Részletek

Készült: 2026. január 04

NYÍREGYHÁZI SÉTÁK

TERVEZETT SÉTÁK 2026-BAN

Február 20. 14 órától: Dr. Konthy Gyula Tűzoltó Múzeum (Fényképes beszámoló)
Március 13. 14 órától: A Koronától Irányi Dániel emléktáblájáig (Dózsa György utca)
Április 17. 14 órától: A Búza tér és környéke

Május: A Jósa-kúttól a Bencs villáig

A séták pontos időpontjait FB-oldalamon fogom közzétenni, ezért is ajánlom a követését:

2026-ban emlékezünk II. Rákóczi Ferenc születésének a 350. évfordulójára.
Ebből az alkalomból egy oldalt indítottam a FB-on, amelyet szívesen ajánlok az érdeklődők figyelmébe:

Részletek

Készült: 2026. április 10

Amiről az utcák mesélnek…

Cukrászatok városunkban 2.

Lengyel Nándor neve 1909-től tűnik fel a Nyírvidék lapjain, mint a Kereskedők és Gazdák Körének egyik aktív tagja, aki nemcsak figyelmes tálalásaival és tortáival, hanem népszínművek írásával is felhívta magára a figyelmet. A Városi Színházban 1912-ben mutatták be a Magyar vér című darabját, amelynek a végén „a közönség és a sok jó ismerős sokat tapsolt az előadóknak és a szerzőnek”. Az első világháború végén az olasz fronton teljesített szolgálatot, onnan küldött haza üzenetet, hogy 1919. májusától, mint a volt Hohe-féle cukrászda új tulajdonosa a helyi közönség igényeinek és ízlésének megfelelő cukrászdát létesít.

A Lengyel cukrászda hamarosan a társas élet egyik fontos találkozópontja lett. Közkedveltté váltak az általa 1921-től rendezett szalonzeneestek, majd a zenés uzsonnák, amelyeken zongoradarabokat és énekszámokat adtak elő. Műpártolásával elismerést vívott ki: „érezzük, hogy e gazdag miliő mögött forró szív dobog, s itt nevelő szempontok nemesítik az üzleti tendenciát”. 1923-ban már úgy írtak cukrászdájáról, mint az „intelligencia egyetlen szórakozóhelye Nyíregyházán”. Ezek után nem véletlen, hogy ugyanebben az évben megkapta a felújított Városi Színház büféjének az üzemeltetési jogát is. A színház megnyitását követően meg is fogalmazták, hogy „Lengyel Nándor, a művészetért rajongó cukrászmester a büfé tulajdonosa, s azt hisszük, ezzel meg is mondottunk mindent”.

Ő kapta meg 1924-ben öt nyári évadra a sóstói cukrászda üzemeltetési jogát is. Az örökváltság 100. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi kiállításon is az ő cukrászdájának biztosítottak helyet. Itt állította ki az Evangélikus Nagytemplom cukorból öntött miniatűr mását, amellyel Rakovszky Ivánnak, a város országgyűlési képviselőjének az elismerését is kivívta.

Lengyelt 1925-től már a Károlyi (ma Benczúr) téri kioszk építésének az ügye foglalkoztatta leginkább. Ennek az ötlete már 1913-ban felmerült, de csak most vált valóra. A város „legintimebb szórakozóhelye” 1926-ban tárta ki ajtaját vendégei előtt.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. áprlis 7. 16. o.)

Korabeli kupon 1919-ből

Részletek

Készült: 2026. március 29

Amiről az utcák mesélnek…

Cukrászatok városunkban 1.

A Nyír lapjain elsőként Bittó Lázár cukrász adta hírül 1867-ben, hogy cukrászatát megnyitotta a Nagy-Kállói (ma Szent István) utcában. A torták, tábla- és teasütemények mellett különféle likőröket, rumokat és borokat kínált megvételre. Rövid életű vállalkozásáról 1869-ben olvasható az utolsó híradás. Ennél hosszabb történetet írtak városunk édességlapjaira azok a Svájcból érkezett cukrászok, akikről már korábban írtunk lapunk helytörténeti rovatában.

Az egymással rokonságban álló Gredig, Hosig és Tester családokról van szó, akik 1866-ban építették azt a ma is álló épületet, amelyben éltek, vállalkozásukat működtették, és bérbe adható helyiségeket is kialakítottak. Ezt az épületet pár évvel később a mai Hősök tere felé bővítették A város első emeletes épületének a Kossuth téri része ma az Ügyfélszolgálati Centrumnak ad helyet, illetve továbbra is üzletek bérelhetők a földszintjén. A fentnevezett családok kezelésében lévő cukrászda sokáig az egyetlen volt a városban. A „Nyírség varázshegedűse”, Benczi Gyula e cukrászat előtti területen társulatával térzenét adott 1880 nyarán. A Nyírvidék is szívesen adott erről hírt, hiszen „tagadhatatlannak tartjuk a zenének a kedélyre és műérzékre való nemesítő hatását”. Ugyanebben az időszakban kérték azt is, hogy a cukrászda előtt széles vászonernyőket helyezzenek el a közönség kényelmére.

