Ősök jönnek elém, homokon várost alapítók,
Kiknek erénye, miként a kis ablakon át az olajmécs.
Esti sötétségben szeliden hivogatja a vándort"
(Vietórisz István: Tirpákok)
Nagy Benedek alkotása, 2001
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Nevezetesebb tűzesetek városunkban 1.
Nagy Sámuel az általa szerkesztett 1876. évi képes naptárban ír a várost sújtó „első irtóztató tűzveszélyről”. A tűz 1832. augusztus 11-én, déltájban keletkezett a Csillag utcában, özvegy Koch Pálné kerékgyártó legénye vigyázatlansága miatt. A tűz hamar átterjedt a közeli Róka, Rózsa, Csillag és a Debreceni kis (ma Virág) utcára, egészen az Arnót (Szilfa) utcáig, és mindössze két óra alatt 138 lakóházat és több gazdasági épületet hamvasztott el. A mezőváros közönsége 1000 váltóforintot osztott szét a károsultak között, akiknek az evangélikus egyháztanács egy évi egyházadóját is elengedte. Bár „e veszélyben sem ember, sem marha nem esett áldozatul”, a következő vasárnapon tót és magyar nyelvű gyászistentiszteleteket tartottak.
1843-ban a Virág utcában tíz ház égett porrá, és a tűz csak azért nem terjedt tovább, mert két ház tetejét időben lebontották. Az akkoriban már működő tűzkármentesítő kölcsönös intézettől segélyt kapó károsultak a házaikat már cseréppel fedték. 1882-ben egy Orosz (ma Kossuth) utcai tűzeset kapcsán arról elmélkedett a helyi lap tudósítója, hogy de jó lenne már, ha „egy jól szervezett és fegyelmezett tűzoltó egylet” alakulna! Hiszen ennél a tűzesetnél is jelen volt 2–3 ezer „bámuló”, akik közül csak 40–50 ember foglalkozott a tűz oltásával, de ők is rendszer nélkül. Azt is „megsúgta” a helyieknek, hogy Kótajban már működik ilyen egylet. Óhaja két évvel később teljesült: 1884. március 9-én megalakult a tűzoltással járó feladatok összehangolására az Önkéntes Tűzoltó Egylet Sztárek Ferenc parancsnoksága alatt.
Már ennek az egyletnek a tagjai segédkeztek 1888. november 7-én is, amikor a város egyik legrégibb épülete, a nagyvendéglő borult lángba. „A csaknem viharszerű szélben a tűzvész rémületes látványt mutatott. Mint tűzzápor omlott végig a sűrű szikra özön északról délnyugati irányban” – olvasható a Nyírvidékben. A tűzoltóknak sikerült az épület egy részét megmenteni, valamint a tűz terjedését a közeli házakra meggátolni, amiért a képviselő-testület jegyzőkönyvben is megörökítette köszönetét.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2025. november 3. 8. o.)
(A fotó 2025 augusztusában, a Huszártalálkozón készült)
- Részletek
NYÍREGYHÁZI SÉTÁK
November 14-én az Északi temetőben teszünk egy sétát. Erről infók később.
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Laktanya-építkezések 1938–1940-ben
A győri fegyverkezési program építkezéseinek részeként, 1938–1940 között a huszárlaktanyát a Rókabokori út és a Mandai út felé bővítették, ezek az épületek (kapuépület, emeletes tiszti és legénységi épület, istállók, műhelyek) ma is állnak a Bottyán János, Simai, Tó és Bokréta utcák által határolt területen, s a régi huszárlaktanya néhány hátsó épületével összekapcsolva együtt alkották a Bottyán János laktanyát, vagy ahogy nevezték, a „kis Guszevet”. A háború után itt először egy híradó zászlóalj szolgált, 1954-től pedig a 2009. évi bezárásig híradó anyagraktárként üzemelt.
1939-ben egy új laktanya épületeibe költözött be a 22. tüzérosztály Debrecenből átköltöztetett 3. közepes tarackos ütege. A Kisteleki (ma Váci Mihály), Bánság (Bartók Béla) és Szabadka (Ady Endre) utcák által határolt 2,5 katasztrális hold területen Tóth Pál építőmester vezetésével folytak az építkezések. A „kis Gábor Áron” laktanyát a második világháború után szovjet katonák vették birtokukba az 1990-ben történő kivonulásukig. A Honvédelmi Minisztérium által értékesített épületegyüttesben a Primom Alapítvány inkubátorházat hozott létre.
