Ősök jönnek elém, homokon várost alapítók,
Kiknek erénye, miként a kis ablakon át az olajmécs.
Esti sötétségben szeliden hivogatja a vándort"
(Vietórisz István: Tirpákok)
Nagy Benedek alkotása, 2001
- Részletek
NYÍREGYHÁZI SÉTÁK
TERVEZETT SÉTÁK 2026-BAN
Február 20. 14 órától: Dr. Konthy Gyula Tűzoltó Múzeum
Március: A Koronától Irányi Dániel emléktáblájáig (Dózsa György utca)
Április: A Búza tér és környéke
Május: A Jósa-kúttól a Bencs villáig
A séták pontos időpontjait FB-oldalamon fogom közzétenni, ezért is ajánlom a követését:
2026-ban emlékezünk II. Rákóczi Ferenc születésének a 350. évfordulójára.
Ebből az alkalomból egy oldalt indítottam a FB-on, amelyet szívesen ajánlok az érdeklődők figyelmébe:
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Lapok a 120 éves kisvasút történetéből 6.
Dr. Jósa András írta 1902-ben a sóstói vasútról elmélkedvén, hogy „a Sóstóra csak az mehet, akinek saját fogatja van”, ezért is „drágább a Sóstó, mint akármely más világfürdő”. Hiába van szabadjegye a fürdőre, oda alig megy, de ha lenne vasút, akkor 10 krajcárért azt mondaná, hogy „hipp hopp ott legyek, ahol akarok”, így annyiszor menne, ahányszor eszébe jut. Szerinte „a nagy gyógyhatású Sóstófürdő a közlekedésnek fogyatékossága mellett jelenleg csakis zugfürdő”.
A közlekedés problémája hamarosan megoldódott, így örvendezett ezen a Nyírvidék cikkírója 1906 februárjában: „A kisvasúton száguldó elegáns sárga kocsik forgalma a közel napokban megkezdődik, jön a március, a rügyfakasztó április, a szeszélyes s azután a május, ragyogó napsugarával, lomberesztő melegével, amikor már — itt lévén a kisvasút is — igazán nagyon fogunk vágyakozni a mi egyetlen kiránduló helyünkre: a Sóstóra!” Azonban a várhatóan megnövekedő forgalomra a város nem készült fel kellőképpen. „Készen kellene állani már például a Sóstón egy modernül bebútorozott étteremnek, természetesen megfelelő vendéglőssel és konyhával. Azután kényelmes vendégszobáknak, megfelelő számú és kényelmű fürdőszobáknak is, már készen kellene várni a közönséget, mert nagy hiba, hogy mindezeknek hiányában az olcsó és kényelmes közlekedés folytán oda tóduló közönség — se ezt, se azt nem kapván — elkedvetlenedik akkorra, mire a város rágondolja magát”.
Lendvay Kálmán 1906 húsvétjának első napján megnyitotta ugyan vendéglőjét Benczy Gyula és öccse, Elemér zenekarának a közreműködésével, de az igazi fejlesztésekre 1911-ig kellett várni. Erről részletesebben majd egy későbbi írásban, most csak annyit, hogy mikor már villamossal is ki lehetett jutni Sóstóra, addigra felújították a Svájci-lakot, bővítették és átalakították a kádfürdőt, víztornyot építettek és 1912-ben az új, szállodaszerű modern vendéglőt is átadták. Így megfogalmazhatták: „a régi ósdi Sóstó helyén egy nem nagy, de csinos és kellemes új fürdő és üdülőtelep áll a közönség rendelkezésére”.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. február 9. 12. o.)
(Archív képeslap)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Lapok a 120 éves kisvasút történetéből 5.
Amikor 1902-ben a kisvasút építéséhez részvényeket lehetett jegyezni, akkor a sóstói szőlősgazdák egy elágazó szárnyvonal építését javasolták, amely a Szőlőtelep hegyközségben (ma Sóstóhegy) lévő Betekints csárdáig vezetne. Kérésüknek 30 ezer korona részvény jegyzésével adtak nyomatékot. (Ezt a 6 km-es leágazást a záhonyi vonal második vágányának építésekor, 1965-ben szüntették meg.) Ez volt az egyik változtatás az eredeti terven, amely megvalósult, a másik pedig, hogy a kisvasút és a Nyíregyháza-Csap vasútvonal sóstói, szintbeli keresztezése helyett viaduktot építettek a nagyvasút fellett. A németek ezt is felrobbantották 1944-ben, azonban már a következő évben ideiglenesen újjáépítették.
A Vasúti Hidak Alapítvány 2005-ben emléktáblával jelölte meg Nyírszőlősnél az Érpataki főfolyás felett átívelő vasúti hidat, amelynek érdekessége, hogy ez hazánk első és az egyetlen eredetiben megmaradt vasbeton hídja. A híd terveit a mátészalkai születésű Zielinski Szilárd, a magyar vasbeton-építési szerkezetek nagy úttörője készítette.
1948-ban a Nyíregyházavidéki Kisvasutakat is államosították, azt a Magyar Államvasutak vette kezelésébe. A „kávédarálónak” becézett gőzmozdonyokat az 1960-as évektől dízel-mechanikus, majd dízel-hidraulikus erőátvitelű mozdonyok váltották. Egy 1960-as évek elején készült tanulmányban egyszerre írtak a kisvasút megszüntetéséről és fejlesztési lehetőségeiről. 1969-ben a városi villamos vonalat megszüntették, a kisvasút nyomvonalát pedig a városon kívülre, a Nyíregyháza-Záhony fővonal mellé helyezték át. Negyven évvel később azonban már egy hirdetményben arról értesítették az utasokat, hogy „2009. szeptember 17-től műszaki okok miatt, ideiglenes jelleggel, további intézkedésig a Nyírvidéki Kisvasúton Herminatanya–Balsai Tiszapart és Herminatanya–Dombrád állomások között a vonatok helyett vonatpótló autóbuszok közlekednek”. Azóta csak az emlékezés marad, amit a kisvasút szerelmesei meg is tesznek minden év szeptemberének második szombatján, a Nyírvidéki Kisvasút Napján.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. február 2. 12. o.)
