Amiről az utcák mesélnek…

Egy elfeledett városi főmérnök emlékére 2.

Fazekas László tapasztalataira és szakértelmére a második világháború után is igényt tartottak, így nagy szerepe volt Nyíregyháza újjáépítésében is. Ezer ínségmunkással elvégeztette a vasútállomás környékén és a Guszev laktanyában a romok eltakarítását, a Petőfi utca útburkolását és a Népkert rendbetételét. A város belterületén lévő elpusztult három híd helyett új, háromcsuklós vashidakat tervezett és vitelezett ki. Javíttatta a háború alatt megsérült utakat és járdaburkolatokat. Az Őz utcában és az Őz-közben megkezdődtek a családi házak építései. Elkészült a városon keresztül áthaladó csapadékvíz-elvezető csatorna Árok utcai vízgyűjtője. A Vasgyár utcai régi vasúti temető dombjait az ínségmunkásokkal elegyengette és három városi bérházat építtetett. Megtervezte a város közvilágítását: a belterületen átfeszítéssel és magas kandelábereken 500 wattos izzó, kripton izzó, később higanygőz lámpa, valamint fénycső lámpa felszerelését valósították meg. 1953-ban megkezdték a Tanácsköztársaság téren az új irodaház építését. 105 fúrt kúttal megoldották a város lakosainak vízzel való ellátását is, valamint kiépítették Kótaj és Nyíregyháza között a két 300 mm-es eternit nyomócsőhálózatot is.
Sóstó is nagyon sokat köszönhet Fazekas Lászlónak, akinek a tervei és ellenőrzése alatt három hővízkút fúrását indították be. (Dr. Pávai Vajna Ferenc geológus kutatásai alapján törvényszerűen helyezte előtérbe a mélyfúrások jelentőségét.) A Kádfürdő keleti végében megépült a meleg vizű uszoda és a hővízkutak hozamára építve alakították ki az ötszögletű medencét is. 1958. február végén 850 méter mélyből 51 °C fokos gyógyvíz tört fel, melynek percenkénti vízhozama 400 liter volt. Összetétele jódos, brómos, nátrium-kloridos, alkáli-hidrogénes anyagot tartalmaz.
1960. január 1-től dolgozott még a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál, a Szabolcs Megyei Építőanyagipari Vállalatnál. 1969-ben nyugdíjba vonult, így nyugdíjasként látta el a Szabolcs Megyei Tejipari Vállalatnál a műszaki ellenőri feladatokat.
A „Pro Urbe”-díj átvételének várományosa volt, amikor 1981. június 23-án váratlanul elhunyt. Ha már a díjat nem vehette át, az utókor egy emléktábla állításával tiszteleghetne az élete és munkássága előtt.

(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2015. szeptember 25. 16. o.)

Még több kép...