Amiről az utcák mesélnek…

Száz éve a Fradi ellen 1.

A sorozat jelen írását egy Leviczky Zoltántól kapott kép ihlette. A százéves, de még mindig tökéletes állapotú képet Károlyi István fényképész készítette. A hátoldalon egy feliratban örökítették meg az utókornak, hogy a képen az NyTVE csapatának az a 11 játékosa látható, akik a már ekkor nagyhírű Ferencváros csapata ellen játszottak egy bemutató mérkőzést. Szerencsére a csapat krónikása a dátumot is rögzítette, így már csak a Nyírvidékben kellett bízni, hogy nem felejtettek el tudósítani a mérkőzésről. A lapban ezúttal sem kellett csalatkoznom!

Már napokkal előtte beharangozták, hogy „Magyarország többszörös bajnokainak egyik csapata” lesz az ellenfele a Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet játékosainak. Igyekeztek megnyugtatni a közönséget, hogy a népszerű Fradinak bár nem az első csapata látogat a városba, de a harmadik, a negyedik, sőt az ifjúsági csapata is olyan erős, hogy „nívós, tartalmas, ambíciós játékkal fogja meglepni” a meccsre kilátogatókat. A cikkíró reményei szerint olyan játékot fognak produkálni, „melyhez hasonlót még nem volt alkalma közönségünknek szemlélhetnie”. (Úgy látszik, hogy az egy évvel korábbi, MTK elleni mérkőzésről már elfelejtkezett a tudósító, pedig akkor azt a csapatot nevezték „világhírűnek”, a játékosait pedig a „futball művészeinek”.) Hálásak is lehetnek a klub elnökségének, hogy egy ilyen mérkőzést sikerült lekötniük.

A második felvezető írásban tovább fokozták a FTC-vel szembeni elvárásokat: remélik, hogy a vendégcsapat játékosai bemutatják „az igazi footbal játék szépségeit, azt a footbal játékot, amely annyi dicsőséget, babért szerzett a magyar sportnak”. Sőt, elvárják, hogy „amikor magokra veszik azt a szimbolikus zöld fehér dreszt, elődeiknek hírneve, dicsősége lebegjen szemök előtt s olyan játékot mutassanak, mely nemcsak elődeikhez méltó, hanem városunk sportszerető közönségének emlékében maradandó nyomot hagyjon hosszú időkre”. Ezekután bizonyára sokan várták már, hogy 1921. május 15-én, pünkösd első napján az NyTVE sporttelepén felhangozzék a kezdő sípszó!

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. július 30. 16. o.)

AZ NyTVE csapata 1921-ben
(A kép Leviczky Zoltán ajándéka)

Amiről az utcák mesélnek…

A Lóczy cserkészek sóstói nyaralása

Cserkészek táborozásától volt vidám és hangos a sóstói erdő 1923 nyarán. A budapesti Fáy András Főgimnázium Lóczy Lajos geológusról elnevezett cserkészcsapatának 61 fős különítménye, köztük 14 salgótarjáni cserkésszel érkezett a városba. A csapat, egyben a tábor parancsnoka dr. Hermann Győző tanár, a cserkészszövetség országos társelnöke, a Magyar Cserkész szerkesztője volt.

Huszönötnapos itt tartózkodásuk idejére a Szeréna lak mögötti erdős tisztáson verték fel sátraikat. Dr. Bencs Kálmán polgármester díjtalan fuvart, ingyenes fürdőhasználatot, valamint a tábori tűzhöz és főzéshez szükséges fát bocsátott a rendelkezésükre. A fővárosi csapat nevezetessége volt, hogy körükben alakult meg az ország első cserkészzenekara és 1922-ben megjárták Angliát. (Képünkön az angliai út előtt álló cserkészek láthatók.) A 42 tagú fúvószenekar Sóstón is bemutatkozott, több alkalommal hangversenyeztek. A vasár- és ünnepnapokon tábori zenés szentmisét tartottak Leiterek Károly nyíregyházi tábori alesperes celebrálásával és a zenészeik közreműködésével. Ezekre az alkalmakra a helyieket is hívták.