Az Érpataki főfolyás felett átívelő vasúti híd
(Fotó: Hoványi Péter)
A híd és környezete 2018 nyarán
(Fotó: Ilyés Gábor)
A Vasúti Hidak Alapítvány által 2005-ben elhelyezett emléktábla
- Részletek
ROMHÁNY
Romhány a Lókos-völgyben fekvő nagyközség. Itt zajlott le a Rákóczi-szabadságharc utolsó nagy csatája 1710. január 22-én. A szemben álló felek Felsőbodony és Romhány között, a Lókos patak völgyében lévő mocsár övezte síkságon ütköztek meg egymással. Rákóczi seregében svéd és lengyel hadak is szerepet vállaltak. A csata a kuruc sereg indokolatlan felbomlásával és visszavonulásával végződött. Eredménye, hogy Érsekújvár egy rövid időre felszabadult a császáriak szorongatásaitól.
Istók János: A romhányi csata emlékműve
(Fotók: Ilyés Gábor)
(Archív képeslap)
Avatása: 1932. október 9.
Helye: a Romhányból Szátok felé vezető út bal oldalán.
Az emlékmű felállítását Markó Miklós, a Vasárnapi Újság szerkesztője és Dr. Szuchovszky Sándor körorvos kezdeményezte. A szobor helyének Laszkáry Gyula földbirtokos saját földjéből adott át területet, míg a község vezetősége a követ és az építési költségeket biztosította. Az emlékmű felavatása országos jelentőségű ünnepség keretében történt. A hivatalos szónok Markó Árpád volt, de rövid beszédet mondott Gömbös Gyula miniszterelnök is. A következő évek megemlékezésein rendszeresen részt vettek a lengyel és svéd diplomáciai testületek képviselői is. Az emlékművet a falu határában, a Szátokra vezető út mellett kialakított emlékparkban állították fel. Az obeliszk tetején turulmadár, oldalán Rákóczi és Károlyi Sándor kuruc fővezér domborművű képmásai találhatók. Az emlékmű a csatában elesett 93 svéd, lengyel és francia katona emlékét is őrzi.
II. Rákóczi Ferenc-emlékkő
Avatása: 1976.
Helye: Kastélyka dűlő.
A Nógrád Megyei Rákóczi Emlékbizottság Rákóczi születésének 300. évfordulója alkalmából egy emlékkövet helyezett el Rákóczi fája alá.
Rákóczi fája – emlékoszlop
Avatása: 2001.
Helye: Kastélyka dűlő.
A legenda szerint a romhányi csatát a Kastélyka dűlőn ma is látható védett török mogyorófa alól maga a fejedelem irányította. A fához vezető út elején található tájékoztató táblán két monda is olvasható a fa eredetére vonatkozóan. „A rodostói száműzetésben élő Rákóczit meglátogatta egy volt katonája, akinek Rákóczi egy török mogyorócserjét adott át azzal, hogy azt ültesse el a romhányi síkon az 1710. január 22-i csata emlékére. Él az a monda is, miszerint a Fejedelem erről a dombról irányította a csatát. A kezében lévő mogyoróbotot leszúrta a földbe, ami később megeredt, és terebélyes fává növekedett.” A mintegy 25 méter átmérőjű korona, 20 méter magas és 250 centiméter törzskerületű török mogyorófa több mint 300 éves. Az emlékoszlopot az Országépítő Alap helyezte el a fa közelében.
Terman Sándor: II. Rákóczi Ferenc
Avatása: 2007. augusztus 20.
Helye: az Arany J. u. és a Széchenyi u. kereszteződésében.
A szobrot romhányi homokkőből készítette Terman Sándor, helyi kőfaragó mester. A szobor mellett lévő tájékoztató tábla szerint „a kereszt a fejedelem mély hitét, és a szécsényi országgyűlésen deklarált, minden keresztény felekezet iránti tiszteletét szimbolizálja, a jogar pedig a vezérlő fejedelmi cím jelképe”.
Marek Kawinski: Rákóczi-harang
Avatása: 2010. január 22.
Helye: az Arany J. u. és a Széchenyi u. kereszteződésében.
A harangot a község lakossága a romhányi csata 300. évfordulója tiszteletére készíttette. Az anyagához való rezet a falu lakossága adta össze a forgalomból kivont egy- és kétforintos érmékből, továbbá egyéb rézhulladékokat is adományoztak. A harangot ifj. Farkas Titusz monori harangvillamosító javaslatára Marek Kawinski lengyelországi öntőmester öntötte. Súlya 30 kg, átmérője 30 cm. Az egyik oldalon Rákóczi portréja látható, melynek eredetije Borsos Miklós alkotása, alatta felirat: „A romhányi csata 300. évfordulójára 1710–2010”, a másik oldalon Rákóczi egy fohásza olvasható: „Isten, adj hazánk felett tiszta, fénylő kék eget”.
Rákóczi-tanösvény (2010)
A település vezetői a romhányi csata 300. évfordulója alkalmából egy Rákóczi-tanösvényt építettek ki. Az volt a céljuk, hogy „az 1703–1710-es kuruc szabadságharc közismert utolsó csatájának története és helyszíne mellett megismertessük az idelátogató érdeklődőket községünk és környezete Rákóczi fejedelemhez fűződő kevésbé ismert emlékeivel. Lehet, hogy sok olyan történetet fogunk az állomásokon megjeleníteni, amely csak öregjeinktől átvett meseszerű elbeszélés, de nekünk, romhányiak számára ezek a kedves emlékek ma már a velünk élő történelmet jelentik”. A hét állomásból álló, kb. 11 km hosszú tanösvény Romhányon kívül még Kétbodony és Szátok község területét érinti. Mindegyik állomáson térkép és tájékoztató tábla segíti az eligazodást.
