Amiről az utcák mesélnek…

Bőrbányából Borbánya

A „borbányasi” öregek még úgy tudták, hogy a helyet, ahol élnek korábban bőrbányának nevezték. Lukács Ödön monográfiájában a név eredetét azzal magyarázza, hogy a „juhászok a lopott juhoknak bőrét a homok-dombba vájt nagy gödrökbe rejtették el”. Mizser Lajos nyelvész szerint az elnevezéssel inkább a „cserzővargák gödreire” utalhattak, de ő sem zárja ki, hogy a lopott bőr elrejtése is szóba jöhet. Ladányi András Negyedik kapu című kötetében a mai Borbánya keleti szélén található Ököritót alkalmasnak találta a bőr előkészítésének első fázisára, valamint „a fűvel benőtt domb a víz partján a szárításra”. Ugyanő bizonyítékként hozza az 1782–85. közötti felmérés alapján készült osztrák katonai térképet, amelyen „Bűrbanya” néven szerepel a terület.

Ami bizonyos, hogy „orosi szőlők” néven a Kállayak tulajdonában volt. Itt vásárolt 1790-ben Kállay Ignáctól az a 299 nyíregyházi földet, akiknek nem jutott szállásföld. Szőlőtelepítésük, ha nem is azonnal, de sikeres volt olyannyira, hogy Kállay András főispán egy agarászaton már így kiáltott fel: „Nézzétek, micsoda szép ez a borszőlő! Ez igazi borbánya!” A 19. század második felétől Borbánya néven ismert a terület, amelyen négy kaput hoztak létre.

Borbánya lakosai 1918-ban kezdeményezték, hogy Nyíregyházához csatolják földjüket, hiszen az közelebb fekszik, mint Oros, így könnyebben tudnák közigazgatási ügyeiket intézni. Oros község elöljárói előbb csak az ott található iskoláért kértek kártalanítást, majd később 200 ezer koronát szabtak ki az elcsatolásért, amit a város nem adott meg. 1937-ben már azt olvashattuk a Nyírvidékben, hogy az elcsatolás „elháríthatatlan szükségesség”, hiszen „maga a kenyérkereső mindennapi élet úgy is idefűzte már ezt a területet”. Ugyanekkor voltak olyan gazdák is, akik az elszakadást nem támogatták. Egy öt évvel későbbi szavazáson a Nyíregyházához csatlakozni kívánók voltak többségben. Az ő óhajuk teljesült, amikor 1944-ben egy belügyminiszteri rendelet Borbányát hivatalosan is Nyíregyházához csatolta.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2018. július 27. 16.o.)