Amiről az utcák mesélnek…

A cserkészkarácsonyok emlékére

A két világháború között városunkban aktív cserkészélet folyt. A cserkészek a karácsony előtti időben sem tétlenkedtek. Több csapat ekkorra időzítette életük legünnepélyesebb pillanatát, az újoncoktól való fogadalom kivételét. Így teljesült az adventi várokozás idejében több cserkész álma: fogadalmat tehettek a liliomos zászló előtt. Más csapat ekkor tartotta a nyári nagytáborukról való beszámolóját, amelyre a szülőket is meghívták. A tábori eseményeket kisebb jelenetekben idézték meg, majd karácsonyi énekekkel, versekkel jelezték az ünnep közeledtét.

Az Evangélikus Főgimnázium csapatának, a 88. sz. Szabolcs cserkészcsapatnak a tagjai 1921-ben teaestélyt rendeztek karácsony első napján. „Az estély a szeretet szimbóluma, a kis Jézus nevében folyt le.” Az ünneplésre meghívták a Felső Kereskedelmi Iskola cserkészeit, a Turul csapat tagjait is, akikkel közösön díszítették fel a karácsonyfát. Zsoltárt énekeltek, hegedűn adtak elő cserkészdalokat majd elfogyasztották a cserkészek adakozásából összegyűlt teát és süteményeket.

A Szabolcs cserkészek 1927-ben parancsnokuk, Kozák István kezdeményezésére ruhaneműt gyűjtöttek, amelyet egy kis karácsonyi ünnepség keretében adták át a rászoruló elemista diákoknak. Az ünnepségen Máczay Lajos vallástanár beszédében arra hívta fel az adakozó cserkészek figyelmét, hogy „cselekedetükért azok a hálakönnyek lesznek a legszebb jutalmak, amelyek a szegények szemében fognak az estén megcsillanni”. Ezt az akciót a következő években is megismételték a csapat tagjai.

A Turul csapat tagjai ünnepélyükön egy-egy gyertyát gyújtottak a karácsonyfán a trianoni diktátum által elszakított városok emlékére és imát mondtak ajkaik. „Mit is kérhet mindnyájunk atyjától egy cserkész, egy magyar cserkész, ha nem Jézus születését a szívekben és nem az Igazság feltámadását a nemzetek lelkében?”

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2017. december 22. 16. o.)

Márton Lajos grafikája