1. állomás – Romhány központja
Az állomás a település központjában található emlékjelekre hívja fel a figyelmet.
2. állomás – Lókos-híd
Valószínűleg a kőhíd helyén álló fahídon kelhettek át a kuruc csapatok a romhányi csata idején. A kőhidat az 1790-es években, romhányi kőből építették. A híd hossza a hídfőkkel együtt 17,8 méter. Háromnyílásúra építették, hiszen a téli időszakban bőséges vízmennyiséget kellett átengednie. A hídra 1795-ben Nepomuki Szent János romhányi homokkőből faragott szobrát helyezték. Az 1980-as évek elején egy új híd építésével tehermentesítették.
3. állomás – Rákóczi-emlékfa.
4. állomás – Rákóczi-emlékmű
Itt tekinthető meg Istók János emlékműve.
5. állomás – Rákóczi-forrás
A monda szerint a csata után a fáradt seregek visszavonultak és a seregekkel tartó fejedelem ebből a forrásból itatta meg a lovát.
6. állomás – Vérhegy
Az 1710. január 22-én lezajlott ütközet végén több mint ezer temetetlen holttest maradt a csatatéren. A visszavonuló felek később gondoskodtak a temetésről. Egyes vélemények szerint az összehordott tetemeket földréteggel fedték be, emiatt alakult ki ez a tökéletesnek látszó domb. 1924-ben a helyi cserkészcsapat tagjai egy keresztet állítottak az elesettek emlékére. A domb oldalában hajladozó árvalányhajmező is az itt eltemetettek felett búsul.
7. állomás – Kétbodony
A Rákóczi-tanösvény utolsó állomásán a 2010-ben felállított szobor tekinthető meg. A parkban található tájékoztató táblán a romhányi csata története olvasható.
Rákóczi-fa
(Fotó: Ilyés Gábor)
A Vérhegy és a rajta található kereszt
(Fotó: Ilyés Gábor)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Lapok a 120 éves kisvasút történetéből 4.
A kisvasút a kezdeti nehézségeket legyűrve hamar népszerűvé vált, és jelentős utasforgalmat bonyolított le. Az üzemeltető részvénytársaság már az első évben engedélyt kapott a bővítésére. Az egyik elképzelés szerint a fővonal a város belterületén ágazott volna el, és a Pazonyi (ma Dózsa György) utcán át haladt volna Nyírpazony, Nyírtura, Sényő, Nyírtét, Nyíribrony, Ramocsaháza, Laskod, Petneháza és Nyírkarász érintésével Gyulaházáig. Ez nem valósult meg, nem úgy, mint a Bujtól leágazó vonal Balsáig, Paszab, Bercel, Gáva és Vencsellő községek érintésével.
Közben a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára 1909-ben átvette az üzemeltetési jogot a Nyíregyházavidéki Kisvasutak Részvénytársaságtól és vállalta, hogy a balsai szárnyvonal megépítése mellett a Nyíregyháza-átrakó és Sóstó közötti pályaszakaszt villamos üzeműre építi át. A Buj (Herminatanya)-Balsa keskenynyomközű vonalon 1911. augusztus 6-án indult meg a forgalom, míg a villamosközlekedés augusztus 7-én vette kezdetét egy 8,1 km-es pályaszakaszon.
Természetesen kezdetben akadtak nehézségek is. Dr. Jósa András a motoros kocsik teljesítményét kifogásolta, szerinte „az aradi Weitzer-féle gépgyár nem nagyon tett ki magáért, azt kézzel foghatóan bizonyítják az utasok, akik kézzel tolják a minden lépten elakadó vicit”. A másik probléma, hogy Sóstón hamar megtelik utasokkal, így aki az utolsó járatról lemaradt az kénytelen más módon visszatérni a városba. A taligások konkurenciát láttak a kisvasútban és a villamosban, így ők ezeknek annyira nem örültek. A közlekedési szabályok betartása sem mindig sikerült, gyakran olvasni elsősorban a taligások figyelmetlenségéből fakadó balesetekről, köztük halálesetekről is.
A kisvasút fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából Sóstón népünnepélyt rendeztek 1930. augusztus 3-án. A vasúton érkező érdeklődők sokaságát virággal díszített Csepel kerékpárosok felvonulása, csónakverseny, lacipecsenye, táncmulatság fogadta. A hazatérésükről pedig természetesen különvonatok gondoskodtak.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. január 26. 12. o.)
Villamosforduló Sóstón (archív képeslap)
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Lapok a 120 éves kisvasút történetéből 3.
A Nyíregyházától Dombrádig vezető vasútvonalon a Weitzer János által Aradon 1891-ben alapított Gép- Waggongyár és Vasöntödében gyártott kocsik közlekedtek. A személyforgalom lebonyolításához szükséges kocsik csak 1906 februárjának közepén érkeztek meg, azokat a Nyírvidék tudósítója részletesen bemutatta az olvasóknak.
„A motoros kocsik úgy külső kiállásra, mint belső berendezésre igen csinosak és célszerűek. A motorállás a kocsi egyik végén van elhelyezve. Felette egy fehér bádog kéményszerű alkotmány látható, amely a benzinmotor körül felmelegedett levegő elvezetésére szolgál. A motorálláson van a négy cilinderes, 35 lóerős benzinmotor, amelynek tengelyére van szerelve a villamos dinamó. A dinamóban fejlesztett villamos áram a kocsi alatt lévő villamos motorba jut és ez hajtja a kocsit.” Továbbá „a motoros kocsiban a motorállás mellett van a III. osztályú szakasz 14 ülőhellyel, azután egy kis előtér, a kocsi másik végén az I. osztályú szakasz 7 ülőhellyel és végül a poggyászfülke.” A próbautak során kiderült, hogy visszafelé Ibránytól a nyíregyházi városházáig 1 óra 5 perc volt a menetidő, míg Sóstótól a városmajorig 8 perc. Egyes helyeken a gyorsaságot 30, 35, sőt 40 kilométeres sebességig tudták fokozni. „A próbameneteken résztvevők különösen a zökkenés nélküli sima indítással, a kocsi nyugodt járásával és a könnyű megállásokkal voltak megelégedve.” A világossárga és barna díszítésű motoros kocsiknak mindenütt sok nézője akadt, akik „leplezetlen, őszinte örömmel” vették tudomásul azokat.
