Részletek

Amiről az utcák mesélnek…

Hetven éve adták át a vasútállomás új felvételi épületét

1950. november 12-én, immár harmadik alkalommal gyűltek össze, hogy a város vasútállomásának aktuális felvételi épületét átadják. Az elsőt 1858. szeptember 5-én, a Pfaff Ferenc tervei alapján épült másodikat pedig 1909. december 27-én adták át. Az amerikaiak légitámadásának és a németek robbantásának eredményeként, 1944-ben mindkét épület elpusztult.

Az 1949-ben elfogadott és 1950-ben indított első ötéves tervbe belefoglalták az új nyíregyházi felvételi épület megépítését is. A terveket a Közlekedési Épületeket Tervező Vállalat munkatársai készítették el, akik a későbbi vágánybővítés lehetőségére gondolva, nem a bombázás miatt elpusztult épület helyére, hanem előbbre, a város irányába kitolva jelölték ki az új épület helyét. A munkálatok már 1949 áprilisában megkezdődtek és a közel 5 millió forintos beruházásnak köszönhetően, 1950 novemberében az ország legmodernebb, legjobban berendezett állomásépületét vehette birtokba az utazó nagyközönség.

Az átadási ünnepséget beharangozó újságcikkek hangsúlyozták, hogy „országunkban ezer és ezer ilyen és még nagyobb alkotás hirdeti a dolgozó nép erejét, egyet akarását és békeharcát”. Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter is kiemelte avatóbeszédében, hogy „ez az épület a béke ügyét szolgálja”. Az ünnepségen szót kapott az építési munkákat végző Nyíregyházi Magasépítő Vállalat festősztahanovistája is, aki szerint a munkások előtt építés közben Rákosi gondolatai lebegtek: „nemcsak a mennyiségre törekedtünk, hanem a minőséget is néztük”. Ennek ellenére az is kiderült, hogy az építkezéshez 1 millió 200 ezer téglát, 96 ezer métermázsa kavicsot, 100 ezer kg betonvasat és 1 millió kg cementet használtak fel. Az épületben külön fürdőszobával és ágyakkal ellátott gyermekvárótermet, valamint iskolapadokkal és könyvtárral tanulóvárótermet is alakítottak ki, a felnőttek kényelmét pedig melegvízzel és központi alsófűtéssel felszerelt várócsarnokkal biztosították.

Az 1960-as években szociális és üzemi helyiségekkel bővítették, majd 2001–2002-ben pedig átépítették.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2020. november 13. 8. o.)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

(Kép: Fortepan / UVATERV)

Részletek

Kötetbemutató

Beharangozó a Kelet-Magyarországban (2020.11.04.12.o.)

Beharangozó a Nyíregyházi Naplóban (2020.10.30.7.o.)

A bemutatót Nagy Csaba tárogatóművész nyitotta meg
(Fotó: Szarka Lajos)

A vendégeket Tomasovszki Anita igazgatónő köszöntötte
(Fotó: MZSK)

A kötetet dr. Mészáros Kálmán hadtörténész mutatta be
(Fotó: Szarka Lajos)

A hallgatóság egy csoportja
(Fotó: Szarka Lajos)

Tudósítás a Kelet-Magyarországban (2020. 11. 05. 1. o.)

Kötetbemutató a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban 2020. novermber 4-én
(A bemutató 6.25-től kezdődik)

 

A Bátor TV Kulturális Magazinjában tudósítás a kötetről
(16.00-tól)

 

Tudósítás a Nyíregyházi Televízió Hiradójában

(Ehhez kapcsolódó cikk és galéria)

 

Részletek

Amiről az utcák mesélnek…

Szabolcs vármegye hódolata Rákóczi újratemetésén

A kiegyezést követően tették meg az első lépéseket II. Rákóczi Ferenc és vele együtt idegen földön elhunyt bujdosótársainak rehabilitálása érdekében. A Zemplén vármegye által 1873-ban indított mozgalomnak az lett az eredménye, hogy – némi politikai küzdelem révén – 1904. április 18-án I. Ferenc József uralkodó elrendelte a hamvak hazahozatalát Törökországból, majd 1906. október 23-án az országgyűlés eltörölte az 1715. évi XLIX. törvénycikknek a Rákóczit és társait megbélyegző részeit. Elhárult minden politikai akadály Rákóczi kultuszának legálissá válása előtt, ami az 1906. október 29-ei kassai újratemetésén érte el tetőpontját.

A hamvak október 27-én érkeztek magyar földre, a temetési szertartások pedig 30-án, Késmárkon értek véget Thököly Imre hamvainak elhelyezésével. Alispáni utasításra, ezeken a napokon lobogót helyeztek el a községházakon. Nyíregyháza polgármestere, Májerszky Béla is felkérte a város hazafias polgárságát és erkölcsi testületeit, hogy házaikra a nemzetiszínű zászlót tűzzék ki.

