Amiről az utcák mesélnek…

„Teljes kosztüm kötelező” – Strandfürdőzés városunkban 3.

A bujtosi strandfürdő (képünkön) megnyitását követően hamarosan felerősödtek azok a hangok, amelyek már régóta követelték a szegényebbek részére egy népfürdő megnyitását, hiszen ők sem a belépőjegyet megváltani, sem fürdőkosztümről nem tudtak gondoskodni. Maradt számukra a bujtosi téglagyárak melletti tavakban való tiltott fürdőzés, amely gyakran halálos áldozatokkal járt. Az ingyen fürdő létesítése „komoly közegészségügyi kérdés” is, hiszen akkoriban a fürdőszobák még luxusnak számítottak. A helyi rendőrség 1928-ban eltiltott mindenkit a kubikos gödrökben való fürdőzéstől, amelynek büntetése akár 15 napi elzárás és 80 pengő pénzbüntetés is lehet, de egyúttal népfürdő létesítésére kérte a várost.

A növekvő panaszáradat, a szociálhigiéniai kérdés, valamint az államrendőrség kérése tettekre sarkallta a városvezetést, amelynek eredményeként 1928. augusztus 22-én megnyílt a népfürdő is! Helyéül a tiltás ellenére addig is használt, Belső körút melletti bányagödröt jelölték ki. A területet körbekerítették, a vízben táblákat helyeztek el az úszási határok kijelölésére, a partjára homokot hordtak, külön a férfiak és külön a nők részére öltözőhelyiségeket építettek. A fürdőzők biztonságáról úszómester, valamint mentőövekkel ellátott csónak gondoskodott. Nyitva tartását a munkások időrendjéhez igazították: reggel 6-tól 8-ig, a déli munkaszünet ideje alatt 11-től 2-ig, valamint délután 5-től este 7 óráig vehették igénybe mindössze 10 fillér belépőjegy ellenében.

Az új fürdőt vasárnapoként 200–300 ember is használta, így az bebizonyította létjogosultságát, azonban mégsem volt hosszúéletű. Az 1932-es esztendőre a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének helyi csoportja kapta meg az üzemeltetési jogát, utoljára 1933 nyarán nyitották ki. A bezárásában valószínűleg az is közrejátszott, hogy az öltözők faanyagát eltulajdonították. Így hat nyár után már csak az óhaj tért vissza többször is: „Milyen jó volna, ha az ingyen strandon tölthetnék a forró délutánokat szegényeink!”

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2023. augusztus 7. 8.)

"A NyTVE strandja"
(Kép: Színházi Élet, 1924. 37. sz. 73. o.)