A menetrendszerinti személyforgalom 1906. március 4-én, egy vasárnapi napon vette kezdetét. A két irányban naponta három személyvonat közlekedett. Az első vonat Nyíregyháza állomásról reggel 7 óra 13 perckor indult és Dombrádra 9 óra 49 perckor érkezett. A második 10 óra 51 perckor indult és 13 óra 2 perckor érkezett, míg a harmadik délután 5 óra 55 perckor indult és 8 óra 33 perckor érkezett meg. A viteldíjakat a távolságtól és a kocsiosztálytól függően 10 és 100 fillér között állapították meg.
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. január 19. 12. o.)
(Archív képeslap)
- Részletek
MUNKÁCS
Munkács (Мукачеве) az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál, a Latorca mentén fekvő település, Kárpátalja második legnagyobb városa. A történelmi Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt.
A munkácsi vár
(Archív képeslap részlete)
A munkácsi vár 1242–1311 között épülhetett, első írásos említése 1311-ből származik. Több tulajdonosváltozás után, 1587-ben a Rákóczi család vagyonát és hatalmát megalapozó Rákóczi Zsigmond lett a vár birtokosa, aki feleségül vette a Munkácsot is birtokló Mágóchy Gáspár elhunyt fiának az özvegyét, Alaghy Juditot. Ezzel a házassággal a vár története egybefonódott a Rákóczi család felemelkedésével, majd bukásával. 1630-tól I. Rákóczi György fejedelem birtokolta, majd halála után özvegye, Lorántffy Zsuzsanna tulajdonába került. 1680-ban, II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia halála után a vár irányítását fiuk, I. Rákóczi Ferenc özvegye, Zrínyi Ilona vette át, aki 1682-ben itt kötött házasságot Thököly Imrével (→557.). A vár a Thököly-szabadságharc egyik főhadiszállása lett. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1685 novemberétől 1688. január 18-ig tartotta a várat a császári csapatokkal szemben. A vár feladása után Zrínyi Ilonának Bécsbe kellett mennie, ahol elszakították tőle gyermekeit.
Ivan Brovdi: Várostörténeti tabló (1986)
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)
1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét. A vár 1704. február 16-án került kuruc kézre. A fejedelem Vay Ádámot nevezte ki főkapitánnyá, majd a francia Damoiseau hadmérnökkel korszerű erődítménnyé építtette ki. Rákóczi több alkalommal tartózkodott a várban és sok fontos diplomáciai tárgyalást bonyolított le lengyel, orosz és török diplomatákkal. Lengyelországba távozása előtt Sennyey Istvánra bízta a vár védelmét, aki csak 1711. június 24-én kapitulált Pálffy János császári főparancsnok előtt.
A császári kézre került várban előbb hadiszertárat, majd 1787-től – kisebb megszakítással – 1896-ig börtönt rendeztek be. A hányatott sorsú vár a későbbiekben laktanyaként majd mezőgazdasági szakközépiskolaként működött. Mára – a magyar állam támogatásának is köszönhetően – szépen rendbe hozták. A felsővár helyreállított első emeleti termeiben Petőfi-emlékszoba és Rákóczi-kiállítás is helyet kapott. A vár területén számos emléktábla és szobor őrzi annak magyar vonatkozásait.
A munkácsi vár középső részét hatalmas udvarával Rákóczi térnek nevezték el.
A fejedelem nevét még egy bástya őrzi a várban.
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)
II. Rákóczi Ferenc emléktáblája
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)
Avatása: 1911. október 29. (1989. május 27.)
Helye: Rákóczi-kastély (Fő utca).
A belvárosban, a Fő utca közepén lévő magas házsorok mögött fedezhető fel a munkácsi Rákóczi-birtok fő udvarháza, az 1667-ben épült Fejér-ház, ismertebb nevén a Rákóczi-kastély. A szabadságharc leverését követően a kastély is a Schönborn grófi családé lett, akik 1747-ben jelentősen átalakították és bővítették, kialakítva ezzel mai formáját. A jelenlegi U-alakú kétszintes épület északnyugati szárnya rejti magába a fejedelmi lakot, ahonnan Rákóczi számos alkalommal irányította a szabadságharc hadi eseményeit. Később a házban vendégeskedett II. József, Ferenc József, majd Rudolf főherceg is.
A Rákóczi-kastély
(Kép: Fortepan, 25527. sz. kép)
A fejedelem „kibujdosásának” 200. évfordulója alkalmából, 1911. október 29-én díszes emléktáblát helyeztek el a kastély homlokzatán. A tábla költségeit a Lehoczky Tivadar Múzeumegyesület közadakozásból és a munkácsi női kereskedelmi iskola növendékeinek hangversenyéből befolyt jövedelemből teremtette elő.
1944-ben a szovjet csapatok a kastélyban katonai parancsnokságot rendeztek be, az emléktábla reliefjét kiverték a foglalatból, a táblát durván összekarcolták és bevakolták. Az emléktáblát 1989-ben restaurálták és újraavatták. A Rákóczi-relief Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotása. Jelenleg a ház a Munkácsy Képzőművészeti Iskolának ad otthont.
Felirata:
II. RÁKÓCZI FERENC
vezérlő fejedelem dicső emlékének!