1939–1940-ben a Tokaji út, a kisvárdai vasút és az Ér-patak által határolt háromszögben, öt katasztrális hold területen a lovasdandár harckocsi zászlóalja (egy kisharckocsi, egy könnyű harckocsi és egy páncélgépkocsi század) részére építettek egy barakklaktanyát (képünkön). A nyolc barakkból álló laktanya terveit Kántor István készítette. Kialakítottak három gépkocsiszínt, két legénységi barakkot, konyhát, gyengélkedőt, raktár-műhelyt és egy önálló benzinkutat is építettek. A nyíregyházi lovasdandár 1. lovas-páncélos zászlóalját 1940. december elsejével szervezték meg. Az 1. páncélgépkocsi században 10 Csaba, a 2. kis harckocsi században 18 Ansaldo, a 3. könnyű harckocsi században pedig 18 Toldi szerepelt. A páncélos laktanya a mai Rákóczi utca végén, az egykori Mezőgazdasági Főiskola épületével szemben állt. A régi épületekből már csak az 1943-ban épített istállóépület áll.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2025. október 27. 8. o.)
Páncélos barakklaktanya
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Az Október 23. tér
A tér kialakítása már 1978-ban, a Vay Ádám körúton lévő piros ház építésével elkezdődött, de a tényleges munkálatokhoz csak 1984-ben kezdett hozzá a Közúti Építő Vállalat. A hajdani villamoskanyar parkká alakításával részben új nyomvonalra helyezték a Rákóczi és a Kossuth utcákat. Emiatt egy új közlekedési csomópontot alakítottak ki a Vay Ádám körút – Kossuth utca – Rákóczi utca – Egyház utca kereszteződésében, ahová 1985-ben a forgalmat szabályozó lámpákat is felszerelték. (Eredetileg erre a forgalmas csomópontra egy gyalogos aluljáró építését tervezték, de az akkori gazdasági körülmények ezt nem tették lehetővé.) A munkálatok végeztével a Rákóczi utca kezdete „kiszorult” a Takarékpalotától, valamint a Bercsényi utcán és a Jókai téren megszűnt az átmenő forgalom, megnyílt viszont a Kiskörút egy újabb szakasza.
A tér építési költségeihez az Együtt Nyíregyházáért társadalmi munkaakció keretében 165 vállalat és intézmény dolgozói is hozzájárultak, akik szabad szombatjukon vállaltak munkát és az aznapi bérüket, valamint az iskolások az almaszedéssel keresett pénzüket ajánlották fel. Ebből valósították meg azt a köztéri alkotást is, amelyet a téren állítottak fel. Ennek elkészítésére 1985 márciusában írtak ki pályázatot, amelyen Tilles Béla „Életfa” című tervét ítélték megvalósításra méltónak: „Egy nyolc méter átmérőjű körben sötétzöld gránitburkolatú talapzaton áll az alkotás. Három és fél méter magas, öt elemből alakul ki a krómacél figura. A népi művészetben ismert életfa, a tulipán a fő motívum, de egy kicsit a nőt is jelképezi”. A tér utcanévtáblájának az elkészítésére pedig Balogh Géza szobrászművész kapott megbízást, amelyet el is helyeztek az egyik közeli épületen.
A teret, ami tulajdonképpen jubileumi emlékparknak készült, 1985. október 31-én adták át, azt a város felszabadulásának emlékére Október 31. térnek keresztelték. A rendszerváltozást követően csupán a nap sorszámát módosították, így az ma az 1956-os forradalomra emlékeztet.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.h)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2025. október 20. 12. o.)
Nyíregyháza átépített belvárosának átadása 1985. október 31.
(Nyíregyházi Televízió 1985.december 10. adás)
(Kelet-Magyarország, 1985. december 31. 8. o.)
Balogh Géza szobrászművész bronztáblája
Tilles Béla: Életfa (1985
(Fotó: Ilyés Gábor)
A tér 2025 nyarán
(Fotó: Ilyés Gábor)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Lefkovits Zsigmond bútor gyári raktára
Talán sokan emlékeznek még erre a városközpontban, a római katolikus templom és a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár közelében álló épületre, amelynek egyik tűzfaláról a bontása előtt még egy üdítőmárka reklámfelirata vonzotta az arra járókelők figyelmét.
A képünkön látható épületet Margócsy József kutatásai szerint Blau Pál építtette egy nagyváradi tervező elgondolásai alapján 1899-ben, míg a kivitelezési munkákat Király Sándor végezte. Ebben az épületben rendezte be gyári bútorraktárát Lefkovits Zsigmond 1906-ban. Érdekesség, hogy ennek a háznak a szomszédságában, közvetlenül a törvényszék melletti épületben, szintén volt egy bútorraktár. Azt még a Kassáról idetelepült Jakobovits Mór nyitotta meg 1897-ben Első Szabolcsmegyei Bútor Gyári Raktár néven. Jakobovits 1902-ben egy kassai hölggyel kötött házasságot, majd valószínűleg oda is költözött, mert 1903-ban már csak, mint a kassai főüzlet fióküzletét említik a hirdetésekben. Ezt vette át tőle aztán Lefkovits, amelyet azonban már a szomszédos épületbe helyezett át, és ott virágoztatta fel. Az emeleten néhány lakás és a hajdani Ügyvédi Kamara kapott helyet, amelynek sokáig Murányi László volt az elnöke.