A kassai ünnepségen és gyászszertartáson Szabolcs vármegye is méltó módon képviseltette magát. Ott voltak a temetési menetben, amely a halottas kocsikat felvezette. Szabolcs vármegye lovas bandériumának élén két Rákóczi korabeli öltözetű tárogatós haladt. Őket a főispán hatéves fia, Vay László követte, aki egy két csatlós által vezetett fehér pónilovon ült, kezében bársonypárnát tartva, rajta a vármegye ezüstkoszorújával. Utánuk négy lovas harsonás következett, majd Vay Gábor főispán lóháton, kezében buzogányt tartva. Jobbján Lipthay Béla a vármegye zászlajával, balján pedig Vay Miklós, kezében egy kuruc zászlóval lovagolt. A sort a 19 tagú úri bandérium zárta, mellettük két oldalt pedig a vármegyei bandérium haladt. A lovas menet végén Henter Antal várnagy lovagolt. A dómban Mikecz Dezső alispán a vármegye, Vay Gáborné pedig a vármegyei nők képviseletében ezüstkoszorúkat helyeztek el II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona koporsójára.

Ugyanezen a napon a nyíregyházi római katolikus templomban hálaadó szentmisét tartottak.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2020. október 30. 8. o.)

 

Részletek

Ki mesélteti az utcákat?

2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.

 

Bővebben...

Bevezető

Szobrok. Művészek által megálmodott, különféle anyagokba zárt, vagy inkább kibontott csodák. Saját elhatározásból (az alkotás és az önkifejezés öröme), vagy megbízásból (élni is kell valamiből) életre kel az anyag, amelyben ott van a művész maga. (Szerencsés esetben a megbízói szándék és a művészi önkifejezés találkozhat.)

Szobrok. Esztétikai élményt nyújtanak, vagy éppen bosszantanak, mert nem szépek és nem a környezetükbe illőek. De ez mind szubjektív. Mert ami nekem tetszik, az másnak nem biztos és fordítva is. Éppen ezért néha kiszolgáltatottak. És nem csak a közízlésnek, hanem a politikának is (ami nem mindig egyezik a közakarattal). Így szobrokat avatnak, és néha döntenek, vagy legalábbis kiállítási parkokba száműznek letűnt korok örök mementóiként. Néha pedig a véleménynyilvánítás sajátos módjaként festékkel öntik le őket vagy modern barbárokként színesfémvadászok darabolják fel. Sorsuk és történetük van.

A szobrok az idők és korok néma tanúi. Jelenlétükkel az állítók korának visszfényei is. Gyönyörködtetnek vagy emlékeket hordoznak és idéznek. Jó esetben az emlékek felidézésére létrehozott szobrok is szépek, bár elsődlegesen nem ez a céljuk, hanem az emlékállítás. Emléket állítanak egy nagyobb vagy kisebb közösség életében fontos szerepet betöltő eseménynek, személynek, hogy évente legalább egyszer szónoklatok hangozhassanak el mellőlük és koszorúkkal ékesíthessék. Majd a koszorúk elhervadnak, de a szobrok maradnak. Mert tanúk ők. Márványba, kőbe, fába faragott és bronzba öntött jelek. Bárhol is legyenek, megállásra késztetnek.

Nyíregyháza szobrai is megállítanak. Mert jó felnézni Bessenyei ércbe öntött daliás alakjára, szemlélni a kecses Vénuszunk formás idomait és lenyűgözve állni a Hősök szobra alakjai által megelevenített dráma előtt. Szomorú idők emlékét idézi a csecsemőjét féltve magához szorító menekülő anya is, de Váci kitárt karjai mintha mindenkit ölelésre várnának, és boldogan fut apjához a Sóstói úti kórház parkjában egy leány. Benczúr most éppen az őszi várost álmodja palettájával és ecsetjével kezében, míg a szerelmesek talán még jobban összebújnak a Szabadság tér fái alatt. A díszszemlén léptető magyar huszárunk a régi nyíregyházi huszárok világába repít vissza bennünket, de a múlt üzenetét hordozza Károlyi és Petrikovits szobra is: ma is és mindenkor tenni kell városunkért! Szent István szobra előtt pedig a hazánkra gondoljunk és tegyük Kölcseyvel mi is szívünkre a kezünket és mondjuk vele együtt: „A haza minden előtt”.

Nyíregyháza szobrai. Nap, mint nap elmegyek mellettük. Kedvelem őket. Ismerem őket. Vigyázzunk rájuk, hogy megállva előttük újra és újra rácsodálkozzunk a szépre, vagy elmerülhessünk városunk múltjában.

(2011 októbere)