Kibujdosása kétszázados évfordulóján
emelte Munkács város közönsége
1711–1911
Eszményképe maradsz Rákóczi a honszeretetnek
Szellemed él köztünk és védi e drága hazát.
Ős hajlékod előtt kegyelettel jár a magyar nép
Munkács béke ölén nagy neved áldva virul.
II. Rákóczi Ferenc – épületdísz
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)
Avatása: ismeretlen.
Helye: Puskin utca, egy bank épületének tetején.
Munkács belvárosának Puskin utcájában található egy 20. század eleji épület, amely ma egy banknak ad helyet. Az épület homlokzatának tetején egy olyan épületdísz látható, amely a szovjet időkben is némán hirdette a vár egykori urának emlékezetét. II. Rákóczi Ferenc kőbe faragott alakja alá a fejedelem nevét cirill betűkkel vésték a kőbe.
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)
Ivan Brovdi: Várostörténeti tabló
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)
Avatása: 1986.
Helye: Fedorova utca.
A Fedorova utca végén található ház tűzfalán öt bronz dombormű idézi a város fontos történetének eseményeit. Ezen alkotások sorában fedezhető fel Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc alakja.
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)
Matl Péter: Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Ferenc
(Fotó: Ilyés Gábor, 2011)
Avatása: 2006. február 27.
Helye: a munkácsi vár Lorántffy-bástyáján.
A szobrot a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség állította a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, valamint az Illyés Közalapítvány támogatásával. Matl Péter alkotását Orbán Viktor leplezte le.
Matl Péter: II. Rákóczi Ferenc
Avatása: 2006. május 13.
Helye: II. Rákóczi Ferenc Középiskola (Béke út 17.).
A Fő utcai katolikus templom mögött lévő magyar tannyelvű középiskola 1992-ben vette fel a fejedelem nevét.
Kolodkó Mihály: II. Rákóczi Ferenc
(Kép: internet)
Avatása: 2015. október 24.
Helye: Puskin u.
Kolodkó Mihály ungvári szobrászművész miniatűr szobrai elsősorban a vidék magyar vonatkozású kulturális-történelmi hagyományait jelenítik meg. A művész első ilyen jellegű szobrait Ungvár belvárosában helyezte el.
- Részletek
Amiről az utcák mesélnek…
Évfordulók 2026-ban
Az új esztendő ismét egy jelentős várostörténeti eseményre irányíthatja a figyelmünket: 150 évvel ezelőtt, 1876-ban lett Nyíregyháza Szabolcs vármegye székhelye. Hosszú ideje készült már a város ennek a rangnak az elnyerésére, amelyért sok áldozatot is hoztak a vezetői és a polgárai egyaránt. Természetesen erre is fogunk emlékezni a Napló hasábjain.
Mint ahogy büszkén idézzük majd fel tűzoltóink milánói sikerét is, akik 120 évvel ezelőtt, 1906 júniusában, dr. Konthy Gyula vezetésével arattak diadalt egy nemzetközi versenyen. Az Evangélikus Nagytemplomról már több alkalommal szóltak írásaink, de októberben sem feledjük, hogy városunk első műemlékké nyilvánított épülete már 240 éve áll az evangélikus gyülekezet szolgálatában. 1786-ban egy másik fontos esemény is történt, hiszen II. József uralkodónak nemcsak ezt a templomot, hanem a mezővárosi címét is köszönheti a város.
Ebben az évben ünnepeljük majd II. Rákóczi Ferenc születésének a 350. évfordulóját. Annak okán emlékezünk erre az évfordulóra is, hogy rövid ideig Nyíregyháza az ő uradalmához tartozott. Reménység szerint talán egy szobor állításával is tiszteleghetünk az emléke előtt. Születésnaposok még, akiknek az emlékét egy-egy írással idézzük majd: Szeszich Lajos 190, dr. Lórencz Gyula 180, Ambrózy Géza 130 évvel ezelőtt született.
Tovább folytatjuk virtuális sétáinkat tereinken, utcáinkon, meg-megállva egy-egy épület, szobor, emléktábla előtt. Reméljük, hogy századik születésnapjára a Vármegyei Rendőrfőkapitányság Bujtos utcai épülete is régi fényében pompázik majd! Szeptemberben pedig „bekopogtatunk” a félévszázados Arany János Gimnázium épületébe is.
Néhány írás erejéig tovább folytatjuk a lapozgatást a 120 éves kisvasút történetéből is, hiszen még csak a megszületéséről és a teherforgalom számára való átadásáról írtunk. Sok érdekességet tartogat a menetrendszerinti személyforgalomba való becsatlakoztatása is, amely 1906 márciusában történt. Tartsanak velünk ebben az évben is, és emlékezzünk szeretett városunk régmúlt dolgaira!
Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. 01. 12. 16. o.)
Nyíregyháza főtere az 1950-es években
- Részletek
TOKAJ
Tokaj a Tokaj-hegyaljai borvidéken, a Tisza és a Bodrog találkozásánál, a Kopasz-hegy lábánál fekvő település. Erre futott egy fontos kereskedelmi útvonal, mely a Miskolc–Debrecen, illetve a Kassa–Nagyvárad közti árucserét bonyolította, ráadásul ezen útvonalnak Tokajnál volt a Tiszai átkelőhelye.
Első vára egy földvár volt, amely a tatárjárás során elpusztult. Második vára a 13. század második felében épült, Kőrév néven említik a források. Ez a vár a 14. század elején pusztult el. Tokaj történelmében a harmadik, egyben legfontosabb vár már nem a hegyen, hanem a Bodrogközben épült, minden valószínűség szerint királyi tulajdonként épülhetett a rév védelmére. Első említése 1410-ből való. 1450 után a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiaké volt. Több tulajdonosváltozást követően, 1644-ben I. Rákóczi György szerezte meg. A Rákócziak idejében sikerült a tokaji várnak visszanyernie valamicskét egykori hírnevéből. II. Rákóczi György halála után újra Habsburg kézre került: I. Lipót császár 1660-ban a romos várat jelentős mértékben megerősíttette.