Zenével, játékkal, fürdőzéssel és kirándulással teltek a cserkészek sóstói napjai. Tokajba és Aggtelekre is ellátogattak. Szent István ünnepén a sóstói szőlőbirtokosok lepték meg őket, báró Buttler Fémi vezetésével a cserkészkonyhán készült ételeket szolgáltak fel nekik. Az utolsó napokra 38 német cserkész is a táborba érkezett. Ők is szerepeltek azon a műsoros délutánon, amelyet az evangélikus főgimnázium dísztermében tartottak. Ezután a városházához vonultak, amelynek erkélyéről szerenáddal köszönték meg a polgármesternek és a város lakóinak a szíves vendéglátásukat.

A nyíregyházi leánygimnázium cserkészcsapata műsorral és uzsonnával búcsúzott a cserkészektől, akik 1925 nyarán még egyszer ellátogattak városunkba, egy cserkészkerületi programon vettek részt. A helyi iparostanoncok cserkészei az ő zenekaruk mintájára alakították meg saját fúvószenekarukat. Táborozásuk helyét pedig elnevezték Lóczy-dombnak.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. július 23. 16. o.)

Az Angliába induló Lóczy cserkészcsapat zenekarától Teleki Pál is búcsúzott
(Kép: Tolnai Világlapja, 1922. 31. sz. 5. o.)

Amiről az utcák mesélnek…

Énekes János, a „békesség és szeretet apostola” 2.

E jeles főpap nyíregyházi plébánosságának krónikájához tartozik még, hogy 1928-ban építtette fel a római katolikus bérpalotát, ami közvetve iskolai célokat is szolgált, hiszen jövedelmét az egyház által fenntartott népiskolák finanszírozására fordították.

Énekes János tevékenysége túlmutatott saját egyháza berkein. Tagja volt a városi képviselő-testületnek és számos társadalmi egyesületben is szerepet vállalt. Szohor Pál főjegyző mondta róla: „mint ember, szeretetével kovásza volt a városnak. Tőle tanultuk szeretni nemzetünket és városunkat”.

I. Ferenc József király 1916-ban richnói címzetes préposttá és egyházi főhatósága ugyanakkor szabolcsi főesperessé, míg 1920-ban az egri mesterkanonoki stallumba iktatták be. Ebből az alkalomból még az Egri Újság is méltatta: „Kiválóan egyházias szellemű, művelt, vonzó modorú, lelkes pap, aki híveinek szeretetét és paptársainak méltó nagyrabecsülését szinte példátlan fokban bírja”. 1927-ben a Szentszék pápai prelátussá nevezte ki s ugyanakkor a kormányzó a II. oszt. Magyar Érdemkereszttel tüntette ki.

Szmrecsányi Lajos érsek 1936 májusában kinevezte az egri székesegyház főesperesévé. A római katolikus egyházközség a vármegyeháza dísztermében tartott díszközgyűlés keretében búcsúzott szeretett főpapjától. Dr. Korompay Károly egyházközségi elnök javaslatára elhatározták, hogy a hitéletben jeleskedők jutalmazására Énekes-plakettet veretnek (Osváth Imre el is készítette azt), valamint iskolát neveznek el róla. Amikor másnap kocsiba ült, hogy elhagyja a várost, kettős sorfal kísérte útját a plébániától a vasútállomásig. „Az állomásra suhant egy autó és egy nagy sugárzó erőforrással kevesebb van Nyíregyházán”.

Nem sokkal Egerbe távozását követően súlyos beteg lett és 1937. augusztus 9-én elhunyt. (Az emléktábláján sajnos téves évszám szerepel.) Nekrológjában fogalmazták meg róla: „Egész városunkért élt, mindnyájunké volt, halála nemcsak a katolikus testvérek gyásza, hanem mindenkié, aki szereti városát és aki érzi, hogy hálával tartozik a békesség és szeretet apostola iránt”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. július 16. 16. o.)

Verzár István és Énekes János emléktáblája

A Királyi Katolikus Gimnázium alapítóinak emléktáblája

Amiről az utcák mesélnek…

Énekes János, a „békesség és szeretet apostola” 1.

Amikor valamelyik egyház szolgálattevőjéről olvasható méltatás a Nyírvidék hasábjain, a szerzők visszatérő fordulatként használják a „felekezeti béke hirdetője” kifejezést. Látva azonban az életutakat kiderül, hogy ez nemcsak egy elcsépelt frázis, hanem a két világháború közötti időben jelenlévő valóság, az egyházak papjait jellemző tulajdonság.

