Amiről az utcák mesélnek…

„A Bessenyei Körnek nagy hivatása van”

A Nyírvidék 1884. évi utolsó két számában egy szerkesztői jegyzet olvasható Társadalmi életünk háttere címmel. Az írás arra a korábbi felvetésre ad választ és megoldási javaslatot, amely azt szorgalmazza, hogy közös erővel alkossanak egy „kitűnő vidéki lapot”. A szerkesztő szerint a lap létrehozását meg kell előznie egy olyan társaság alapításának, amelynek célja „a szép-művészetek gyakorlása által a kedélyeket nemesíteni, a romlástól megvédeni, szóval művelődni”. A társadalmat kell tehát előbb felemelni, hogy befogadóbb legyen a kultúra iránt, majd ezt követheti egy olyan művelődési kör létrehozása, amelynek férfi és nő egyaránt tagja lehet.

E gondolat feltűnésével szinte párhuzamosan bontakozott ki a városban Bessenyei György emlékének az ápolása. Nyíregyháza szeretett volna felmutatni egy olyan személyt, akire a művelődés szempontjából büszkén tekinthet. Ezt az alakot találta meg a magyar felvilágosodás első korszakának vezéralakjában, a berceli születésű Bessenyeiben. Az evangélikus főgimnázium 1876-ban alapított önképzőköre az 1888/89-es tanévben, Porubszky Pál elnöklete alatt döntött úgy, hogy a testőríró nevét tűzi zászlajára, miközben a fővárosban tanuló Szabolcs vármegyei egyetemisták is elkötelezték magukat Bessenyei örökségének ápolásában. Kovács István törvényszéki bíró javaslatára pedig 1889-ben szoborállítási akció is indult, amely majd tíz évvel később ért révbe.

Így amikor Feilitzsch Berthold főispán 1897-ben felkarolta az alapítás gondolatát, akkora már eldöntetett, hogy a kör Bessenyei nevét fogja viselni. E szellemben tartották meg „rendkívül élénk érdeklődés mellett, vidéki intelligenciánknak is nagyon örvendetes tekintélyes részvételével” az alakuló közgyűlést 1898. január 24-én a vármegyeháza nagytermében. A Kör megválasztotta első tisztségviselőit, akik a névadó szellemében hozzá láttak a megye és a város művelődési életének felvirágoztatásához.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2018. január 19. 16. o.)