Amiről az utcák mesélnek…

,,A Nyír-Egyházi Városi Közönség: Szabad és Privilégiált Nyír-Egyháza Városa Közönsége nevezettel fog élni”

Az 1786-tól mezővárosi jogállású település lakói 1824-re földesuraiktól is sikerrel megváltakoztak és 1832-ben már azért indítottak mozgalmat, hogy az uralkodó által biztosított privilégiumok által városukat szabadnak, lakóikat pedig polgárnak nevezhessék, valamint a régi helyett új pecsétet is kapjanak. Ügyük előre viteléhez igyekeztek befolyásos pártfogókat szerezni az udvarnál és az anyagi kiadásokat sem sajnálták. Ha kellett, akkor Jármy Menyhért fiscalis és Kralovánszky András albíró személyesen is megjelentek Budán és Bécsben is. A fáradozásaik 1837-ben értek célba.

V. Ferdinánd 1837. augusztus 31-én írta alá azt a privilégiumlevelet, amelynek eredeti példánya a levéltárunk egyik kincse, és amelynek néhány sora ott olvasható azon a bronztáblán, amely a városháza bejárata mellett található: „…A nyíregyházi lakosok a mesterségeket és ipart mind inkább gyarapítani, mindennemű mesterembereket és míveseket, kebelökbe befogadni, gyermekeiket is a mesterségekre és művészetekre nevelni, s az ezekhez kívántató tudományokra oktattatni kívánják…”. E privilégium által Nyíregyháza szélesebb körű önkormányzatot és mai értelemben vett városi szervezetet kapott, amelynek élén a „népszószóló”, vagyis a polgármester állt.

A királyi privilégiumot 180 évvel ezelőtt, 1837. december 4-én Inczédy György főhadnagy hirdette ki a városi gyűlésen. A latin nyelvű oklevelet lefordíttatták és a nagy érdeklődésre való tekintettel ezer példányban ki is nyomtatták. Az uralkodó új pecsétet is adományozott a városnak: „…Nyírfák között van egy veres fedelű fehér Templom felemelkedett s ezüst csillaggal tetézett toronnyal, […] a veresre festett alsó részen pedig egy búzavirág színű karmányba öltött emberi kar markában megért termésű arany kalászokat, mint az ottani mezei gazdaságnak legfőbb ágát tartva szemléltetik”.

E privilégium megteremtette a városias fejlődés közigazgatási alapját, mely fejlődés során városunk „a Nyírség igazi gazdasági és kulturális központjává küzdhette fel magát”.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2017. december 1. 16. o.)