Lefkovitsot a feleségével együtt 1944-ben Auschwitzba deportálták, ott is haltak meg. Ennek ellenére még 1948-ban is olvashatunk egy hirdetést az ő nevét viselő bútorüzletről. 1952-ben ebben az épületben kapott helyet a MEGYEVILL, a Szabolcs-Szatmár megyei Villanyszerelési Vállalat, majd 1967-től a szerencsés autótulajdonosok nagy örömére az Autó- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat (AUTOKER) szaküzlete 1994-ig. Ebben az évben írta ki a Debrecen-Nyíregyházi Római Katolikus Püspökség pályázatát az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet tervezésére, amelyet Balázs Tibor nyert el. Az építész szerencsésen ötvözte a régit az újjal, így e 20. század eleji épület megszépülve, és új tartalmat nyerve hirdeti egykori bútorgyárosa emlékét. Az 1993-ban alapított új egyházmegye intézetét 1997. június 28-án szentelték fel.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2025. október 13. 12. o.)
"Első Szabolcs Megyei Bútor Gyári raktár"
(Képeslaprészlet - Háttérben a fogház épülete)
Lefkovits Zsigmond bútor gyári raktára
(Képeslaprészlet)
(Kép: Nyíregyházi Napló, 1995. 08. 11. 12. o.)
(Kép: Elek Emil felvétele - Kelet-Magyarország, 1995. 09. 30. 12. o.)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Báró Splényi Viktor halála és temetése
Kilencven évvel ezelőtt, 1935. október 3–án, életének 59. évében hunyt el vitéz mihálydi báró Splényi Viktor, a volt császári és királyi 14-ik huszárezred nyugalmazott ezredese. Síremléke az Északi temető huszár díszsírhelyén, a VII. parcellában található.
Splényi Viktor annak a 14. huszárezrednek volt a tisztje, amelynek huszárjai Lenk Albert ezredes parancsnoksága alatt elsőként vonultak be 1891. november 1-én a Soukup Adolf kassai főmérnök tervei alapján felépült lovassági laktanyába. Az 1913-ban főhadnagyként szolgáló Splényit az uralkodó kapitánnyá léptette elő. A nagy háborúban tehát már századosként „vitézül megállotta helyét minden fronton és a mellét ékesítő hősi ordókon kívül, katonáinak szeretete is körül övezte rokonszenves melegszívű egyéniségét”. Később huszár őrnaggyá, majd alezredessé, végül ezredessé léptették elő. A háború után Szabolcs vármegye testnevelési előadójaként tevékenykedett. Feleségével a Kiss Ernő utca 21. számú házban éltek. Házasságukból egy fiú született, Géza, aki szintén a huszároknál szolgált.
A még a harctéren szerzett betegsége fokozatosan felőrölte fizikumát, így halála nem érte váratlanul környezetét. A házában felállított ravatalánál megjelentek a volt 14-es huszárok egyenruhájukban, a vitézek és a frontharcosok. Porzsolt István református esperes mondott búcsúztatót, majd katonai pompával kísérték a városon keresztül az Északi temetőbe. Ott báró Buttler Sándor búcsúbeszédét követően „még egyszer megzendült a zsoltár, felszállt az ima fohásza, felharsant a kürt, elhangzott a végső tiszteletadás, azután vitéz Splényi Viktor bárót pihenőre fogadta be a drága föld, amelyért a magyar huszárok örök dicsőségével harcolt”.
Bajtársai mellé temették abba a díszsírhelybe, ahová a város különböző temetőiben nyugvó volt 14-es tiszteket is örök nyugalomra helyezték. E sírhelyet a város adományozta 1931-ben a huszárok bajtársi bizottságának. A 2022-ben felújított síremléken a cs. és kir. 14. huszárezred jelvénye, dr. Spányi Géza alkotása látható.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2025. október 6. 12. o.)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
„Tanuljunk meg akarni!”
Talán ez volt a legfontosabb üzenet, amelyet gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter városunkban tett látogatása alkalmából az egész magyar tanulóifjúsághoz és tanári karhoz intézett. E látogatásra éppen száz évvel ezelőtt, 1925. szeptember 21-én került sor.