E cukrászda utolsó, svájci felmenőkkel rendelkező tulajdonosa Tester Lajos volt, akitől 1908 őszén Hohe Lajos vásárolta meg. Hohe továbbra is „a közönség legnagyobb megelégedésére” vezette a cukrászdát, amelyet 1917-ben egy „szakemberekből alakult társaságnak” adott el, ő maga pedig 1934-ben, 77 éves korában hunyt el. Valószínűleg e társaságnak tagja lehetett Lengyel Nándor is, aki 1918-ban az olasz frontról tett ígéretet, miszerint „jövő év májusában a Hohe-féle helyiségben a mi közönségünk igényeinek és ízlésének megfelelő cukrászdát létesítek”. A finomságok árusításán túl azonban ő sokkal többet is tett, kultúraközvetítő tevékenységet is folytatott.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. március 30. 16. o.)

Hohe Vilmos Czukrászata (Digitálisan felújított kép)
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, Hungary - CC BY-NC-ND.
(KÉP)

Részletek

Készült: 2026. március 22

Amiről az utcák mesélnek…

II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulójára

Nyíregyháza, bár közvetlen kapcsolatba nem került II. Rákóczi Ferenccel, de őrzi a Nagyságos Fejedelem emlékét, hiszen egykor a birtokrészéhez tartozott a település. Az 1644-es linzi béke értelmében az ecsedi uradalmat – Nyíregyházával együtt – I. Rákóczi György és utódai kapták meg. I. Rákóczi György fejedelem halála (1648) után rövid ideig özvegye, Lorántffy Zsuzsanna gondjaiban maradt, majd II. Rákóczi György és felesége kezébe került. Fiuk, I. Rákóczi Ferenc, majd pedig az ő gyermekei, II. Rákóczi Ferenc és Rákóczi Julianna örökölték az uradalmat. Nyíregyháza II. Rákóczi Ferenc részéhez tartozott, aki a 17. század végén elzálogosította. A Rákóczi által vezetett szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke után a kincstár lefoglalta az önkéntes száműzetést vállaló fejedelem birtokait, köztük Nyíregyházát is, amelynek Rákóczi egykori tulajdonában lévő részét 1748-ban gróf Károlyi Ferenc vásárolta meg.

A két világháború között a városunkban állomásozó gyalogezred II. Rákóczi Ferencet választotta névadójául. Az ezred Rákóczi érsekújvári győzelmének az évfordulójára, 1936. november 16-án egy portrészobrot állított a fejedelem tiszteletére a Damjanich laktanyában. A szobor később eltűnt, egyes források szerint Gyöngyösre került. Városunk őrzi II. Rákóczi Ferenc édesanyjának az emlékét is. Zrínyi Ilona nevét gimnázium és utca hirdeti. Előbbi helyen egy kőszobor (alkotó: Bolgár Judit), az utca elején pedig egy bronztábla (alkotó: Györfi Sándor) található.

1906-ban Szabolcs vármegye lovas küldöttsége is részt vett Rákóczi kassai újratemetésén. Ebben az évben utcát neveztek el Rákócziról Nyíregyházán. Az utca elején 2003-ban helyezték el Györfi Sándor bronz utcanévtábláját. Ma ez az egyetlen emlékhely, ahol a város leróhatja tiszteletét a Nagyságos Fejedelem emléke előtt. Az egykori Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyék népe kivette részét a szabadságharcból. Méltó lenne, ha ma e vármegyék székhelyén egy mellszobor őrizhetné a Nagyságos Fejedelem emlékét, ahol az őt tisztelők leróhatnák kegyeletüket.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. március 23. 12. o.)

Györfi Sándor: Rákóczi utca (2003)

Részletek

Készült: 2026. március 15

Amiről az utcák mesélnek…

A Takarékpalota üzletei 2.

A Takarékpalota használatba vételét követően, a kiadásra kínált üzlethelyiségek bérlői többször gazdát cseréltek az idők folyamán. Ezek sorából még egy bérlőt szeretnék kiemelni. Lieber Márton rőfös- és divatáru kereskedőt, akinek már a Takarékpalota megépülte előtt is itt volt az üzlete egy sarki épületben. 1912-ben már a díszes palota sarokrészében nyitotta ki kereskedését. E jószívéről és áldozatkészségéről ismert kereskedő, akinek házának vagy üzletének küszöbét soha nem hagyták el üres kézzel a szegények, 1923 októberében hunyt el.