A vár története a Rákóczi-szabadságharccal fejeződik be. A fejedelem hosszas ostrom után, 1704. január 9-én vette be és 1704 őszén parancsot adott a lerombolására, amit 1705 tavaszáig véghez is vittek. A Rákócziak gazdasági erőforrásainak nagy részét a hegyaljai szőlőbirtokok jelentették. Rákóczi a szabadságharc költségeinek tetemes hányadát is hegyaljai szőlőtermésének jövedelméből fedezte. A fejedelem nagy súlyt helyezett a hegyaljai szőlőkultúra fejlesztésére, számos rendeletet adott ki ezzel kapcsolatban.
Egykori metszet a tokaji várról
(Kép: Hadtörténelmi Közlemények, 1913. 167. o.)
Kampfl József: II. Rákóczi Ferenc
(Fotó: Ilyés Gábor, 2020)
Avatása: 1971. június 6.
Helye: Németi Ferenc Városi Könyvtár épülete előtt (Bajcsy-Zsilinszky E. u. 9.).
A II. Rákóczi Ferenc nevét viselő általános iskola és úttörőcsapata jubileumi ünnepség keretében avatta fel a névadó süttői márványból faragott mellszobrát.
„Pro Patria”
(Fotó: Ilyés Gábor, 2020)
Avatása: ismeretlen.
Helye: a Németi Ferenc Városi Könyvtár épületének bejárata fölött (Bajcsy-Zsilinszky E. u. 9.).
A „Pro Patria” feliratú épületdísz II. Rákóczi Ferenc domborműves arcképével ma a Németi Ferenc Városi Könyvtár bejárata felett látható. Az épület korábban a fejedelem nevét viselő általános iskolának adott otthont.
Csirpák Viktória: „II. Rákóczi Ferenc út”
Avatása: 1997.
Helye: a Rákóczi út elején található ház falán.
Csirpák Viktória – Veres Gyula Alpár: Tokaj a Világörökség része
Avatása: 2002.
Helye: Kossuth tér.
A Tokaji Történelmi Borvidék Kultúrtáj a világ természeti és kulturális örökségének védelméről szóló egyezmény értelmében 2002-ben felvételt nyert a világörökségi listára azzal az indoklással, hogy hűen mutatja be Tokaj-Hegyalja ezeréves és hagyományos formában máig fennmaradt szőlő- és borkultúráját, valamint a híres tokaji bor termelésének minden mozzanatát. Ennek tiszteletére még abban az évben emlékművet állítottak Tokaj belvárosában, a Kossuth téren. Az emlékmű központi motívuma a történelmi borvidék bronz térképe, ami körül történelmi alakok és híres szőlőtermelők bronz arcképeit helyezték el a következő sorrendben: II. Rákóczi Ferenc, III. Károly, Szirmay Antal, Bártfai Szabó Gyula, Kröczer László és id. Kosinsky Viktor. A márvány talapzaton álló műalkotáshoz négy lépcsőfok vezet, mögötte Magyarország és a Világörökség zászlaja lobog. A bronz térkép fölött a Kós Károly- és a Hild János-emlékérem nagyméretű plakettjei láthatók, amelyek a város kitüntetéseire utalnak.
Veres Gyula Alpár: II. Rákóczi Ferenc
Avatása: 2003. november 7.
Helye: Rákóczi út 50.
Tokaj város önkormányzata a Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet támogatásával egy lovasszobor állításával tisztelgett II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a szabadságharc kezdetének 300 éves évfordulója előtt.
A magyar–orosz barátság emléktáblája
Avatása: 2013. december 6.
Helye: Tokaji Múzeum (Bethlen G. út 9.).
2013. december 6-án szervezték meg Tokajban az első Magyar–Orosz Barátság Napját. Az azóta hagyománnyá vált emléknap során felidézik a két nép közötti kapcsolatok 18. századi gyökereit, különös tekintettel II. Rákóczi Ferenc és I. Péter orosz cár barátságára, valamint a tokaji Orosz Borvásárló Bizottság történetére.
Rákóczi több alkalommal is hegyaljai borokkal kedveskedett a cárnak. Az 1707-es varsói szerződés előkészítésében is fontos szerep jutott a tokaji boroknak. I. Péter 1715-ben hajtotta végre első sikeres magyarországi borkereskedelmét. Anna Ivanovna cárnő 1733-ban állította fel a tokaji Orosz Borvásárló Bizottságot, amely 1799-ig látta el feladatát.
Agárdi Fanni: II. Rákóczi Ferenc
(Fotó: Ilyés Gábor, 2018)
Avatása: 2016. június 3.
Helye: Tokaji II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, AMI
aulájában (Bajcsy-Zsilinszky E. út 7–9.).
Felhasznált irodalom:
- Szoboravatás és úttörő jubileum Tokajban. Észak-Magyarország, 1971. június 8. 4. o.
- Főhajtás a vezérlő fejedelem előtt. Tokaji Hírek, 2003. november 25. 18. o.
- V. Molnár László: Tokaji borok a cárok asztalán. Világtörténet, 1998. tavasz–nyár, 37–44. o.
- Részletek
Fejedelmi portré az Országház kupolacsarnokában
Ohmann Béla: II. Rákóczi Ferenc
Avatása: 1937. június 25.
Helye: az Országház kupolacsarnoka (Kossuth Lajos tér, V. ker.).
A kupolacsarnok az Országház első számú díszterme, amelynek oszlopfőin történelmünk kiemelkedő alakjainak szobrai találhatók, míg II. Rákóczi Ferenc emlékét egy téglalap alakú fekete márványtábla őrzi a fejedelem portréjával. Az emléktábla szövegét Herczeg Ferenc író fogalmazta meg, aki a leleplezési ünnepségén az ünnepi beszédet is tartotta.
