Amiről az utcák mesélnek…
A Takarékpénztár Egyesület első igazgatójának emlékére
Az 1862-ben alapított Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület első igazgatójává Kovách Gergelyt választották, aki tíz éven át állt a pénzintézet élén.
Csarodán született 1821. március 7-én. Iskoláit Sárospatakon és Debrecenben végezte. Jogi tanulmányainak befejezése után Bereg vármegye kiskövetnek (országgyűlési követségi írnok) küldte el az 1843–44. évi pozsonyi országgyűlésre. Eközben tette le Pozsonyban a közügyvédi, majd Pesten a váltóügyvédi vizsgát. Szintén ez idő alatt ismerkedett meg Lónyay Menyhérttel, akivel baráti viszonyt ápolt és később mindkettőjüknek nagy szerep jutott a Takarékpénztár Egyesület életre hívásában. Az országgyűlés berekesztése után Bereg vármegye tiszteletbeli alügyésze lett. Az 1848/49-es szabadságharcot főhadnagyként fejezte be, ezért bujdosnia kellett. Később Nyíregyházán alapított családot és otthont.
Mivel ügyvédi hivatását nem gyakorolhatta, ezért gazdálkodással foglalkozott. Amint lehetősége adódott, bekapcsolódott a városi és a vármegyei közéletbe is. Az 1861-es országgyűlési választásokon képviselőjelöltként indult, de Benczúr Miklóssal szemben alulmaradt. Az 1858-ban alapított Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak egyik felügyelőjévé választották. A királyi bíróságok megszervezésekor, 1871-ben járásbírónak nevezték ki Nyíregyházára. Ezt a hivatalát egészen nyugalomba vonulásáig, 1892-ig gyakorolta. 1862-től 1865-ig főgondnoka volt a református egyháznak, amelyet főgondnoksága előtt és után presbiterként is segített. Rövid ideig a csizmadia céh biztosaként is közreműködött. „Híve volt minden haladásnak, de egész gondolkozását mindig a helyes előrelátás és az okos gazdálkodás vezette.”
1905. január 22-én hunyt el. „Elhunytával ismét egyikét veszítettük azoknak a kiveszőfélben levő tipikus alakoknak, akik átélve a nagy idők nagy eseményeit, az azokból leszűrt bölcs tanulságokat és élettapasztalatokat mindig készséggel […] és önzetlenül igyekeztek érvényesíteni a közjó javára”.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2017. február 3. 16. o.)