Kiváló példa erre a 155 évvel ezelőtt, 1866. július 9-én, Egerben született Énekes János munkássága is. Pappá szentelését követően, 1888-tól a Heves megyei Boconádon volt előbb káplán, majd plébános. Négyévi törökszentmiklósi szolgálat után, Szmrecsányi Lajos egri érsek 1913-ban Nyíregyháza plébánosává nevezte ki. Szabolcs megyeszékhelyén eltöltött 23 esztendő során saját „egyházának naggyá tétele volt lelkesedést adó vezérlő gondolata”, de mindezt „olyan módszerrel és eszközökkel vitte keresztül, hogy ne érintsenek más érdekeket, ne bántson meg senkit”. Ezért amikor 1928-ban nyíregyházi plébánosságának 15. majd 1933-ban 20. jubileuma alkalmából köszöntötték, illetve 1936-ban, amikor szomorú szívvel búcsúztatták, ott volt mindegyik helyi egyház vezetője és elismerték a felekezetek közötti békéért tett törekvéseit.

Több vallásos egyesület alapítása, újjászervezése fűződik nevéhez. A karitász szolgálatára létrehozta a Missio-egyesületet, az értelmiségi férfiaknak a Credo egyesületet, felújította a katolikus legényegyletet és a Szent Gergely énekkart. Létrehozta továbbá a katolikus népszövetséget, hogy az „a pusztulással szemben igyekezzen azoknak az erkölcsi törvényeknek, amelyek Istentől valók s igy örök érvényűek, a társadalomban is érvényt szerezni”. Mint iskolaépítő, nevéhez fűződik a Királyi Katolikus Gimnázium és az ehhez kapcsolódó Érseki Szent Imre Fiúinternátus létesítése. Támogatta a hitvallásos elemi oktatást és az angolkisasszonyok letelepedését. Az iparostanonc iskolában működő Baross cserkészeknek a központi római katolikus iskolában biztosított otthont. A cserkészek zenekara szerenáddal köszöntötte pártfogójukat 1933-ban.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. július 9.16. o.)

Énekes János (1866-1937)

Amiről az utcák mesélnek…

Z. Szalay Pál emlékezete 2.

A nyíregyházivá lett művész-tanárnak több alkotása már csak a híradásokban és néhányak emlékezetében él, azonban a megmaradtak még ma is hirdetik nevét.

Sajnos pusztulásra ítéltettek több oktatási intézmény számára készült freskói. Így munkahelyének, a Polgári fiúiskola dísztermének falképe és az evangélikus elemi iskola Luther életéből vett két jelenetet ábrázoló képei. Szintén Luther volt a témája annak a nagyméretű falképnek is, amelyet 1940-ben készített az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium megbízásából. Az iskola lépcsőházában leleplezett kép a wormsi birodalmi gyűlésen ábrázolta a reformátort, keretének és címereinek elkészítésében az iskola tanulói segítették a művészt. Az angolkisasszonyok Báthori utcai, 1938-ban átadott új épületének kápolnájának oltárképe, mennyezetének és falainak freskói sem láthatóak már. Mint ahogyan azok Az ember tragédiájából és a Bánk bánból vett képek sem, amelyek a színházlátogatókat fogadták.

Egyházi megbízatásainak többsége azonban még ma is megtekinthetők. A ferences szerzetesek őt kérik fel az 1938-ban felszentelt kápolnájuk díszítésére. Az oda betérők felfedezhetik pl. Árpád-házi szentjeink ábrázolásait. A Mártírok terén található zsinagóga falképei is az ő művészetét dicsérik, valamint a borbányai és a nyírszőlősi evangélikus templomok képei is.

A várostól is kapott megbízásokat festmények készítésére polgármesterekről, a város nevezetesebb személyeiről, épületeiről, utcáiról. Megmaradt képeit a múzeum őrzi, mint ahogy azt a pannót is, amelyet eredetileg az ipartestületi székház dísztermébe készített 1930-ban.

A második világháború után is tevékenyen alkotott, sorra nyíltak kiállításai. 1959-től a Tanítóképző Intézet tanári gárdáját erősítette egészen nyugdíjba vonulásáig, 1965-ig. Gyűjteményes kiállítását Margócsy József nyitotta meg 1972-ben Vaján, a Vay Ádám Múzeumban. Életének utolsó három évét a lánya mellett töltötte Szentendrén. Itt hunyt el 1975. szeptember 26-án.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. július 2. 16. o.)

Várostörténeti pannó (1930)

Zsinagóga

A ferences rendház kápolnájának oltárképe