Herczeg Ferenc az emléktábla előtt
(Kép: Új Idők, 1937. 27. sz. 3. o.)
Részlet Herczeg Ferenc ünnepi beszédéből
„Rákóczi halhatatlan érdeme, hogy lelket adott a magyar nemzetnek. És ezzel visszaadta neki az életet. Mert a népeket nem a kardjuk és nem az országuk területe, hanem a lelkük élteti. Ha lelke van a népnek, akkor tud magának hadsereget állítani, szükség esetén országot szerezni. A fejedelem a magyar sors elhivatott férfia volt. Hivatása volt, hogy a múltból a jövőbe kalauzolja népét. A kuruc fölkelés nélkül sohasem következett volna be 1848, a kettő nélkül pedig ma nem volna magyar a magyar. Rákóczi tehát valóban nagy férfi volt, nemzetének jótevője és rászolgált az utókor hálájára és hódolatára.
Népünk mindenkor érezte, ki volt a Fejedelem és nem élt még férfi ebben az országban, akit annyian és annyira szerettek volna, mint őt. A gyöngéd és hű ragaszkodás babérral és arany mondákkal fonta körül a Vezérlő Fejedelem halántékát, ez a ragaszkodás megkapó hangot adott a kuruc zeneköltésben, amely minden más művészetnél hívebben fejezte ki, milyen tragikus és mégis milyen gyönyörű sors magyarnak lenni. A nemzet szeretete maradandó formát keresett szobrokban, festményekben, színművekben és könyvekben, végül bevéste a kegyeletét ebbe a márványtáblába is, amelyet ma leplezünk le.” (Budapesti Hírlap, 1937. 6. 26. 7. o.)
- Részletek
RÁKÓCZIFALVA
Rákóczifalva címere a városháza falán
(Fotó: Ilyés Gábor, 2012)
A 2009 óta városi ranggal bíró Rákóczifalva a Tisza bal partján, Szolnoktól délre elterülő település. Története szorosan kötődik az egykori neves mezőváros Varsány múltjához. A településen a 16. század végén lett birtokossá Lorántffy Mihály, akinek a halála (1614) után leánya, Zsuzsanna 13 évi pereskedés után megtartotta az apai örökséget. Lorántffy Zsuzsannának I. Rákóczi Györggyel kötött házassága révén a birtokok Rákóczi-vonalon öröklődtek tovább. II. Rákóczi Ferenc 1699-ben lett Varsány kizárólagos tulajdonosa. A Rákóczi-szabadságharc elején, a császárhűségen maradt Maros menti rác határőrök rendszeresen támadták a Szolnoktól délre eső területeket, később a kuruc hadak is fosztogatták, így Varsány elnéptelenedett, pusztává lett. 1715-ben Varsány egyik felét rövid időre kamarabirtokká tették, majd új tulajdonosai lettek.
1880–1881-ben Fehér Miklós földművelésügyi államtitkár javaslatára kezdődött meg a már újra lakott Felső-Varsány önálló községgé szervezése és betelepítése. 1882-ben 289 családfővel kötöttek végleges örök adásvételi szerződést. Mivel a telepítésre kijelölt kincstári birtok tulajdonosa egykor II. Rákóczi Ferenc volt, a név megalkotásában a fejedelem nevét használták fel. Az 1882. április 14-én kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint a telepítvény lakói kezdettől a Rákóczifalva elnevezést kívánták, azonban e név csak 1901-ben vált hivatalossá. A község első pecsétje egy nyargaló kuruc lovaskatonát ábrázolt, körülötte a „Rákóczy község 1884” felirattal. A település hivatali központja a Rákóczi-kastély lett.
1892-ben határozta el a képviselő-testület, hogy a kastélyt lebontja és anyagából a község központjában községházat és jegyzői lakást épít. Fenti bontási anyagból készült az iskola is.
II. Rákóczi Ferenc emléktáblája
(Fotó: Ilyés Gábor, 2012)
Avatása: 1954.
Helye: Szabadság tér 1.
A község 1906. október 26-án ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, s ekkor rótta le kegyeletét II. Rákóczi Ferenc iránt is. A település vezetői elhatározták, hogy Eötvös Károly Lajos királyi tanfelügyelő epigrammájának felhasználásával emléktáblát állítanak a kastélynak. Az iskola falán kívánták elhelyezni a táblát, tervük azonban csak 1954-ben vált valóra.
Szabó László: II. Rákóczi Ferenc
(Fotó: Ilyés Gábor, 2012)
Avatása: 1979. augusztus 17.
Helye: Városháza fogadóterme (Szabadság tér 2.).
A szobrot az Alkotmány ünnepének alkalmából leplezték le a tanácsháza előtti téren. A Polgármesteri Hivatal előtti teret 2019-ben átalakították és egy új Rákóczi-szobrot (→217.) emeltek. Szabó László alkotását felújították és áthelyezték a hivatal épületébe.
Ifj. Szabó István: II. Rákóczi Ferenc
(Fotó: Ilyés Gábor, 2019)
Avatása: 2000.
Helye: II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és AMI (Szabadság tér 1.).
A település központjában található iskola 1991-ben vette fel Rákóczi nevét. Az iskola épületében látható egész alakos Rákóczi-szobor id. Szabó István szobrának a fia, ifj. Szabó István által 2000-ben készített patinázott gipszváltozata. (Az eredeti gipszszobor 1965-ben készült, ennek bronzba öntött változata Szécsény főterén látható.)
Rosengart Béla: II. Rákóczi Ferenc
(Fotó: Ilyés Gábor, 2012)
Avatása: 2005.
Helye: a Macimúzeum bejárata mellett (Szabadság tér 3.).
