Amiről az utcák mesélnek…

A nyíregyházi villamos végnapjai 2.

A villamos megtartása mellett másvalaki az utazóközönség összetételére hivatkozott: „Sok a kosaras, batyus utas, akik a buszban még nagyobb helyszűkét okoznak majd, mint a villamoson”. De nem maradt el az érzelmi okokra és a romantikára való utalás sem, hiszen a villamos „patinásan hozzá nőtt városunkhoz”. Végül pedig: „Ha Budapesten és Bécsben, meg más világvárosokban megfelel, akkor talán Nyíregyházának is”. Egy valaki konkrét javaslattal is előállt a megmentésére: a villamosokat a vasúttól vegye át a város, fesse be kékre, és járjon az állomástól Sóstóig megszakítás és átszállás nélkül. Ezzel a villamos „szolid és biztonságos közlekedési eszköze” maradhatna a város lakóinak és vendégeinek.

Hiábavaló volt azonban minden érvelés és javaslat, a döntést nem változtatták meg, hozzáláttak az előfeltételek biztosításához. Mindenekelőtt egy jó minőségű útra volt szükség, amely a Beloiannisz (ma Hősök) tértől indul és az erdőn keresztül a Sóstóra vezet, egy korszerű vasúti felüljáróra, valamint a megnövekedő buszforgalom új utak építését és a már meglévők javítását is sürgette a villamos sínek felbontásával egyidőben, vagy azok után. 1967-ben adták hírül, hogy elkészült Sóstófürdő legjelentősebb bekötő útja, a Berenát utca. 1968 februárjában hozzákezdtek a Sóstói út erdőn át vezető szakaszának az építéséhez. Ekkorra már eldőlt, hogy a városból kifelé menő közlekedés iránya a Kemecsei út lesz, a befelé jövő forgalmat pedig az újonnan készülő út bonyolítja le. A „sóstói sugárút” építéséhez 1968 őszén kezdtek hozzá, majd a következő év tavaszán már folytak a záhonyi vasútvonal felett átívelő, a várost Sóstóval összekötő híd munkálatai is, amelyet már ősszel be is fejeztek.

Az új, Sóstóra vezető 4,4 km hosszú műutat végül csak 1970. július 3-án adták át. Az időközben megszüntetett villamos nyomvonala mellett építették, szélessége 1,2 kilométeres szakaszon 9 méter, 3,2 kilométeres szakaszon 7 méter. A vasúti és közúti szintbeli kereszteződést a felüljáró beiktatásával szüntették meg.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2024. június 17. 16. o.)