Az Inczédy-háztól a vasalóházig – Már nem látható épületek emlékezete

A „Séta. Társaság. Egészség” programsorozat keretében egy rendhagyó séta részesei lehettek mindazok, akik január 20-án megjelentek az Európai Üzleti Gimnázium Szarvas utcai épületében. A helytörténeti előadás helyszínéül a város egyik legrégibb utcájának olyan polgári családi háza szolgált, amelyet nemrégiben példamutatóan felújítottak: az épület megszépült külső homlokzata őrzi a régi idők emlékét, a belső munkálatoknak köszönhetően pedig egy modern, oktatási célokat szolgáló intézményt alakítottak ki. Ennek egyik tantermében foglalt helyet a mintegy negyven érdeklődő, akikkel a virtuális sétán tíz olyan épület nyomába eredtünk, amelyek ma már csak az akkori időket megélt emberek emlékezetében élnek, illetve néhány helyét még emléktábla jelzi.

Az előadás résztvevőinek egy csoportja - akik vállalták a fotózást (Fotó: Csáki Alexandra)

Az épületek sorában a legrégebbi a 18. század végétől álló Inczédy-ház, amely a város első polgármesterének, Inczédy Györgynek a tulajdonában is volt. Ennek a boltíves, tornácos, lábas-háznak is nevezett épületnek a megmentéséért többen is fáradoztak. Szerették volna tirpák csárdává átalakítani, vagy lebontás után a Sóstói Múzeumfaluban újra felépíteni. Végül egyik sem valósult meg: 1973-ban a körút építése miatt lebontották, később pedig emléktáblával jelölték a helyét.

Inczédy-ház (Fotó: Elek Emil. Képes Újság, 1973. 6. sz. 6. o.)

A Metropol üzletház falán bronztábla őrzi annak az épületnek az emlékét, amely 1793-tól városházaként szolgált. Ezt a Markó Ádám főbírósága idején emelt egyszerű házat a város 1842-ben adta el Benczúr Vilmosnak, aki patikát rendezett be benne. Ebben a házban született 1844. január 28-án Benczúr Gyula, akit a város 1909-ben díszpolgárává választott, s ebből az alkalomból emléktáblát is leleplezett az épületen. Ma már egyik sem látható: a ház 1944-ben leégett, a díszes tábla pedig később pusztult el.

Városháza 1793-tól 1842-ig - Benczúr Gyula szülőháza

Az 1851-ben született Meskó László a város tiszti ügyésze, majd országgyűlési képviselője volt, aki arról is nevezetes, hogy ő volt Szabolcs vármegye első polgári származású főispánja. Egykori Pazonyi (ma Dózsa György) utcai házát mégsem ezek miatt örökítették meg egy bronztáblás emléktáblával, hanem mert itt hunyt el 1892 novemberében Irányi Dániel. Az egykori márciusi ifjút, Kossuth küzdőtársát rokoni szálak kötötték a Meskó családhoz, akiket több alkalommal meg is látogatott. A házat 1990-ben bontották le több szomszédos és környékbeli épülettel együtt.

Meskó László háza

Bármennyire sem szerette volna egy hírlapíró 1914-ben, mégis egy korcsma maradt még napjainkban is az Északi köztemető alternatív elnevezése. A temetőé, amelyet erről a vendéglátóipari egységről azonosítottak be, s neveztek „Morgó melletti” temetőnek, „Morgói sírkertnek” vagy „Morgóról nevezett sírkertnek”. A korcsma első épülete már 1834-ben bizonyosan állott, földrengés okozott benne károkat, 1906-ban pedig leégett. Két évvel később azonban már állt a korcsma új épülete, amelyet majd a temető előtti tér rendezése miatt bontottak le 1930-ban.

Morgó korcsma (1908-1930)

Kalandos utat járt be az egykori Hárs vendéglő épülete is. Családi háznak épült, majd vendégfogadásra rendezték be. Végül a város vette meg, ahová előbb a rend őreit költöztette, majd a jegyzőtanfolyamnak, utoljára pedig a Benczúr Gyula Kollégiumnak adott helyet az 1987-es lebontásáig. A vendéglő udvarán a színjátszás kedvelőinek arénát építettek, amelynek színpadán Jászai Mari és Blaha Lujza is fellépett.

