Amiről az utcák mesélnek...
A Kossuth tér emlékjelei
Kedves Jókais Diákjaim!
Egy történelmi sétára hívlak Benneteket a Kossuth téren. Tartsatok velem, járjátok be a teret, keressétek meg a pirossal jelzett helyeket és válaszoljatok a kérdésekre!
Ha valaki megkeresi a tér emléktábláit és más emlékjeleit és figyelmesen megtekinti, elolvassa azokat, akkor percek alatt gyarapodik a várostörténeti tudása, hiszen a tér ezekkel az emlékjelekkel olyan, mint egy színes történelmi tabló.
1793–94-ben, Markó Ádám főbíráskodása idején is építettek a város tisztségviselőinek egy házat, amelyet a Felvidékről idetelepülő Benczúr Vilmos vásárolt meg 1843-ban, aki patikát létesített benne. Ebben a házban látta meg a napvilágot 1844-ben Benczúr Gyula, akire később majd büszkén tekint városa és díszpolgári címet is adományoz neki. Az épület bronz mása látható azon az emléktáblán, amelyet a Városvédő Egyesület kezdeményezésére helyeztek el azon a helyen (Metropol üzletház), ahol egykor az épület állt. Ez az épület 1944-ben leégett.
A város lakosai 1802-ben határozták el, hogy örök időkre megvásárolják földjeik tulajdonjogát földesuraiktól. 1803-ban a Dessewffyekkel, majd 1824-ben a Károlyiakkal kötöttek egyezséget. A Kossuth tér fáinak árnyékában látható emlékművet, Nagy Sándor alkotását a Károlyiakkal kötött örökváltság kihirdetésének 150. évfordulója alkalmából emelték.
A városháza tetején látható római Jusztícia megkettőzött ábrázolásai annak az emlékét őrzik, hogy a városháza egy időben törvényszékként is működött. A két, kb. 170 cm magas, öntött cinkből készült nőalakok alkotója ismeretlen. Az épület leghíresebb bírósági ügye „Tiszaeszlári per” néven vonult be a történelembe.
A bejárat mellett látható Tóth Sándor szobrászművész díszes bronztáblája azt a fontos várostörténeti eseményt örökíti meg, amikor a település 1837-ben V. Ferdinándtól városi privilégiumokat és pecsétet kapott. A privilégiumok megszerzésében a város nagyon sokat köszönhetett a buji születési Inczédy Györgynek, akit ezért hálából 1838-ban polgármesternek választott. A város első polgármestere 1841-ig töltötte be hivatalát.
A városháza akkori vendégszobájának ablaka alatt elhelyezett emléktábla arra hívja fel a járókelők figyelmét, hogy a szobának lakója volt Móricz Zsigmond. Az írót az ablakból tárulkozó kép ihlette a Forró mezők című regényének a megírására, amelyben bizony elég dörgedelmesen mutatja be Kossuth Lajos szobrát.
A városháza belső udvarán két emléktábla fedezhető fel. Dienes István a város alkalmazásában a mérnöki iroda napidíjasaként dolgozott, műszaki rajzoló, majd h. műszaki tiszt volt. Fontos szerepet vállalt 1924-ben az örökváltság 100. évfordulója alkalmából rendezett városi ünnepségsorozat megszervezésében és lebonyolításában. 1927-ben a tervei alapján készítették el Sóstógyógyfürdőn a ma is látható székely kaput. Több emléktábla feliratának megfogalmazása fűződik nevéhez, míg az ő arcképét Tóth Sándor öntötte bronzba. Kégly Szeréna elsősorban karitatív tevékenységével érdemelte ki azt, hogy az utókor emléktáblát emeljen a tiszteletére, hiszen ahogy a táblán is olvashatjuk sokat köszönhettek neki a hadiárvák, a szegény családok, a cserkészek, de gondoskodott a szegény sorsú gyerekek sóstói üdültetéséről is. Sokáig őrizte emlékét a sóstói Szeréna-lak is.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2013. október 11. 16. o.)
A cikkhez kapcsolódó képek, és ami terjedelem hiányában kimaradt...
