// AdSense kód

DIENES ÉVFORDULÓ

Dienes meghívó

Tisztelt Emlékezők!

Dienes megemlékezés 01

Dienes megemlékezés 02

Dienes megemlékezés 03

Dienes megemlékezés 04

Dienes megemlékezés 05

Dienes megemlékezés 06(A fotók forrása: nyiregyhaza.hu)

Amikor Erdélyi Tamás felkért, hogy tartsak egy emlékező beszédet nagybátyja, Dienes István emléktáblája előtt, nagy örömmel fogadtam el a felkérést, hiszen egy olyan személy emléke előtt tiszteleghetünk, aki megérdemli, hogy neve ne merüljön a feledés homályába. Ahogy a beszédre készültem, végignéztem a tíz évvel ezelőtti fotókat, amelyek az emléktábla leleplezése alkalmából készültek. Nagy szomorúsággal állapítottam meg, hogy az akkori jelenlévők közül mára már milyen sokan nincsenek közöttünk. Kérem, engedjék meg, hogy elsőként az ő alakjukat idézzem, hiszen mindannyian emlékezünk rájuk. Emlékezünk Labossa Gusztávra, a Városvédő Egyesület elnökére, lelkére, aki az emléktábla leleplezését levezényelte. Könnyű felidézni Margócsy József, Jocó bácsi személyét is, városunk mindentudóját, aki táblaavató beszédével foglalta össze Dienes István munkásságát. Megjelennek még lelki szemeim előtt az avatáson résztvevő közönség soraiból Dr. Reményi Mihály, Ferencz Miklósné Gizike néni és elválaszthatatlan társa, Miklós bácsi arcai is. Jellegzetes alakjai voltak ők városunknak, akik szintén rászolgáltak a főhajtásra, a kellő tisztelettel kiejtett emlékező szavakra.
Ahogy felidéztem őket, rádöbbentem, hogy mennyi hasonlóság van közöttük és a most ünnepelt Dienes István között. Fiatal éveik alatt mindegyikőjük életében nagy szerepet játszott a cserkészet, az Isten – Haza – Embertárs gondolatköré szervezett ifjúsági mozgalom, amely többek között hazaszeretetre, kötelességteljesítésre és segítőkészségre nevelte az ifjakat. Talán ebből a magas fokú kötelességteljesítésből fakad, hogy mindannyian a maguk munkaterületén, vagy az önként vállalt elköteleződésükkel, szívvel-lélekkel tettek a városukért, amelyet rajongva szerettek.
Ilyen ember volt a 110 évvel ezelőtt, 1906. március 4-én született Dienes István is, akinek bronzba öntött arcképe, Tóth Sándor szobrászművész míves munkája 10 év óta tekint az erre járó városházi munkatársakra, ügyfelekre és most éppen ránk, reá emlékezőkre. A diák Dienes a Polgári Fiúiskola padjait koptatta majd kétévi kereskedőtanonckodás után elég fiatalon a város alkalmazásába került: a mérnöki iroda napidíjasaként dolgozott. Ha rákeresünk a nevére a Nyírvidék korabeli számaiban, akkor számos találat jelzi aktivitását. Az irodalom iránti vonzódása versek írásában nyilvánult meg. Ezek között voltak pályázatokra írt ódák, vagy alkalmi versek, mint a hamarosan felhangzó Beszél a bronz című, amely a Nyírség cserkészcsapat otthonavató ünnepségére készült. Több versét közölte a helyi lap, sőt az országos terjesztésű Az Erő című ifjúsági lapban is jelent meg írása. Művészeti hajlama, szépérzéke és rajztehetsége a Reménysugár című diáklap illusztrálásában, majd különböző városi megbízatások teljesítésében mutatkozott meg. Díszoklevelek, nevezetes évfordulókra kiadott plakátok, ünnepi albumok grafikái, kötetek borítói, térképek és tervrajzok hirdetik kézügyességét. A Képes Szabolcs 1937-ben megjelent lapjain karikatúráira is bukkanhatunk.
