Amiről az utcák mesélnek…

„Felhőkarcolók a város szélén”

Ezzel a címmel tette közzé 1970. december 18-án a helyi napilap azon írását, amelyben olvasóit az épülő új városnegyedről tudósította. Az akkor még XVII-es lakókörzetnek nevezett területen a IV. ötéves tervben 3 ezer lakás építését irányozták elő. A tervezők előtt a 35 hektárnyi területen 14 ezres lélekszámú városrész kialakítása lebegett. Ehhez 1975 végéig 2282 lakás építése szükséges, amely 9000 fő elhelyezését biztosítja. Ezután 1978 végéig mintegy 700 lakással, 450 óvodai és 220 bölcsődei férőhellyel számoltak.

Az új városnegyed építése 1971-ben kezdődött. A megyei állami építőipari vállalat munkásai (SZÁÉV), a debreceni tervezővállalat mérnökeinek tervei alapján, a Debreceni Házgyárban készült panelekből dolgoztak. A munkálatok 1971 júniusában vették kezdetüket. A tereprendezés során eldózerolták a szanált házakat és a homokbuckákat, valamint megépítették a felvonulási területet és épületet. Az első hat lakást már 1971 augusztusában át is adták. 300–350 munkás dolgozott az építkezéseken, egy házhoz kb. 25 panelt kellett beépíteniük.

Az 1972 óta Jósaváros nevet viselő területen jól haladtak a munkálatok, sőt a terveket túl is teljesítették: 3247 házgyári lakást adtak át. Az új otthonok mellett elkészült két általános iskola, három, összesen 450 személyes óvoda és ugyancsak három, 240 gyerek befogadására alkalmas bölcsőde. A városrészben új orvosi rendelőt, gyógyszertárat, éttermet és különböző üzleteket is nyitottak. A sorra beköltöző lakók pedig fákat, bokrokat és virágokat ültettek. Így lett a Jósaváros mindenki számára élhető lakónegyeddé, ahol élő közösségek is kialakultak. Jelentős rendezvénnyé nőtte ki magát a Jósavárosi Napok című rendezvénysorozatuk is.

1978-ban a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild-emlékérmet adományozott Nyíregyházának, amelyet a város gyorsütemű fejlődésével, új lakótelepek kialakításával, a régi és új városrész kapcsolatának megteremtésével, az ember és a környezet harmonikus fejlesztésével érdemelte ki, amire a példa Jósaváros volt.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. augusztus 27. 16. o.)

Amiről az utcák mesélnek…

„Isten hozta, Szentatyánk!” – A pápalátogatás 30. évfordulójára

„Íme István, Magyarország királya, a szent, aki lerakta házatok alapjait. Rá vonatkoztathatók Krisztus szavai a hegyi beszédben, arról a bölcs emberről, aki sziklára építette a házát. Az ő háza a ti házatok.” Harminc évvel ezelőtt, 1991. augusztus 20-án II. János Pál pápa e szavakkal búcsúzott az államalapító királyát ünneplő magyar néptől a budapesti Hősök terén.

A rendszerváltozás utáni első évek egyik nagy eseménye volt, hogy a pápák közül elsőként II. János Pál pápa hazánkba látogatott. Ötnapos programja 1991. augusztus 16-án Esztergomban, egy szabadtéri szentmisével vette kezdetét. Régiónk szempontjából kiemelkedik az augusztus 18-i nap, amelynek délelőttjén Máriapócson bizánci szertartású szentmisét mutatott be, majd délután Nyíregyházára érkezett, este pedig a debreceni Református Nagytemplomban ökumenikus igeliturgián vett részt és találkozott a magyarországi nem katolikus egyházak képviselőivel, valamint megkoszorúzta a protestáns gályarabok emlékművét.

A pápa feszített programjának Nyíregyházán a pihenés percei jutottak. Máriapócsról helikopterbe szállt, amely a Városi Stadion gyepszőnyegén landolt. Innen pápamobillal tette meg a közel két kilométeres utat a görögkatolikus püspöki palotához. Az út két oldalán éljenezve fogadták az emberek, akik közül bizonyára sokak emlékezetében megmaradt az integető és áldást osztó pápa alakja. A pápa a püspöki palotában fogadta a házban lakó papok családtagjainak köszöntését, majd megebédelt és pihent. 16 órakor ismét pápamobil vitte a stadionhoz, ahonnan helikopterrel Debrecenbe utazott.

Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművészt érte az a megtiszteltetés, hogy a pápalátogatás emlékére elkészíthette a Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatalos emlékérmét. A bronzérem előlapján II. János Pál pápa látható a korpuszos pásztorbottal a kezében, oldalt a Szent Jobbot őrző ereklyetartó, körben latin nyelvű felirat a pápa magyarországi útjáról. A hajdúdorogi püspök emlékérmén a pápa mellett a könnyező Mária kegyképe utal a máriapócsi látogatásra.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. augusztus 19. 16. o.)

Tóth Sándor érméjének elő- és hátlapja

II. János Pál pápa a Városi Stadionból a Görögkatolikus Püspökség épületébe tart, oldalán Keresztes Szilárd püspök látható

Emléktábla a pápalátogatás emlékére

Amiről az utcák mesélnek…

Nyíregyháza utcaneveinek története – kötetajánló

Amikor régi városi térképeket nézegetek, vagy a sorozat heti írásaihoz keresek anyagokat a Nyírvidékben, akkor gyakran találkozom olyan utcanevekkel, amelyek ma már nem használatosak. Ilyenkor veszem kézbe Urbán Teréz 1976-ban írt kiváló szakdolgozatát, amelyet az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névkutató Munkaközössége kiadásra méltónak talált és 1978-ban, egy kis füzetben megjelentette. E kiadvány fénymásolt lapjai mindig segítettek a közterületek neveinek beazonosításában.

Örömteli volt számomra a pillanat, amikor nemrég kézbe vehettem Urbán Teréz most megjelent kötetét, amelynek kiindulópontjául a szakdolgozata szolgált. Akkor tanulmányi éveinek lezárását jelentette az a dolgozat, mely után dolgos pedagógusévek következtek. 2011-ben pedig elérkezett a nyugdíjba vonulásának ideje, mely lehetőséget biztosított számára, hogy az első megjelenést követő évtizedek utcanév változásait áttekintse, rendszerezze és egy kötet formájában átnyújtsa a város történelme iránt érdeklődőknek.

Most rendhagyó módon ezt a könyvet szeretném méltatni és a kedves olvasók figyelmébe ajánlani, amely nemcsak az eltelt évtizedek miatt lett vaskosabb, hanem azoknak a bevezető írásoknak köszönhetően is, amelyek a nyíregyházi utcanévadás történetének rejtelmeit tárják fel. A város újra telepítésétől 1890-ig a természetes nevek voltak a jellemzőek, amelyek szoros kapcsolatban álltak azzal a hellyel, amit jelöltek. Ezt az ösztönös, közösségi névadást váltotta fel a hivatalos elnevezés, a mesterséges névadás, amely 1890-től napjainkig tart. Ezt a hosszú időszakot korszakokra osztja a szerző, mindegyiknek bemutatva a maga sajátosságait. A kötet több mint kétharmada az utcanevek lexikona, ahol a város utcái betűrendbe szedve lelhetők fel. Itt közli a közterület nevének változásait és mindent, amit a névadásról tudni lehet. Térképvázlatok és képek segítik az olvasók virtuális városi sétáját.

Köszönet a szerzőnek, az őt bátorítóknak és a Városvédő Egyesületnek, amely előteremtette a kiadás anyagi feltételeit. Hála nekik, egy izgalmas és kiváló kötettel gazdagodott a város helytörténeti irodalma!

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. augusztus 13. 16. o.)

Amiről az utcák mesélnek…

Száz éve a Fradi ellen 2.

1921. május 15-én, pünkösd első napján végre Nagy István játékvezető belefújt a sípjába és egymásnak feszültek a hazai NyTVE és a vendég Ferencváros játékosai. A ferencvárosiak, vagy ahogy akkoriban hívták őket, a „franzstadtiak” egy kombinált csapattal érkeztek. Nagy Béla gondosan összeállított FTC naplójából megtudhatjuk, hogy igazoltan volt távol a klub első csapata, hiszen ők ezen a napon a Lipcse focistáival mérkőztek és diadalmaskodtak 3:2 arányban (képünkön).

