Amiről az utcák mesélnek…

Történelmi séta a Hősök terén

A Hősök terének már a korábbi névadásai is különböző történelmi korszakokba repítenek vissza bennünket. Legelső ismert elnevezését még abban az időben kapta, amikor a fát árusítók hangja töltötte be a teret: „fa-piacz”. Ezt követően a tér reprezentatív épületéről előbb Megyeház majd Vármegyeház térnek nevezték, amellyel a település megváltozott közigazgatási szerepére is utaltak. Az épületbe lépve láthatjuk a tervezőjének, Alpár Ignácnak, valamint Kállay András főispánnak a mellszobrát, akinek hivatali ideje alatt épült fel a megyeháza. Az épület előtt elhaladók pedig Lónyay Menyhért és Kállay Miklós miniszterelnökök mellszobraira, valamint Kölcsey Ferenc bronzalakjára vethetnek egy pillantást.

Következő elnevezését a város itt felállított első köztéri szobráról kapta: Bessenyei tér. Ezt a nevet még azután is megőrizte, miután Kallós Ede szobrát áthelyezték, a helyén pedig felállították a mai névadás alapjául szolgáló köztéri alkotást, Kisfaludi Strobl Zsigmond Hősök szobrát. A nagy háborúnak és Szabolcs vármegye mintegy hétezernyi elesett hősének emléket állító monumentális alkotást 1928 októberében, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében leplezték le.

Bizonyára sokan felhördültek, amikor a tér névadójául Beloianniszt, a görög kommunista mozgalom mártírját választották, majd a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából pedig ennek az eseménynek állítottak emléket a tér nevének átkeresztelésével. Mai nevét a rendszerváltozás óta viseli. Itt róhatjuk le kegyeletünket a m. kir. II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred Don-kanyarba induló majd ott elesett katonái, valamint Vén Zoltán előtt, akiknek emlékét táblák őrzik a megyeháza épületén. Szintén a téren található az ’56-os forradalomnak és helyi mártírjainak emléket állító zászlókő.

Ez a történelmi múltidézés zárul be a mai napon, amikor leleplezik a Nemzeti összetartozás emlékművét, amely előtt egy pillanatra lehajthatjuk fejünk a trianoni békediktátumot idézve, majd elmélkedhetünk Wass Albert gondolatán: „Magyarságom a gyökér, mely hozzáköt földhöz s nemzethez”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. június 4. 16. o.)

Szabolcs vezér és Szent István szobrai a megyeháza homlokzatán találhatóak

Sirpa Ihanus: Alpár Ignác (2005)
 Nagy Lajos Imre: Kállay András (2006)

Györfi Sándor: Gróf Lónyay Menyhért (2000)
Gömbös László: Kállay Miklós (1994)

A II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred emléktáblái

Biró Lajos: Kölcsey Ferenc (2008)

Kisfaludi Strobl Zsigmond: Hősök szobra (1928)

Makoldi Sándor: A nemzeti összetartozás emlékműve (2021. június 4.)

Györfi Sándor: 1956-os zászlókő (2006)

Amiről az utcák mesélnek…

Gyoroki Pál festőművész 1931-es kiállításához

Dr. Bencs Kálmán polgármester egy portrékiállítást nyitott meg 1931. április 5-én, húsvét első napján. A kiállítóteremmé alakított városháza díszterme sok látogatót vonzott a kiállítás egy hete alatt. Talán a téma keltette fel az érdeklődők figyelmét, hiszen Gyoroki Pál festőművész portréi többségében helyi személyeket ábrázoltak.

Az ifjú festőművész Gyurkó Pál néven látta meg a napvilágot 1904. július 23-án Békéscsabán. 1925-ben felvételt nyert a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, azonban a második szemeszterre anyagi okok miatt már nem tudott beiratkozni. A főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként bontogatta szárnyait. Rudnay igyekezett a szegénysorsú tanítványait felkarolni, ebben sietett segítségére Nyíregyháza városa is, amikor 1931 nyarán Sóstón egy művésztelepet létesítettek. Valószínűleg ő szervezte meg Gyoroki számára a nyíregyházi személyeket ábrázoló portrék elkészítésének a lehetőségét is.

A kiállításon a következő helyi személyekről készült olajfestményeket tekinthették meg az érdeklődők: Bencs Kálmán polgármesterét, a felesége Bencs Kálmánnéét, Geduly Henrik evangélikus püspökét, Paulik János evangélikus lelkészét, Paulik Melitta az evangélikus leányegylet elnökéét, Molnár Rózsi rajztanárnőét, Ruhmann Andor ny. iskolaigazgatóét, valamint a képünkön látható Kardos István kultúrtanácsnokét. Erről írta a Nyírvidék tudósítója: „Akik ismerték Kardos Istvánt, azok tudják csak értékelni, hogy a művész ecsetje milyen mesteri munkát produkált”. Ez a festmény ma is látható a városháza épületében.

A helyi lap tudósítója így összegezte véleményét: „Meggyőződéssel valljuk, hogy Gyoroki nevét rövidesen magas szárnyalásra fogja felkapni a hír”. S valóban: a művész ezután részt vett egy olaszországi tanulmányúton, majd Budapesten telepedett le, ahol műtermet nyitott és a 1930-as évek egyik foglalkoztatott portréfestőjévé vált. Megfestette a korszak miniszterelnökeinek és a kormányzónak a portréit is. A második világháború után mellőzött festő Tokajban telepedett le, itt is hunyt el 1972. szeptember 26-án.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. május 28. 8. o.)

