Amiről az utcák mesélnek…

Lapok a 120 éves kisvasút történetéből 6.

Dr. Jósa András írta 1902-ben a sóstói vasútról elmélkedvén, hogy „a Sóstóra csak az mehet, akinek saját fogatja van”, ezért is „drágább a Sóstó, mint akármely más világfürdő”. Hiába van szabadjegye a fürdőre, oda alig megy, de ha lenne vasút, akkor 10 krajcárért azt mondaná, hogy „hipp hopp ott legyek, ahol akarok”, így annyiszor menne, ahányszor eszébe jut. Szerinte „a nagy gyógyhatású Sóstófürdő a közlekedésnek fogyatékossága mellett jelenleg csakis zugfürdő”.

A közlekedés problémája hamarosan megoldódott, így örvendezett ezen a Nyírvidék cikkírója 1906 februárjában: „A kisvasúton száguldó elegáns sárga kocsik forgalma a közel napokban megkezdődik, jön a március, a rügyfakasztó április, a szeszélyes s azután a május, ragyogó napsugarával, lomberesztő melegével, amikor már — itt lévén a kisvasút is — igazán nagyon fogunk vágyakozni a mi egyetlen kiránduló helyünkre: a Sóstóra!” Azonban a várhatóan megnövekedő forgalomra a város nem készült fel kellőképpen. „Készen kellene állani már például a Sóstón egy modernül bebútorozott étteremnek, természetesen megfelelő vendéglőssel és konyhával. Azután kényelmes vendégszobáknak, megfelelő számú és kényelmű fürdőszobáknak is, már készen kellene várni a közönséget, mert nagy hiba, hogy mindezeknek hiányában az olcsó és kényelmes közlekedés folytán oda tóduló közönség — se ezt, se azt nem kapván — elkedvetlenedik akkorra, mire a város rágondolja magát”.

Lendvay Kálmán 1906 húsvétjának első napján megnyitotta ugyan vendéglőjét Benczy Gyula és öccse, Elemér zenekarának a közreműködésével, de az igazi fejlesztésekre 1911-ig kellett várni. Erről részletesebben majd egy későbbi írásban, most csak annyit, hogy mikor már villamossal is ki lehetett jutni Sóstóra, addigra felújították a Svájci-lakot, bővítették és átalakították a kádfürdőt, víztornyot építettek és 1912-ben az új, szállodaszerű modern vendéglőt is átadták. Így megfogalmazhatták: „a régi ósdi Sóstó helyén egy nem nagy, de csinos és kellemes új fürdő és üdülőtelep áll a közönség rendelkezésére”.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2026. február 9. 12. o.)

(Archív képeslap)