Az ország pénzintézeteit 1947-ben államosították, valamint elrendelték a vidéki hitelszervezetek összevonását. Ennek megfelelve a következő évben a Takarékpalotát építtető Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesületbe olvasztották a Nyírvidéki Takarékpénztárt, valamint a vidéki (mátészalkai, nagykállói és tiszalöki) takarékpénztárakat. 1949-ben a Kisvárdai Ipari és Kereskedelmi Banknak is fúzióra kellett lépnie, ekkor a Takarékpénztár Egyesület nevét Nyírségi Takarékpénztár Részvénytársaságra módosították. De csak rövid időre, mert a központosítás utolsó lépcsőjeként az 1949. március 1-jén létrehozott Országos Takarékpénztár Nemzeti Vállalatba, a mai OTP Bank jogelődjébe olvasztották.

A Takarékpalota épületében 1951-ben egy nagyméretű csemege-élelmiszer áruház kialakításába kezdtek, ekkor alakították ki a galériás részt is. A terveket Dienes István készítette, aki G. Szabó Kálmánt falképek készítésére kérte fel. Így amikor 1953 tavaszán a „nagy Csemege” kitárta üzletének ajtaját, a vevőket nemcsak széles árukínálat, hanem pl. az Almaszedés Szabolcsban és a Mézeskalács című képek is fogadták. 1958-ban jelentek meg hazánkban elsőként az önkiszolgáló üzletek, így hamarosan a Csemege bizonyos osztályait is azzá alakították át. 1993-ban az OTP megvette a nagy Csemegét a várostól, amelyet rövid ideig egy vállalkozó Takarék Üzletház néven üzemeltetett, majd a 2000-ben kezdődő felújítási munkálatokat követően ezt a részt is a bank szolgálatába állították.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. március 16. 12. o.)

A "nagy Csemege" belső tere, a háttérben G. Szabó Kálmán falképével

Részletek

Készült: 2026. március 07

Amiről az utcák mesélnek…

A Takarékpalota üzletei 1.

A Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület 1910-ben tette közhírré, hogy „földszintes házaink helyére, azok szembeötlő fekvésének megfelelő, díszes kétemeletes bérpalotát építtetünk, amelyben üzleti helyiségeink egy távolabbi jövő fejlődésének is minden szükségét kielégítő modern elhelyezést fognak találni és amely ízléses kivitelével fejlődő városunk ezen élénk forgalmi központjának díszére fog válni”. Az építkezési munkálatokat Hubert József budapesti műépítész tervei alapján, Bleuer Ödön trencséni mérnök, építési vállalkozó végezte, míg az építési ellenőri teendők ellátásával Pisszer János akkor már helybeli építőmestert bízták meg.

Már a tetőzet fedésével foglalatoskodtak az építők 1911 őszén, amikor megjelentek az első hirdetések az épülő bérház bolthelyiségeinek, az első és a második emeletén lakások, valamint egy sörcsarnok és étterem céljaira készült pincehelyiség kiadásáról. A beköltözések határidejét a következő év május elsejéére tűzték ki. A sokáig bérházként, illetve bérpalotaként emlegetett épületre a „Takarékpalota” elnevezést egy hirdetésben használták először 1912-ben, amikor Reich Arnold „1-ső rangú ékszerüzletének” helyéül adta meg. Az első bérlők között volt továbbá Kohn Ignác cipészmester, míg Kreisler Simon szőnyegáruházát költöztette ide. A Rózsa áruház 1913-ban helyezte ide női divatüzletét, aminek tulajdonosát, Rózsa Ármint 1918-ban a Takarékpalota udvaráról kísérték utolsó útjára. Az épület első emeletére helyezte át ügyvédi irodáját dr. Kerekes Pál, míg dr. Wiedder Adolf orvos és fogorvos a rendelőjét nyitotta meg itt.

Természetesen a Takarékpénztár is itt rendezte be üzlethelyiségeit, ahová 1912. július 29-től várta az ügyfeleit, akik számára bérletre kínálta „safe deposit osztályát”, ahol „értékpapírjait vagy egyéb értékeit csekély díj ellenében bárki teljesen tűz- és betörésmentes páncélszobában elhelyezett és saját zárjával ellátott rekeszben őrizheti meg”. Ugyanitt értéktárgyakat, arany- és ezüstneműt tartalmazó nagyobb terjedelmű csomagok megőrzését is vállalták.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. március 9. 12. o.)

Archív képeslap