- Részletek
A Bessenyei tér szobrai és nevezetes épületei
A „Séta. Társaság. Egészség” programsorozat november hónapban a Bessenyei tér szobrainak és nevezetes épületeinek a megtekintésével folytatódott. A séta résztvevői Katalin napján, a Móricz Zsigmond Színház épületénél találkoztak. A délutáni két óra és az esőre hajló időjárás sem riasztotta el az érdeklődőket, akik ezúttal is szép számmal megjelentek.
Elsőként az egykori Pacsirta vendéglőre hívtam fel a figyelmet, amelynek helyén ma a Görögkatolikus Általános Iskola áll. Nevezetes helye volt ez a városnak, amely a huszárok virtuskodásának és párbajoknak is helyt adott, mielőtt a tűzoltók laktanyája lett. Ennél békésebb témát kínált Váci Mihály szobra, amely 1976 óta éke a térnek. Ifj. Szabó István szobrászművész a „szőke város” költőjét úgy ábrázolta, mint aki az egész világot a keblére akarja ölelni. Váci a közelben lévő, az egykori Polgári Fiúiskola tanulója volt, majd a szintén közeli tanítóképző (a mai Kölcsey Gimnázium) növendéke. A szobornál örömmel osztottam meg a jelenlévőkkel a költőnek a Származás című versét, amelynek néhány sora azon a padra helyezett könyvben is olvasható, amely a szobor szerves része.
Sétánk következő állomása az egykori metodista imaház volt, ahol Jónás Miklós, az Evangéliumi Testvérközösség lelkipásztora várt bennünket. A kápolnába tartva építkezés nyomai látszódtak, hiszen felújítás alatt áll az épület. A kápolnában kérdésemre mindössze ketten jelezték, hogy már korábban voltak itt. Ezért is tartom e séták egyik fontos céljának, hogy a résztvevőket olyan helyekre is elkalauzoljam, ahová a hétköznapokon lehet meg se fordulna a fejében, hogy betérjen oda. Röviden ismertettem a metodista gyülekezet megszületésének és a kápolna építésének a történetét, amit házigazdánk elbeszélése tett szépen kerekké. Befejezésül idéztem pár sort abból a versből, amit a kápolna szentelési ünnepségére írt a gyülekezet akkori lelkipásztora. Együtt kívántuk, hogy jövőre, a szentelésének 100. évfordulójára szépüljön meg a kápolna is.
A kápolna megtekintését követően Kovács Dezső helyi építőmester két épületére hívtam fel a figyelmet. Elsőként a 8. számú épületre, amelyet 1941/42-ben épített. Ennek az épületnek a párja a Széchenyi u. 32. sz. alatti épület, amelyet 1943-ban építettek. Ezek lehetnek a város első olyan bérházai, amelyek magánvállalkozásban épültek. Szintén Kovács tervei alapján épült a református egyház gyülekezeti háza, amely egy időben hangversenyek helyszíne is volt, de többen emlékeznek rá Bessenyei György Fiúkollégiumként, vagy ahogyan az egyik jelenlévő megfogalmazta: „Besi koliként”.
Ezt követően Krúdy Gyula szobra előtt sorakoztunk fel, de még az író emlékezete előtt az egykori „HEMO” emlékét idéztük. 1891-ben huszárok tiszti lakjának épült eredetileg, majd rövid ideig helyt adott a Hungária közfürdőnek, a két világháború közti időben pedig a csendőriskolának. A második világháború után helyőrségi klubként működött, ma felújítva és átalakítva Szindbádként várja az érdeklődőket.
Krúdy szobrát 2003-ban készítette Varga Imre szobrászművész. Az író születésének 125. évfordulója előtt tisztelgett ezzel az alkotással a város, amelynek érdekessége, hogy két eltéréssel a mása Siófokon található. E szobor közelében állították fel 2014-ben dr. Katona Béla mellszobrát, aki irodalomtörténészként vonult be Nyíregyháza történetébe, egyik fő kutatási témája Krúdy Gyula munkássága volt. Ez indokolta a helyének megválasztását, hiszen a mellszobor éppen rátekint Krúdy szobrára. Szobrát születésének a 90. évfordulója alkalmából leplezték le. Készítője Balogh Géza szobrászművész, akinek a talapzaton olvasható felirat szerint Katona Béla az osztályfőnöke volt.
E szobroktól kicsit haladtunk tovább, hogy jó rálátásunk legyen a 16. sz. épületre, az ún. Dohnál-házra, amely Kéry József építőmester munkásságát dicséri. A szomszédos épület pedig Várallyay Sándor építészmérnök családi háza, amelyet 1926–27-ben épített. A Várallyay család emlékét tábla is őrzi az épületen. Itt a második világháború után bölcsődét rendeztek be, majd egy bank vásárolta meg és újította fel.
Sétánk a tér névadójának, Bessenyei Györgynek a szobránál ért véget. Itt röviden szóltam a tér történetéről és felidéztem a testőríró szobrának a krónikáját is. Befejezésül még utaltam a szoborhoz köthető városi legendára, amelyet Vietórisz József A gárdista kacagánya című versében is megörökített. E versnek a felolvasásával és az Emlékjelek című lap aktuális számának a kiosztásával zárult a séta, amelynek résztvevői a Hova tűnt Sanyiban egy forró teára voltak hivatalosak.
(Fotók: Csáki Alexandra)
A séta során nem volt szó a színházról és a Kállay Gyűjteménynek helyt adó épületről, ezek majd egy későbbi séta célpontjai lesznek.
