszárezred bevonulása. —

Jönnek a huszárok
A vitéz leventék!
A kik a borostyánt
Rég kiérdemelték…
Isten hozta őket!
S a város nevében,
Riadva köszöntse
Háromszoros „éljen!”

Vérünkből való vér
Egyik ugy mint másik.
Szemükből hősi láng
Villanása látszik.
Ércz karjuk nem puhult,
Pezseg benne a vér:
Mely csaták tüzében
Mérhetlen kincset ér!

S ha ellenség támad
Egykor a magyarra:
Miként ősapáink
Győznek majd a harczba!...
S a dicső szabadság
Napja fölragyog még…
Mint sok századon át,
Oh! mily édes emlék!

De midőn üdvözlünk
Daliás huszárok,
Kik itt Nyíregyházán
Uj otthont találtok:
Nyújtsatok a népnek
Baráti jobb kezet.
Mely mint testvért fogad,
És örökre szeret!

(Nyírvidék, 1891. november 1. 5. o.)

Részletek

Ki mesélteti az utcákat?

2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.

 

Bővebben...

Bevezető

Szobrok. Művészek által megálmodott, különféle anyagokba zárt, vagy inkább kibontott csodák. Saját elhatározásból (az alkotás és az önkifejezés öröme), vagy megbízásból (élni is kell valamiből) életre kel az anyag, amelyben ott van a művész maga. (Szerencsés esetben a megbízói szándék és a művészi önkifejezés találkozhat.)

Szobrok. Esztétikai élményt nyújtanak, vagy éppen bosszantanak, mert nem szépek és nem a környezetükbe illőek. De ez mind szubjektív. Mert ami nekem tetszik, az másnak nem biztos és fordítva is. Éppen ezért néha kiszolgáltatottak. És nem csak a közízlésnek, hanem a politikának is (ami nem mindig egyezik a közakarattal). Így szobrokat avatnak, és néha döntenek, vagy legalábbis kiállítási parkokba száműznek letűnt korok örök mementóiként. Néha pedig a véleménynyilvánítás sajátos módjaként festékkel öntik le őket vagy modern barbárokként színesfémvadászok darabolják fel. Sorsuk és történetük van.

A szobrok az idők és korok néma tanúi. Jelenlétükkel az állítók korának visszfényei is. Gyönyörködtetnek vagy emlékeket hordoznak és idéznek. Jó esetben az emlékek felidézésére létrehozott szobrok is szépek, bár elsődlegesen nem ez a céljuk, hanem az emlékállítás. Emléket állítanak egy nagyobb vagy kisebb közösség életében fontos szerepet betöltő eseménynek, személynek, hogy évente legalább egyszer szónoklatok hangozhassanak el mellőlük és koszorúkkal ékesíthessék. Majd a koszorúk elhervadnak, de a szobrok maradnak. Mert tanúk ők. Márványba, kőbe, fába faragott és bronzba öntött jelek. Bárhol is legyenek, megállásra késztetnek.

Nyíregyháza szobrai is megállítanak. Mert jó felnézni Bessenyei ércbe öntött daliás alakjára, szemlélni a kecses Vénuszunk formás idomait és lenyűgözve állni a Hősök szobra alakjai által megelevenített dráma előtt. Szomorú idők emlékét idézi a csecsemőjét féltve magához szorító menekülő anya is, de Váci kitárt karjai mintha mindenkit ölelésre várnának, és boldogan fut apjához a Sóstói úti kórház parkjában egy leány. Benczúr most éppen az őszi várost álmodja palettájával és ecsetjével kezében, míg a szerelmesek talán még jobban összebújnak a Szabadság tér fái alatt. A díszszemlén léptető magyar huszárunk a régi nyíregyházi huszárok világába repít vissza bennünket, de a múlt üzenetét hordozza Károlyi és Petrikovits szobra is: ma is és mindenkor tenni kell városunkért! Szent István szobra előtt pedig a hazánkra gondoljunk és tegyük Kölcseyvel mi is szívünkre a kezünket és mondjuk vele együtt: „A haza minden előtt”.

Nyíregyháza szobrai. Nap, mint nap elmegyek mellettük. Kedvelem őket. Ismerem őket. Vigyázzunk rájuk, hogy megállva előttük újra és újra rácsodálkozzunk a szépre, vagy elmerülhessünk városunk múltjában.

(2011 októbere)