1924-ben jeles évfordulóra emlékezett a város. A Károlyiakkal kötött örökváltság 100. jubileuma alkalmából rendezett városi ünnepségsorozat megszervezésében és lebonyolításában nagy szerepet vállalt a városháza ifjú napidíjasa, Dienes István is. Nagy Elek műszaki tanácsos munkatársa lehetett ekkor, akinek nagy szerepe volt abban, hogy az ifjú figyelme a város múltja felé irányuljon. Kiállítást szerveztek, amelyhez ketten böngészték át a városi levéltár eredeti okmányait, valamint Dienes a pincétől a padlásig a városháza épületét. Olyan szép anyagot sikerült összegyűjteniük, amely egy Várostörténelmi Gyűjtemény alapjait is képezhette volna. Nagy Elek munkatársaként Dienes István elkötelezett híve lett a város történelmének. Ennek ékes bizonyítéka a Hunek-féle monográfiába Nyíregyháza népe címmel írt tanulmánya, amelyben bemutatja a betelepült tirpák lakosság életét, nyelvét, hagyományait és szokásait. Egyre több szociográfiai hangulatú írása is készül, így lesz a Vármegyei Szociográfiák című sorozat 1939-ben megjelent megyei kötetének a szerkesztője és több kiváló tanulmány szerzője.
Ebből az időből őrzi nevét és hirdeti mind a mai napig Sóstógyógyfürdő parkjában a Dienes István tervei alapján épült székelykapu is. Itt szeretném megemlíteni a felesége sóstói kötődését, hiszen 1928-ban azzal a Wagner Irénnel kötött házasságot, akit 1927-ben a Szeréna lak vezetésével bízott meg a város. Házasságukból egy gyermek született, István, akiből neves középkori régész lett.
1942-ben nagy álma valósult meg, amikor a városháza sarki épületében egy vaskereskedést nyitott meg. A szép reményekkel induló kereskedelmi vállalkozást Dienes katonai behívója döntötte romokba: 1944 októberében vonult be, s majd egy évvel később, hadifogságból tért haza. Nem sokkal később a népbíróság koholt vádak alapján elítélte, s majd csak 1948 végétől folytathatta polgári munkáját. Meghatóak a börtönből feleségéhez írt keserű hangú levelei, de az a dolgozat is, amely szintén a börtönben született, s címe: „Egy város felvirágoztatásának módja”. Szomorú helyzetében is a városa iránt aggódik, s talán a saját túlélése érdekében is városa fejlesztési terveiről, jövőjéről elmélkedik.
A börtönből kiszabadulván újra állást vállalhatott. 1968-ban a Szabolcs-Szatmár megyei tanácsi Tervező Irodából ment nyugdíjba. Ezt követően a Hímes remetéjeként alkalmi, művészi hajlamait kielégítő megbízásokkal egészítette ki szerény nyugdíját. Csallány Géza, a Sz-Sz megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője a városban elhelyezni tervezett emléktáblák szövegének a megtervezésével bízta meg. A darabonként 100 forint tiszteletdíj ellenében készített tervezetek egy része ma márvány- és gránitlapokon olvasható, úm. a városháza falán az első polgármesterünknek, Inczédy Györgynek, és az épület vendégének, Móricz Zsigmondnak emléket állító táblán. De ő készítette el Benczi Gyula és Sipkay Barna emléktábláinak a feliratait is.
A megyei napilap, a Kelet-Magyarország, valamint egy betonpanelekből emelkedő új városrész, a Jósaváros névadójában is Dienes Istvánt tisztelhetjük, de ő a hármasdombi munkásmozgalmi emlékmű építészeti részének a megtervezője is, valamint a Kossuth téri nagy csemege átalakítási munkálatai is az ő tervei alapján készültek.
Idézhetném még azokat a lírai hangulati városismereti leírásait, recenzióit, amelyeket az unokaöccse, Erdélyi Tamás tíz évvel ezelőtt kötetbe rendezett. Érdemes kézbe venni e szép kiállítású kiadványt, amelyben végigkövethetjük Dienes István életének 80 évét, azt a gazdag életutat, amelyet én csak emlékbeszédemben felvillantani tudtam. Ez a 80 év annyira összenőtt Nyíregyházával, hogy a könyv mégsem csak őróla szól, hanem szeretett városáról, amelynek 1986. április 22-én bekövetkezett haláláig szerelmese volt.
Erdélyi Tamás kötetzáró soraival hirdetem én is: „S ahogy Dienes István fiatalon átadta helyét a villamoson a gyermekét váró anyának, újra átadta nyolcvan évesen a várost szerető, az értékeket megbecsülő és óvó feladatát a mai fiataloknak”.
Remélem, hogy vannak, és sokáig lesznek még ilyen „honfelügyelői” a városnak, mint amilyen a 110 évvel ezelőtt született Dienes István volt!  

Nyíregyháza, 2016. március 7.

 

Dienes megemlékezés 07

Dienes István emléktáblája előtt Erdélyi Tamással és a nagyfiammal, Marcival