Amiről az utcák mesélnek…

120 éve adták át a Korona Szállót 1.

Kedves Jókais Diákjaim!

Egy történelmi sétára hívlak Benneteket. Tartsatok velem, járjátok be a Dózsa györgy utca elejét, keressétek meg a pirossal jelzett helyeket és válaszoljatok a kérdésekre!

„Van szerencsém a n.é. helybeli és vidéki igen tisztelt közönségnek tudomására adni, hogy Nyíregyháza város közönsége által újonnan épített és általam bérbe vett Korona szállodát vasárnap, e hó 10-én megnyitom és a tisztelt közönség rendelkezésére bocsájtom” – adta hírül egy hirdetésben Baumeister Ernő, a város új szállodájának első bérlője. Ez az „oly régóta nélkülözött, nagy szükséget pótolni hivatott és városunk forgalmára, és ami annak természetes következménye, fejlődésére jelentékeny befolyással bíró” épület 1895. november 10-én tárta ki első alkalommal ajtaját vendégei előtt. Nevét egy korábban telkén álló, ún. Korona-házról kapta, amelyben egykor városi hivatalok és bolthelyiségek üzemeltek.
A város vezetése azt követően határozta el a megépítését, miután a hivatalos személyek megfelelő elszállásolását biztosító nagyvendéglő 1888-ban leégett, így szükségessé vált egy városhoz méltó szálloda építése. Az 1893-ban kiírt versenytárgyaláson Alpár Ignác terveit nyilvánították győztesnek és megvalósításra méltónak, míg a kőművesmunkák elvégzésével a Barzó-Vojtovits vállalkozópárost bízták meg.
Egybehangzó volt a vélemény, hogy az épület a város viszonyaihoz képest impozáns arányaival és tetszetős külsejével nagyban hozzájárul a város nagyvárosiasságának emeléséhez. Az épület földszintjén kávéház, sörház, korcsma és bolthelyiségek találhatók. A 100 étkezőre szánt étterem össze van kötve a sörházzal és a korcsmával is. Az emeleten található a táncterem, amelynek terjedelme nagyobb a vármegyeháza díszterménél. Mellette társalgót és cukrászdát alakítottak ki, valamint az emeleten található még 40 vendégszoba és a vendéglős szobája is.
Az épület átadására időzítette a város, hogy a szálló körül futó gyalogjárdát aszfalttal burkoltatta ki. A munkálatokat nagy érdeklődés övezte, hiszen ez volt az első aszfaltozás a városban. Ennek is örvendenek, mert ez is nagyvárosias hangulatot kelt, pedig „csak úgy koptatja az is a cipő talpát és sarkát, ha nem jobban, mint a kőburkolat”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2015. november 20. 16. o.)