Rákóczi József sírlaptöredéke
(Fotó: Ilyés Gábor, 2012)
Avatása: 2008. március 27.
Helye: Városháza falán (Szabadság tér 2.).
Az emléktábla alatt elhelyezett tájékoztató táblán a következő felirat olvasható: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem fia, Rákóczi József 1738 novemberében halt meg bolgár földön, Cservena Voda községben. Sírlapjának töredékét – azon az Erdély címerével egyesített Rákóczi-címert – beépítették a helybéli ortodox templom főhomlokzatába. Névadó fejedelmünk születésének 332. évfordulója tiszteletére e címeres sírlap-töredék hiteles másolatát a Magyar Nemzeti Múzeum közreműködésével elkészíttette és a Községháza falára elhelyeztette Rákóczifalva Nagyközség Önkormányzata.”
Kligl Sándor: II. Rákóczi Ferenc
(Fotó: Ilyés Gábor, 2019)
Avatása: 2019. augusztus 10.
Helye: Városháza előtti park (Szabadság tér 2.).
A szobor megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Kligl Sándor alkotása a Zborón 2017-ben felállított szobor másolata.
Felhasznált irodalom:
- Dr. Bagi Gábor: Tiszavarsány a Rákóczi birtokok rendszerében. In: Tiszavarsány–Rákóczifalva. Tudományos konferencia Rákóczifalván. 2005. szeptember 10. Szerk.: Dr. Páldi András. Rákóczifalva, 2006. 87–110. o.
- Czirmayné Kocsis Róza: Rákóczifalva története I. Rákóczifalva, 2006.
- Rákóczi-szobor Rákóczifalván. Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus 18. 5. o.
- Részletek
FELSŐVADÁSZ
Felsővadász az Északi-középhegységben, a Cserehát dombság nyugati részén, a Vadász patak mentén elterülő település.
A Rákócziak a Bogát-Radvány nemzetségből származtak. A zempléni Rákóc birtokról nevezték magukat Rákóczinak. A 14–15. században népes családdá terebélyesedtek Zemplénben. Rákóczi Zsigmond 1517-ben szerezte meg az Abaúj megyei Felsővadászt és megkülönböztetésül felvette a felsővadászi előnevet, míg a Zemplénben maradt családtagok rákóci Rákócziak maradtak. (A családnak ez az ága Rákóczi György zempléni alispán 1754-ben történt halálával halt ki.)
A Rákócziak címere
„Vágott pajzs, az alsó vörös mezőben hármas sziklabércen nyugvó, hatküllős, törött ezüstkerék, mely a későbbi ábrázolásokban úgy tűnik fel, mintha a hármas hegy mögül kiemelkednék; a felső arany mezőben, jobbjában görbe kardot tartó, arannyal finoman áttört, jobbra néző, stilizált koronás sas. Sisakdísz: a pajzsbeli sas. Takarók: fekete-arany, vörös-ezüst. Mindkét mező finom, arany arabeszkekkel damaszkolt. Az egész címert zöld babérkoszorú övezi; fent jobbról a magyar címer vágásos, balról kettős keresztes része, lent hadi trófeák a kísérő díszítések.” (Czobor Alfréd: A Rákócziak címere és pecsétjeik. Turul, 1935. 51. o.)
Rákóczi Zsigmond és II. Rákóczi Ferenc emléktáblája
Avatása: 1970. június.
Helye: a volt Rákóczi-kastély dísztermében.
A Rákócziak a 16. század első felében erődített várkastélyt építettek. E kastély falai között született 1544-ben Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem, a Rákóczi család vagyonának és hatalmának megalapozója, aki itt is halt meg 1608-ban.
A felsővadászi Rákóczi-kastély
(Kép: Abauj-Torna vármegye és Kassa. Szerk.: Dr. Sziklay János és dr. Borovszky Samu. Bp. 1896.)
A kastélyt 1567-ben Hasszán temesvári pasa felgyújtotta. 1697 és 1701 között többször volt lakója a kastélynak II. Rákóczi Ferenc és Julianna nővére. Rákóczi szenvedélyének, a vadászatnak is hódolt itt. Ekkor adományozott egy általa elejtett őz bőréből készült miseruhát a római katolikus egyháznak.
A II. Rákóczi Ferenctől elkobzott kastély 1713-ban, királyi adomány útján báró Meskó Jakab tulajdona lett. A Meskó családtól az 1800-as évek elején gróf Vay Ádám vásárolta meg, s utódai birtokában volt 1945-ig. Mindkét család bővítette és alakítgatta a kastélyt. A ma jellemző romantikus jegyeit az 1860-as átépítés során nyerte el, és akkor építették rá a második szintet is.
A műemléki épületben 1965-től a fejedelem nevét viselő körzeti általános iskola működik. A kastély dísztermében 1970-ben emléktáblát lepleztek le Rákóczi Zsigmond és II. Rákóczi Ferenc tiszteletére.
A felsővadászi Rákóczi-kastély
(Fotó: Ilyés Gábor, 2013)
(Fotó: Ilyés Gábor, 2013)
A kastély dísztermében egész alakos festmény található II. Rákóczi Ferencről, díszes barokk keretben. A képet valószínűleg az ország fennállásának 1000 éves évfordulójára készítették. A vásznon Halász Hradil Rezső miskolci festő és Radácsi Endre restaurátor neve olvasható. Itt látható még néhány bútor az utolsó lakók hagyatékából, valamint a földszint egyik termében egy állandó kiállítás a Rákóczi család történetéről és II. Rákóczi Ferenc életútjáról.
Felhasznált irodalom:
- Bodnár István: A fejedelem kastélya. Képes Újság, 1965. március 6. 9. o.
- Hőgye István: A Rákócziak zempléni kapcsolatai. Szülőföldünk 31. Főszerkesztő: Rémiás Tibor. Miskolc, 2004. 8–11. o.
1. oldal / 2