Amiről az utcák mesélnek…

Az „új Jósa András” 2.

Dr. Saáry Sándor gyűjteményének egyik érdekes darabja volt az az ágyú, amelyet az elmondása alapján Ferenc József császár küldetett kilenc másikkal együtt 1872-ben gróf Szirmay Alfrédnak a 20. születésnapja alkalmából Szirmabesenyőre. Az ajándékozás előzménye volt, hogy amikor Alfréd édesapja, Szirmay István 1857-ben elhunyt, a legenda szerint a császár megígérte a fiúnak, hogy gondoskodik róla. Az ágyúkat gróf Szirmay Alfréd halálát követően az uradalomigazgató eladta egy miskolci régiségkereskedőnek, aki Bécsbe adta volna tovább azokat, azonban az ágyúk sorsa egy kivételével a diósgyőri vasgyárban teljesedett be: gőzkalapáccsal összetörték és beolvasztották azokat. Ezt az egyet Liptay Jenőnek sikerült megszereznie, aki azt orvosi honorárium gyanánt Saárynak ajándékozta.

A város híres műgyűjtőjét a kormányzó 1926 tavaszán egészségügyi tanácsosi címmel tüntette ki. Saáry már súlyos betegen fogadta a gratulációkat, majd 1926. augusztus 17-én elhunyt. A nagyszebeni Brukenthal Múzeum ösztönözte arra, hogy végrendeletében gyűjteménye nagy részét szülővárosára hagyományozta. A hagyatéki leltárban 307 tételt rögzítettek, de mivel egy tételhez egy-egy összetartozó tárgycsoportot rögzítettek, így az sokkal több darabot tett ki. Csak fegyverekből 240 darabot számláltak össze, ennél csak a fraknói Eszterházy-gyűjtemény rendelkezett többel. Gazdag volt régészeti leletekben, valamint jelentős levéltári anyaggal is rendelkezett. Saáry dédelgetett álma, a városi múzeum végül is nem valósult meg. Gyűjteményének egy részét 1955-ben beolvasztották a Jósa András Múzeumba, míg egyiptomi, görög és római tárgyait a Szépművészeti Múzeum kapta meg.

Az ostromágyút az eredeti terv szerint a Kossuth téren állították volna fel, mint régi nagy idők tanúját. Görgényi Imre alezredes, tüzérségi parancsnok kérelmére a város 1933-ban átengedte a Honvéd utcai tüzérségi laktanya részére, amelynek az udvarán állították fel. Azt őrizte egészen a második világháború végéig, majd eltűnt, a sorsa ismeretlen.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2024. október 21. 12. o.)

(Kép: Képes Krónika, 1924. 39. sz. 913. o.)