A kultuszminiszter Kállay Miklós főispán kállósemjéni kúriájából érkezett Nyíregyházára, ahol először a vármegyeházán fogadták. Innen ötezer gyermek díszsorfala mellett, a főispán társaságában gépkocsi vitte a városháza elé, ahol elsőként Margócsy Böske, leánygimnáziumi tanuló egy rövid beszéddel, majd fehér virágcsokorral köszöntötte. A város nevében dr. Vietórisz István fogadta, majd Szohor Pál főjegyző mondott beszédet. Ebben többek között méltatta a kultuszminiszter érdemeit, melyeket a megcsonkított haza szellemi felemeléséért tett, és „honvédelemmé” alakította a kultuszminiszteri tárcát: új főiskolákat alapított, a klasszikus gimnáziumi tantárgyak közé bevezette a reáltudományokat, tanyai iskolákat állított fel. Klebelsberg válaszában beszélt az akarat és a szeretet megtanulásának, valamint a test nevelésének fontosságáról. „Főgondom az, hogy egészséges, önmagát fegyelmezni tudó ifjúságot adjunk az országnak”, valamint „a magyar fiú és magyar leány lelkében fejleszteni kell a szeretet érzését. Szeressék a hazát, szeressék a családot és szeressék egymást”.
A miniszter a városháza erkélyéről megszemlélte a katonazenekar hangjai mellett felvonuló diáksereget, köztük a cserkészek díszmenetével, majd a római katolikus plébánián Énekes János prépost-kanonok ebédet adott a tiszteletére. Délután megtekintette a római katolikus főgimnázium építkezését, a tanítóképző intézet részére felajánlott telket, a tanítóképző intézetet, a református leányinternátust és az Evangélikus Kossuth Lajos Reálgimnáziumot.
A nap a Korona szálló nagytermében, 300 fős bankettel zárult, amelyen Geduly Henrik evangélikus püspök és Vietórisz József evangélikus egyházközségi felügyelő mondtak beszédet. A kultuszminiszter másnapra a nyíregyházi iskolákban tanítási szünetet rendelt el.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2025. szeptember 29. 8. o.)
A város díszfogatán megérkezik a városháza elé gróf Klebelsberg Kunó, mellette Kállay Miklós
Margócsy Böske rövid köszöntőt mondott és virágcsokrot nyújtott át
A kultuszminiszter jobbján Geduly Henrik evangélikus püspök, balján Kardos István kultúrtanácsnok
A 39. sz. Gizella leánycserkészcsapat díszmenete
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Séta a Hősök terén 15.
A térrendezés néhány állomásának a felvillantásával fejezzük be virtuális sétánkat. A vármegyeháza felépítését követően a város a nagyvendéglő megmaradt épületét lebonttatta és a helyén parkot létesített. A tér rendezését sürgette a Bessenyei-szobor tervezett felállítása is. 1899-re egy ékalakú parkot alakítottak ki, amely azonban sokak tetszését nem nyerte el.
Az első világháború évei és a román megszállás alatt a városi kertek pusztultak: „A kerítés itt is már a múlté, a bokroknak se híre, se hamva, az egykor tarkabarka virágágyak emléke már csak az emberek képzeletében él”. Az örökváltság centenáriumának megemlékezésére készülő városvezetés mindent megtett, hogy külcsín tekintetében is a legszebbet mutassa. Nagy munkálatok kezdődtek 1924-ben, amelynek eredményeként megszépültek a város utcái és terei. Az ekkor már Bessenyei nevét viselő teret előbb a Kossuth térihez hasonló csővázas kerítéssel vették körbe, azon belül színes virágcsoportokat, új gyepágyakat és sétautakat alakítottak ki.
1925-ben a Kossuth térről ide helyezték át a napi piacot, amivel azonban életveszélyessé vált, több baleset, sőt haláleset is történt. A piacot csak 1952-ben helyezték át a térről a város más részeibe, a helyét pedig parkosították. Ahogy 1905-ben a kisvasút, majd 1911-től a villamos megjelenése, úgy 1969-ben azok megszüntetése hozott nagy változást a tér életében. Újabb mérföldkő volt, hogy a buszpályaudvarnak 1971-ben építettek egy új autóbuszállomást a közeli Jókai téren, valamint a 38-as főút becsatlakozó részét áthelyezték, így az már nem a Takarékpalota előtt torkollott a Dózsa György útra, hanem az irodaház előtt, a Jókai téren. 1973-ban szüntették meg a téren átmenő autóbuszforgalmat, így tovább lehetett növelni annak területét és a már rég óhajtott négyszögletessé alakítását elvégezni. Ennek köszönhetően megszűnt a „közlekedési dzsungel”.
2002-ben egy részleges, majd 10 évvel később egy teljes térrekonstrukciót hajtottak végre, ezeknek köszönhetően nyerte el a tér mai arculatát.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2025. szeptember 22. 12. o.)
- Részletek
Ki mesélteti az utcákat?
2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.
- Részletek
 |
 |
 |
 |
 |
 |