Gyoroki Pál: Kardos István (1931)

Amiről az utcák mesélnek…

Dr. Bartók Jenő, az iskolaalapító lelkész

Dr. Bartók Jenő 1869. július 4-én született Sárközújlakon. 1892-ben Kolozsvárott bölcsészdoktorátust és 1896-ban Debrecenben teológiai magántanári képesítést szerzett. Lukács Ödön 1896. március 1-jén bekövetkező halálával a templom építését szorgalmazó és megvalósító lelkészét gyászolta a református gyülekezet. Az ő örökébe lépett dr. Bartók Jenő, akit 1897. május 16-án iktattak be lelkészi hivatalába.

Azon a 124 évvel ezelőtti május napon lobogódíszbe öltöztetett templom, paplak és új iskolaépület várta Kis Áron püspököt Debrecenből, a beiktatási szertartást végző Görömbey Péter esperest, a gyülekezet tagjait és a meghívott vendégeket. A nagytiszteletű esperes úr beszédében előbb megemlékezett az elhunyt lelkipásztor érdemeiről, majd felvázolta az új lelkészre váró feladatokat, akinek ezt követően átadta az egyház jelvényeit: a templom kulcsát, egy ezüst pohárt és egy díszes kötésű, ezüst kapcsos bibliát. Az igehirdetést már a frissen beiktatott lelkész tartotta, „oly népszerű nyelven, szónoki ihletettséggel oly szépen adta elő, hogy lekötelezte maga iránt az összes hallgató közönséget”. A régi magyar szokás szerinti magnum áldomást a Korona éttermében, 150 főre terített asztalok mellett tartották meg.

Ezen ünnepi napot követően csaknem félévszázadon át szolgálta gyülekezetét és városát dr. Bartók Jenő. A kezdeményezésére 1902-ben felállították a református lányinternátust, amely az 1926-ban alapított Kálvineum alapjait képezte. Ő hozta létre a ma is működő Magdaléneumot. A neveléstudomány elkötelezettjeként nevéhez fűződik továbbá a 115 évvel ezelőtt alapított Polgári fiúiskola is, amely 1906 szeptemberében nyitotta ki kapuit. 1927-ben emeletesre bővítették a Kálvin téren ma is álló református elemi iskola épületét. Pártolta a helyi Keresztyén Ifjúsági Egyesületet, amelynek díszelnöki tisztségét is ellátta. 1931-ben megválasztották a városi képviselő-testület tagjává. 1944-ben nyugalomba vonult. 1953. március 2-án hunyt el, sírja az Északi temetőben található.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. május 21. 16. o.)

Dr. Bartók Jenő (1869-1953)

Amiről az utcák mesélnek…

120 évvel ezelőtt született a „kórház lelkiismerete” – Dr. Gerlei Ferenc emlékére

A Jósa András Oktatókórház panteonjában ott tündököl dr. Gerlei Ferenc Kossuth-díjas kórboncnok főorvos neve is, aki 1901. április 28-án született Szarvason. 1932-ben diplomázott a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen. 1935-ben az orvosi kórbonctan, kórszövettan és kórvegytan szakorvosa lett, majd a következő évben sikerrel pályázta meg a nyíregyházi Erzsébet közkórház alorvosi állását. Kórboncolást és élő emberek testszöveteiből vett szövettani vizsgálatokat, valamint klinikai laboratóriumi munkát végzett egy boncszolga és egy laboráns segédletével.

Zsidó származása miatt 1944-ben meghurcolták, kényszernyugdíjazták, de a rehabilitációs eljárás után, 1945 júliusában már ismét a kórházban dolgozott. Rövid ideig még a megbízott kórházigazgatói tisztet is el kellett vállalnia. Kutatómunkájának eredményeként, 1947-ben egyetemi magántanárrá képesítették, majd 1953-ban elnyerte az orvostudományok kandidátusa fokozatot.

Szívügyének tekintette a kórház orvosi szakkönyvtárának a fejlesztését is. Orvosi munkája mellett ő látta el a könyvtárosi teendőket, végezte a könyvek, folyóiratok beszerzését, amelyeket el is olvasott, hogy kollégáit tájékoztatni tudja. Rendkívül részletes, szerzői betűrendes, név- és tárgymutatókat tartalmazó regiszterek őrzik áldásos munkáját. A könyvtár több mind két évtizeden át, 1973-tól 1997-ig viselte a nevét.

Az ő szakmai útmutatásai alapján tervezte meg Paulinyi Zoltán építész az új proszektúrát, amelyet 1958-ban adtak át. A boncterembe egy karzatot is építtetett az egészségügyi tanulmányokat folytatók részére. Az épületben egy latin nyelvű felirat is olvasható volt: „Hic locus est ubi mors gaudet, succurrere vitae”, vagyis „Ez az a hely, ahol a halál örömmel siet az élet segítségére”. A megyében ő szervezte meg a kórházak külön kórbonctani-kórszövettani osztályait.

A hihetetlen munkabírású főorvos aktív városi és megyei közéleti szerepet is vállalt. Munkásságát 1961-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1970. június 21-én hunyt el. A Tóth Sándor szobrászművész által készített emléktábláját születésének 100. évfordulója alkalmából leplezték le.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. május 14. 8. o.)

Tóth Sándor: Dr. Gerlei Ferenc (2001)

Ki mesélteti az utcákat?

2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.

Bővebben...