Amiről az utcák mesélnek…
Leffler Sámuel halálának a 100. évfordulója alkalmából, a Nyírvidékből idézzük ezt a mondatot, amely a temetését követően jelent meg a lapban. A búcsúztató sorokból kiderül, hogy egy kedves és fáradhatatlan polgárát veszítette el a város. Megérdemli, hogy felidézzük alakját!
Amiről az utcák mesélnek…
„Amíg élt, mindenki szerette, amint meghalt, mindenki siratja”
Leffler Sámuel halálának a 100. évfordulója alkalmából, a Nyírvidékből idézzük ezt a mondatot, amely a temetését követően jelent meg a lapban. A búcsúztató sorokból kiderül, hogy egy kedves és fáradhatatlan polgárát veszítette el a város. Megérdemli, hogy felidézzük alakját! 1851. május 26-án született Rimaszombatban. A bölcsészeti és teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte. 1874-ben szerezte meg a lelkészi képesítést és még ugyanebben az évben Nyíregyházára került, előbb segédlelkésznek, majd tagja lett az Evangélikus Főgimnázium első nagy tanári karának. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy természettanból, majd latin nyelv- és irodalomból szerzett tanári képesítést. A gimnázium tanulói körében önképzőkört, majd ének-és zenekört szervezett. 1904-től nyugdíjba vonulásáig, 1914-ig igazgatója is volt e nagy múltú intézménynek. E negyven esztendő alatt „keze alól a tanítványok ezrei kerültek ki”. Latin filológiai cikkeit és fordításait őrzik az iskola évkönyvei, míg Római irodalomtörténete keresett kézikönyv volt a középiskolákban.
Geduly Henrik szerint Leffler „egyike a legkedvesebb, legrokonszenvesebb alakoknak s Nyíregyháza legtevékenyebb férfiainak”. A tanítás mellett számos társadalmi megbízatást is vállalt. Ezek közül néhány: elnöke volt a Polgári Olvasó Egyletnek, a városi Jótékony Nőegyletnek titkára, az egylet által alapított Női Ipariskolának pedig első igazgatója. Mindezek mellett tagja volt a városi képviselő-testületnek és a megyei törvényhatóságnak is. Négy éven át a városi levéltár iratanyagát rendezte, így városunk történetébe is beleásta magát. A Borovszky-féle vármegyei monográfiába ő írta meg a Nyíregyháza történetét bemutató részt.
A király 1905-ben arany érdemkereszttel, 1915-ben pedig királyi tanácsosi címmel tüntette ki. 1915. december 19-én hunyt el. Temetésén a gimnáziumi utóda, Vietórisz József mondott búcsúztató beszédet: „Egész virágerdő lenne ez a ravatal, ha csak egy szál rózsát dobna rá mindenki, akivel valaha jót tett a mi Leffler Sámuelünk…” 1987 óta egy, a Korányi Frigyes utcából nyíló utca őrzi nevét.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2015. december 18. 16. o.)
Leffler Sámuel