Az 1793/94-ben épült városháza épülete, Benczúr Gyula szülőháza
Az épület bronzba öntve (Orr Lajos alkotása, 1998)
Az épület történetét összefoglaló emléktábla
E központi fekvésű területen 1840-ben, az ott lévő értékes épületek anyagának a felhasználásával új városháza építésébe kezdtek. Ez volt tehát a harmadik, amelyet 1842-ben vehettek birtokukba a város tisztviselői. 1871-ben, amikor a megyei törvényszékeket átszervezték országos (királyi) törvényszékekké, akkor a város vezetése kötelezettséget vállalt annak elhelyezésére, így egyre kívánatosabb volt egy nagyobb, célszerűbb és kényelmesebb székház építése. 1871 szeptemberében Benkó Károly pesti építész tervei alapján megkezdték az épület átépítését. 1872 januárjában a járásbíróság, augusztusban a törvényszék, év végére pedig valamennyi városi hivatal beköltözhetett a 15 hónap alatt befejezett díszes palotába. 1892-ben a Bethlen utcai részen toldalékkal bővítették az épületet, majd 1912-ben az északi szárnyat toldották meg az udvaron nyugat felé, így nyerte el mai alakját. A földszinten üzlethelyiségeket alakítottak ki, amelyek bérbeadásától jelentős jövedelmeket remélt a város.
Képeslap a városháza épületével 1903-ból
Egy másik szögből a városháza épülete
A városháza Jusztícia szobrai
Az épület homlokzata fölött látható két szobor emléke annak, hogy a városháza egy időben törvényszékként is működött. A két, kb. 170 cm magas, öntött cinkből készült nőalakok, a római Jusztícia megkettőzött ábrázolásai. A város legrégebbi szobrainak alkotója ismeretlen. A jobboldali mérleget tart kezében, míg a másikkal koszorút nyújt. A baloldali alak jobb keze egy pallost tart fel, másik keze kissé feltartott mutatóujjával mintha figyelmeztetne.
Az épület leghíresebb bírósági ügye „Tiszaeszlári per”-ként vonult be a történelembe. Az egész pernek csak annyi valóságmagva volt, hogy Tiszaeszláron bánatában a Tiszának ment egy serdülőkorban lévő cselédlány. Solymosi Eszter eltűnését a megyei antiszemita mozgalom a zsidók nyakába akarta varrni. A koholt vádakkal gyanúsított zsidók perét 1883. június 17. és augusztus 3. között a városháza emeleti dísztermében rendezték meg. A zsidók védőügyvéde dr. Eötvös Károly tisztázta, hogy a koholt vádakat kínvallatással szedték ki a vádlottakból, így a hónapok óta ártatlanul fogva tartott zsidókat felmentették.
A "tiszaeszlári per" emléktáblája a városháza Bethlen G. utcai oldalán látható
A városháza emléktáblái
Tóth Sándor: Az V. Ferdinánd-féle privilégium emléktáblája (1987)
Inczédy György emléktáblája
(A helyes születési dátum: 1784)
1876-ban gyökeresen átszervezték az egész országban a megyék területi beosztását és új megyéket is létrehoztak, rendezték Szabolcs megye székhelyének kérdését is: az 1876. évi XXXIII. tc. kimondta, hogy Szabolcs megye székhelye Nagykálló helyett Nyíregyháza. A megye tisztikara ideiglenesen a városháza épületébe költözött, így a város vezetősége teljesen kiszorult saját házából. Itt tartották 1876. november 28-án az első és 1892. augusztus 31-én az utolsó megyei közgyűlést. Ezután átköltöztek az Alpár Ignác tervei alapján emelt épületbe.
A városháza akkori vendégszobájának ablaka alatt elhelyezett emléktábla azt az eseményt örökíti meg, hogy a szobának lakója volt Móricz Zsigmond. Az írót az ablakból tárulkozó kép ihlette meg a Forró mezők című regényének a megírására, amelyben bizony dörgedelmesen mutatja be Kossuth Lajos szobrát.
Móricz Zsigmond emléktáblája
Tóth Sándor: Dienes István emléktáblája (2006)
Kégly Szeréna emléktáblája
A tér további emlékei
Nagy Sándor: Az örökváltság emlékműve (1974)
A város lakosai 1802-ben határozták el, hogy örök időkre megvásárolják földjeik tulajdonjogát földesuraiktól. 1803-ban a Dessewffyekkel, majd 1824-ben a Károlyiakkal kötöttek egyezséget. A Kossuth tér fáinak árnyékában látható emlékművet a Károlyiakkal kötött örökváltság kihirdetésének 150. évfordulója alkalmából emelték. Az emlékmű kb. a régi katolikus templom helyén áll, ott, ahol 1824. október 26-án az örökváltság kihirdetése megtörtént.
Horthy Miklós Nyíregyházán
1941 novemberében a kormányzói pár a városháza árkádjai előtt fogadta az orosz harctérről hazatért szabolcsi és nagyváradi lovasezredeket, valamint egy lovastüzérosztályt, ahogy erről ez a filmhíradó is tudósított:
