Amiről az utcák mesélnek…

Az utolsó magyar hadifogoly emlékére

15 évvel ezelőtt egy szenzációs hír járta be nemcsak a magyar, hanem a világsajtót: Oroszországban rábukkantak Toma Andrásra, aki a második világháború idején, 1945 januárjában esett hadifogságba. Az újfehértói születésű és a Nyíregyháza melletti Sulyánbokorban élő 19 éves fiatalembert 1944-ben sorozták be katonának. Krakkó környékén esett hadifogságba. Két katonai tábor után betegsége miatt 1947 januárjában beutalták a kotyelnyicsi elmegyógyintézetbe. Ekkor törölték a hadifoglyok listájáról, így kikerült a magyar hatóságok látóköréből és esélye sem volt, hogy több bajtársához hasonlóan hazakerülhessen. Egy cseh nyelvész jelzése nyomán Dr. Veér András az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet akkori igazgatója személyesen vizsgálta meg és állapította meg magyarságát. 2000. augusztus 11-én térhetett vissza rég elhagyott hazájába. A tartalékos főtörzsőrmesterré előléptetett volt katona családját DNS vizsgálatok segítségével derítették ki, s találtak számára az élete hátralévő részére új otthont. 78 éves korában, 2004. március 30-án hunyt el.
Civil kezdeményezésre és az önkormányzat támogatásával hazatérésének 10. évfordulója alkalmából, 2010. november 16-án emléktáblát lepleztek le a Virág utca 27. számú lakóház falán. Az avatási ünnepségen Vujity Tvrtko televíziós riporter is beszédet mondott, aki még Oroszországban riportot készített Toma Andrással. Szerinte az utolsó magyar hadifogoly „élete magyarságtudatra taníthatja a különböző nemzedékeket. Messze otthonától őrizte magyarságát, úgy, hogy közben semmit sem tudott hazájáról, itthon hagyott, gyászoló szeretteiről”.
Immár hagyománnyá vált, hogy a város önkormányzata február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján ehhez az emléktáblához hívja és várja az emlékezőket, hogy közösen idézzék fel a vörös csillag árnyékában elkövetett bűnöket és róják le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2015. február 27. 16. o.)

Toma András emléktáblája