A Hárs vendéglő udvarán álló arénáról Krúdy Gyula is megemlékezett (Fotó: Csáki Alkexandra)

A mai színház melletti telken állt a kapuit 1890-ben kinyitó Pacsirta vendéglő. Itt rendezte be törzshelyét a Geduly Henrik által alapított kuglizó társaság, itt adott 300 személyre közebédet Bencs László polgármester városi szolgálatba lépésének 25. évfordulója alkalmából, és ennek az udvarán gyulladtak ki a villanyfények 1896 nyarán a magát a város legrégebbi vendéglősének nevező Rózsakerti József jóvoltából. Később itt rendezkedett be a csendőriskola, majd 1911-től 1958-ig pedig a tűzoltóság laktanyája volt. A vendéglő egykori épületének története rendőrőrsként, majd a rendőrség garázsaként ért véget.

A tűzoltó őrtanyává átalakított Pacsirta vendéglő

Király Sándor tervei alapján és kivitelében épült fel 1881-ben az Európa szálló, amelynek első bérlője Rózsakerti József volt. A vendégeket a vasútállomásról omnibusz szállította és Benczi Gyula szórakoztatta, aki az emléktábla tanúsága szerint e szálló „termeiben játszott legszívesebben, legmelegebben, legzengőbben”. Az épület utoljára idősek otthonaként működött, mígnem 1998-ban lebontották és helyén felépült a szálló nevét megőrző Európa-ház.

A bontás előtt álló egykori Európa szálló épülete

Ma már csak képeslapok őrzik emlékét annak az egykori Széchenyi (ma Országzászló) téri épületnek, amelyet 1889-ben vállalkozási céllal, saját kivitelezésében épített Melhouse János. A tér felől készült képek a 36 méter hosszú épület impozáns homlokzatát mutatják. Elsőként Borsabányai József vendéglős vette bérbe, aki szállodát, sör- és kávéházat rendezett be benne, és 1889. augusztus 4-én nyitotta meg Benczi Gyula zenekarával. A tér névadójáról hamarosan Széchenyi szállodaként hirdették, majd a tulajdonosváltását követően Vadász Leóról nevezték el. A két világháború között szegénygondozási hivatalt rendeztek be benne. 1978-ban a körút építése miatt bontották le.

Széchenyi szálló

Többen felismerték a Szabolcs szálló épületét is, amely Friedmann Selig vállalkozásában, Balczár István kivitelezésében épült fel 1928-ban. Az elsősorban vonattal érkezők fogadására berendezett szálloda éttermét a helyiek is igénybe vehették, sőt, ha a vendéglős ismerősei voltak, akkor még húsz százalék kedvezménnyel fogyaszthattak is. E környezetéből szépségével kiemelkedő, impozáns épületet is az 1944. évi bombázás pusztította el.

Szabolcs szálló

A virtuális séta a római katolikus bérpalota szomszédságában 1930-ban épült vasalóházzal zárult, amelyet alakja miatt a new yorki „Flatiron building”-hez hasonlítottak. Az üzleteknek helyt adó épület a második világháború végén teljesen leégett, de a város felújíttatta Gutyán Pál építőmesterrel. 1947 októberétől újra készen állt az épület arra, hogy az üzlethelyiségeit kibéreljék. Népszerű, a diáksereg kedvelt randevúzó helye volt a Rózsika cukrászda, amelyet 1966-ban a mellette üzemelő tejbolt helyiségével bővítettek. Azonban a város jellegzetes épülete a későbbi külső tatarozások ellenére sem vált a belváros ékévé. A sorsa 1967-re pecsételődött meg, amikor a bontását végérvényesen eldöntötték, 1968 októberében pedig végre is hajtották. Helyén 1971-re felépült a ma is álló postahivatal.

A vasalóház a Papp-Ragány-féle saroktelken épült fel (Fotó: Csáki Alexandra)

Vasalóház

Az előadás végén elárultam, hogy újabb kötet megjelentetését tervezem, melynek témája: Nyíregyháza nevezetes épületeinek története 1945-ig. A kötethez szívesen és nagy örömmel fogadok minden régi épületről készült fotót, amelyek a családi albumok mélyén rejtőznek. E témában e helyen is kérem a kedves olvasók segítségét!

Az időutazás során a résztvevők emlékeiket idézték, majd közösen átsétáltunk a Hova Tűnt Sanyi élelmiszerbolthoz és kávézóhoz, ahol tovább folyt a múltidézés.