A klub hírnevére ez a vegyes csapat sem hozott szégyent, mindkét mérkőzésüket megnyerték, ugyanis pünkösd második napján az NyTVE és a Törekvés játékosaiból összeállított csapat ellen játszottak. Mindkét napon „fényes labdatechnika, remek összjáték, remekül keresztülvitt akciók, bombaszerű lövések egymást váltogatták”. Bár a nagynevű Fradi győzelméhez nem fért kétség, de az első napon az NyTVE játékosai szorossá tudták tenni a mérkőzést, sőt Sipos távoli bombájához hasonlót még hazai játékostól eddig nem láttak, legalábbis a tudósító szerint, aki a végeredményt is rögzítette: 3:2 a vendégcsapat javára.

A következő napon a hazaiak válogatott csapata számára jól kezdődött a mérkőzés, hiszen a jobbösszekötő révén megszerezte a vezetést. A gól után azonban a csapat „összeroppant” és „csődöt mondott”. Az ellenfél játékosai pedig lehengerlőek voltak és a kapott góljukra héttel válaszoltak. Sőt, ha „véletlenül Jakab, Katz, Miskolczy és Sipos nem játszanak oly önfeláldozóan, úgy még sokkal súlyosabb vereséggel hagyja el a csapat a pályát”. Ezzel szemben a Fradi játékosai remek munkát végeztek, „technikájuk, intelligenciájuk elsőrangú”. A tudósító tetszését különösen elnyerte még Weisz balbekk a „hatalmas felszabadító rúgásaival”. A játékvezető korrektül és pártatlanul vezette a mérkőzéseket.

Arról nem szóltak a hírek, hogy a közönség tényleg maradandó élményben részesült-e, de négyszer 45 perc erejéig feledhették a mindennapi nehézségeket és szurkolhattak kedvenceiknek, mint ahogy napjainkban is.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. augusztus 6. 16. o.)

FTC - SpV Leipzig 3:2 (1921. május 15.)
(Kép)

Amiről az utcák mesélnek…

Száz éve a Fradi ellen 1.

A sorozat jelen írását egy Leviczky Zoltántól kapott kép ihlette. A százéves, de még mindig tökéletes állapotú képet Károlyi István fényképész készítette. A hátoldalon egy feliratban örökítették meg az utókornak, hogy a képen az NyTVE csapatának az a 11 játékosa látható, akik a már ekkor nagyhírű Ferencváros csapata ellen játszottak egy bemutató mérkőzést. Szerencsére a csapat krónikása a dátumot is rögzítette, így már csak a Nyírvidékben kellett bízni, hogy nem felejtettek el tudósítani a mérkőzésről. A lapban ezúttal sem kellett csalatkoznom!

Már napokkal előtte beharangozták, hogy „Magyarország többszörös bajnokainak egyik csapata” lesz az ellenfele a Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet játékosainak. Igyekeztek megnyugtatni a közönséget, hogy a népszerű Fradinak bár nem az első csapata látogat a városba, de a harmadik, a negyedik, sőt az ifjúsági csapata is olyan erős, hogy „nívós, tartalmas, ambíciós játékkal fogja meglepni” a meccsre kilátogatókat. A cikkíró reményei szerint olyan játékot fognak produkálni, „melyhez hasonlót még nem volt alkalma közönségünknek szemlélhetnie”. (Úgy látszik, hogy az egy évvel korábbi, MTK elleni mérkőzésről már elfelejtkezett a tudósító, pedig akkor azt a csapatot nevezték „világhírűnek”, a játékosait pedig a „futball művészeinek”.) Hálásak is lehetnek a klub elnökségének, hogy egy ilyen mérkőzést sikerült lekötniük.

A második felvezető írásban tovább fokozták a FTC-vel szembeni elvárásokat: remélik, hogy a vendégcsapat játékosai bemutatják „az igazi footbal játék szépségeit, azt a footbal játékot, amely annyi dicsőséget, babért szerzett a magyar sportnak”. Sőt, elvárják, hogy „amikor magokra veszik azt a szimbolikus zöld fehér dreszt, elődeiknek hírneve, dicsősége lebegjen szemök előtt s olyan játékot mutassanak, mely nemcsak elődeikhez méltó, hanem városunk sportszerető közönségének emlékében maradandó nyomot hagyjon hosszú időkre”. Ezekután bizonyára sokan várták már, hogy 1921. május 15-én, pünkösd első napján az NyTVE sporttelepén felhangozzék a kezdő sípszó!

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2021. július 30. 16. o.)

AZ NyTVE csapata 1921-ben
(A kép Leviczky Zoltán ajándéka)