Amiről az utcák mesélnek…

Epizódok a helyi buszközlekedés történetéből 2.

A helyi vasúttársaság 1927-ben kapott engedélyt a kereskedelmi minisztertől arra, hogy Nyíregyházán személyszállító autóbuszjáratokat rendszeresítsen. A „Nyíregyházavidéki Kisvasutak Autóbusz Vállalata” be is indította járatait Nyíregyháza–Oros és Nyíregyháza–Nagykálló vonatkozásában. Később Nyírpazony, Nyírtura, Nyírbogdány és Székely községek felé bővítették. A vidéki buszjáratok indítása mellett ez a cég gondolt először arra, hogy a helyi tömegközlekedés céljaira is buszokat állítson üzembe.

Nyíregyháza legelső buszjáratai a következő útvonalon közlekedtek: az egyik az Erzsébet közkórháztól a Kállói (ma Szent István) utcán, a Kossuth téren és a Vay Ádám (ma Dózsa György) utcán át az Északi temetőig és vissza szállította az utasokat. A másik járat pedig a Deák Ferenc utca végétől a Szarvas utcán és a Kossuth téren át a Rákóczi út végéig és vissza haladt. Járatonként két-két buszt üzemeltek be. A négy „Rába” típusú autóbuszt a győri székhelyű Magyar Waggon- és Gépgyár RT. gyártotta. A zöldszínű kocsikat személyesen vette át Fried Sándor, a vállalat igazgatója. A város első buszpályaudvarát a Bessenyei (ma Hősök) terén alakították ki (képünkön).

A cég a két útvonal mellett alkalmi járatokat is indított, pl. halottak napja környéken az Északi temetőbe, vagy téli időszakban az NyTve jégpályájáig. Szezonban az ököritói strandhoz rendszeres járatok közlekedtek.

Amilyen jó volt a buszjáratok beindítása a megye kereskedelmi és gazdasági életének fellendítése szempontjából, olyan rossz volt az utaknak, hiszen azokat nem látták el olyan „alapépítménnyel és burkolattal, hogy óriási súlyú, ötvenszemélyes autóbuszokat hordozzon könnyedén a hátán”. Panaszkodik is a vármegye, hogy az útadó félszázalékát kell karbantartásra fordítani. A helyi bérautófuvarozók pedig részben azért alakítottak egyesületet, mert az autóbuszvállalatok járatukon kívül vállaltak fuvarokat. E problémákat a gazdasági válság „oldotta meg”, amelynek következtében a vasúttársaság 1933-ban felszámolta a vidéki és a helyi buszjáratait.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. április 16. 8. o.)

Buszpályaudvar a Bessenyei (ma Hősök) téren

Amiről az utcák mesélnek…

Epizódok a helyi buszközlekedés történetéből 1.

Ha a város közösségi közlekedésének történetére gondolunk, akkor elsőként a villamos jut eszünkbe. Sokaknak kellemes emlékük kapcsolódik a várost átszelő csilingelő villamoshoz, így azt nosztalgiával emlegetik, de talán vannak olyanok is, akiknek a buszközlekedéshez kötődnek hasonló élményeik.

A villamoskocsik 1911-től 1969-ig álltak a városlakók szolgálatában. A két világháború közötti időben is elsősorban ezt a közlekedési módot vették igénybe, ha a város egyik részéből el akartak jutni a másikba, illetve egyénileg a fiákertaligákat és a taxikat használták. A Nyírvidék lapjain 1921-ben bukkan fel az első híradás a „Nyíregyházi Autóbuszvállalatról”. E vállalkozás keretében elsősorban a megyeszékhelyt igyekeztek összekötni a környező településekkel, így pl. Balkánnyal, Nagykállóval, Nyírbátorral, Újfehértóval. Ezek a Korona szálló elől induló „vidéki” járatok általában naponta, illetve bizonyos helyekre csak hetente egy alkalommal indultak oda-vissza rendszerben. A vállalat alkalmi utakat is hirdetett, mint pl. a dombrádi vásárra.

Nagy jelentőséggel bírt, amikor Fekete Vilmos szegedi autókarosszéria-gyártó Oravetz Ferenc helyi vállalkozó bevonásával, 1926-ban engedélyt kapott a kereskedelmi minisztertől egy Nyíregyháza–Büdszentmihály–Hajdúnánás között rendszeresen közlekedő autóbuszjárat megindítására. Mindketten részt vettek azon az október 16-án megejtett próbaúton, amelynek részese volt többek között Szohor Pál főjegyző és Kardos István kultúrtanácsnok is. A Szegedről érkezett, világossárga színű autóbusz gépalkatrésze a francia Latil-gyárban készült, míg karosszériája a szegedi vállalkozó érdeme. Az utat 50 perc alatt megtevő gépjárműről elismerően nyilatkozott a Nyírvidék újságírója is: „Nemsokára megszokjuk, nélkülözhetetlennek érezzük az új közlekedési eszközt, amellyel Nyíregyháza egy lépéssel ismét előbbre került a naggyá fejlődés útján”. Továbbá: „Az autóbuszközlekedés megindulása rendkívül jelentős Nyíregyháza személy- és áruforgalmának fokozódása, piacának fellendülése szempontjából és csak örömmel üdvözölhetjük városunkban”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. április 9. 8. o.)

"Latil autobusz, a karosszériát készítette Hodács János, első alföldi autokarosszéria- és kocsigyár Szeged"
(Pesti Napló, 1927. 05. 29. 84. o.)

Amiről az utcák mesélnek…

Krisztus siratása

A virágvasárnappal kezdődő nagyheti szertartások Jézus földi életének utolsó napjaira, szenvedésére és dicsőséges feltámadására irányítják a keresztény emberek figyelmét. Erre emlékezve vessünk mi is egy pillantást az 1904-ben felszentelt Samassa-templom Szűz Mária-oltárára, ugyanis a kereszthajó déli apszisában elhelyezett oltáron látható két festmény egyikének a témája Krisztus siratása.

Ezt a képet így mutatta be Matuszka Mihály a templomról készített monográfiájában: a festmény „mélységével és őszinteségével köti le figyelmünket. A fájdalmas anya kezeit tördelve hajlik a megkínzott megváltó holtteste fölé, arcvonásai és kézmozdulata hű tükrei a lelkében dúló fájdalomnak. Jobbján sz. János, a szeretet apostola látható, amint a Szűz Anya fájdalmát osztja, odahajlásában lelkének egész gyöngédsége és odaadása ki van fejezve. Elől, a holttest lábaihoz borulva Magdolna térdepel, kinek arca nem látható ugyan, de mozdulata mindent kifejez”. A másik kép címe: „Annuntiatio”, vagyis a megtestesülés hírül adása, amikor az Úr angyala megjelent Názáretben Máriának, aki a méhébe fogadta a Szentlélektől Szent Fiát.

A festmények alkotója a kolozsvári születésű Stein János Gábor festőművész, aki a templom felszentelésének az évében töltötte be a harmincadik életévét. Tanulmányait a berlini festészeti akadémián kezdte, majd Párizsban folytatta. Tanulmányútja során bejárta Angliát, Hollandiát és Belgiumot. Amikor 1900-ban hazatért, Lotz Károly tanítványa lett a mester-iskolában. 1920-tól 1939-ig az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára lett, a művészeti anatómia és a kosztümrajz oktatója. 1905-ben adta ki a Művészeti bonctan című munkáját, az első magyar anatómiai könyvet, amelyet a festőnövendékek használtak. A nyíregyházi társszékesegyházban látható oltárfestményei mellett felfedezhetők alkotásai még az Országház éttermében, az egri székesegyházban és a Kerepesi temetőben is. 1945-ben Budafokon hunyt el.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. április 1. 8. o.)

Stein János Gábor: Krisztus siratása

Amiről az utcák mesélnek…

Dr. Pál Miklós emlékére

Ma a Tuzson János Botanikus Kert emlékét hirdeti, a Nyíregyházi Erdészet kebelében működő Erdészeti Erdei Iskola pedig nevét őrzi dr. Pál Miklósnak, aki kilencven évvel ezelőtt, 1931. március 5-én született Szakolyban.

Gimnáziumi tanulmányait Nagykállóban végezte, majd 1951-ben tanítói oklevelet szerzett a nyíregyházi Tanítóképző Intézetben. Az egri Pedagógiai Főiskolán biológia-földrajz szakos tanárként diplomázott, ugyanitt 1956-ig tanársegédként tevékenykedett. 1966-ban agrármérnöki, majd egyetemi doktori fokozatot szerzett. A biológiai tudományok kandidátusa egyik alapító tagja volt az 1962-ben létesített Pedagógiai Főiskolának, amely tíz évvel később Bessenyei György nevét vette fel. Főigazgató-helyettese is volt az oktatási intézménynek, amelynek növénytani tanszékét és az oktató-nevelő munkát segítő botanikus kertjét együtt alapították dr. Honfi Ferenccel.

A mezőgazdasági pedagógusképzés országos szakbizottságának 1970 novemberében tartott ülésén jelentette be dr. Pál Miklós, hogy az országos és a megyei szervek elfogadták a tízholdas arborétum és botanikus kert alapításának a tervét. Két évvel később a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság át is adta a kezelésében lévő 4,5 hektár erdő területét a tervek megvalósítására. Az építési munkálatok 1973-ban kezdődtek, ahhoz a főigazgató-helyettes minden lehetőséget és segítséget megragadott, sőt kiterjedt szakmai kapcsolatai révén élete végéig gyarapította a ma már az „egyetem tüdejének” is nevezett kertet.

A kutatók és tanárok generációinak felnevelője 2005. szeptember 8-án hunyt el. Emléktábláját a botanikus kert főépületén 2006-ban leplezték le, míg a nevét viselő erdei iskolát 2008-ban hozták létre. Tisztelői 2017-ben felújították az Északi temető rózsakertjében lévő, fából faragott síremlékét. A Pál Miklós Erdészeti Erdei Iskola sóstóhegyi épületén a névadó emléktábláját (képünkön) 2011-ben helyezték el. Rádi László fafaragásán egy Vörösmarty Mihálytól vett idézet olvasható: „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. március 26. 8.o.)

Dr. Pál Miklós emléktábla a Tuzson János Botanikus Kert főépületének falán

Dr. Pál Miklós emléktábla a róla elnevezett Erdészeti Erdei Iskola épületének falán

Ki mesélteti az utcákat?

2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.

Bővebben...