A Széchenyi utca páros oldalának nevezetes épületei
A „Séta. Társaság. Egészség” programsorozat 2022/23-as évadának utolsó sétanapján a Széchenyi utca páros oldalának nevezetes épületeivel ismerkedtünk. A séta résztvevői a G. Fekete Géza által 1942-ben készített Benczúr-szobornál találkoztak. Itt röviden bemutattam a tér elnevezéseit, valamint felidéztem a Széchenyi utca névadásának történetét. Az egykori Károlyi, ma Benczúr tér telkeit 1902-ben hirdették meg árverezés útján eladásra. Egyedül a négy saroktelket nem kínálták eladásra, mert oda a város impozáns épületeket szánt. Az 1901-ben épült Barzó-féle bérházban a pénzügyigazgatóság rendezkedett be 1925-ig, amikor átköltöztek a tér másik oldalán akkorra felépült épületükbe. Ez ma a Jósa András Múzeumnak ad otthont, de korábban volt pártszékház, valamint egy időben itt működött a megyei napilap szerkesztősége is. A pénzügyőrök kiköltözését követően a Barzó-féle bérházban tanítóképző működött. Itt végezte tanulmányait pl. Váci Mihály és Czine Mihály is, akiknek emlékét tábla őrzi az épület falán. Szintén tábla hirdeti a „tanítók tanítója” Dohanics János, valamint az egykori diák és tanár, dr. Kiss Lajos emlékét is.
Sétánk első megállóhelye a Széchenyi utca 14. sz. ház volt, amelyet a tragikus körülmények között elhunyt Szuchy József építőmester tervezett és épített Tóth Pál törvényszéki tanácselnök és családja részére. Ennél az épületnél nagy örömmel tekintettünk át az utca túloldalára, ahol az előző séta alkalmával szomorúan állapítottuk meg, hogyan tűntek el az egykori Haissinger patika szecessziós épületdíszei. Ez a 7. számú ház, amelyet a nagyváradi születésű Vágó fivérek, László és József tervei alapján szintén Szuchy épített fel 1907-ben. Az épületnél a külső felújítási munkálatok befejeződtek, s a régi épületdíszek rekonstruálásai jól sikerültek. Dicséret a megrendelőnek és a kivitelezőknek!
A Széchenyi u. 7. sz. alatti épület
A 20. számú háznál egykori tulajdonosa, Burger István élettörténetét és tragikus halálát idéztem. Az egykori zsidó földbirtokos vagyonát a városra és hitközségére hagyta. Utóbbi ebből kezdte el a zsidó kórház (ma SZTK a Bocskai utcán) építési munkálatait, amit végül is nem ők fejeztek be. A város pedig a Kégly Szeréna által gyermeküdültetési célra alapított lakot újította fel és üzemeltette a Burger nevére tett alapítványból. A szépen felújított családi házat Pavlovits Károly tervezte, mint ahogy a 24. számú épületet is.
Pavlovits a m. kir. József Műegyetemen a szecesszió kiemelkedő képviselőjének, Lechner Ödönnek volt a tanítványa. Ezt a felújításra szoruló családi házat Zoltán József építtette 1906-ban. Zoltán egyik alapítója és igazgatósági alelnöke volt az 1908-ban létrehozott Nyírvidéki Takarékpénztárnak. A ház egyik érdekessége, hogy előszobájából egy férfiszobába és egy leányszobába lehetett jutni, ami akkoriban újdonságnak számított.
Ettől az épülettől a ferencesek egykori rendházába siettünk, ahol Kis István pápai prelátus, a Szent Antal plébánia plébánosa, 2022-től „Nyíregyháza Város Díszpolgára” várt bennünket, hogy bemutassa számunkra a kápolnát, a Papi Szociális Otthon megszületését, de beszélt a hivatásáról is. E kápolnában tekintettük meg Z. Szalay Pál oltárképét, valamint a szenteket ábrázoló freskóit, az ablakon kitekintve pedig Osváth Imre feszületét.
Az épületből kilépve röviden megemlékeztem még a városi gőzfürdőről és a Benczúr nevét viselő, egykori 1. sz. Általános Iskoláról, amely épületeket a buszpályaudvar építése előtt bontottak le. A visszaúton elsőként a Széchenyi és az Árpád utca sarkán álló épületre hívtam fel a figyelmet, amelyet Pisszer János építőmester az 1920-as években épített és adott bérbe. Innen a „Gangesz” partján álló házhoz vezetett az utunk, amelyet Novák Gyula vármegyei jegyző építtetett Kéry Józseffel 1899-ben, később Gencsy Albert kislétai földbirtokos vette meg. Itt felidéztem az angolkisasszonyok nyíregyházi letelepedését és oktatási munkájukat, hiszen 1931-től ez az épület is az ő szolgálatukban állt. Ennek a szomszédságában építették fel 1931-ben az Érseki Szent Imre Internátust, amelynek emlékét ma már csak tábla őrzi, hiszen 1998-ban lebontották.
A 32. számú bérház ikerpárja a Bessenyei téren található, mindkettő Kovács Dezső építőmester tervei alapján és kivitelezésében készült. Évadzáró sétánkat a 30. sz. háznál fejeztük be, amely szintén Kovács tervei alapján épült 1922–23-ban. Ezt a szépen felújított épületet Komjáthy Kázmér ügyvéd építtette családjának és irodájának. 1936-tól az angolkisasszonyok bérelték és benne leányinternátust alakítottak ki, mint ahogy a második világháború után is leánydiákotthonként működött, ma magántulajdonban van. A séta résztvevői ennél az épületnél, mint ahogy több másiknál is, felidézték az emlékeiket, s közösen próbáltuk megfejteni, hogy milyen célokat szolgáltak, kik hasznosították korábban. A búcsú után a legkitartóbbak még egy limonádéval frissültek a Hova tűnt Sanyiban. A 2018 óta tartó programsorozat szeptemberben folytatódik.
(Fotók: Csáki Alexandra)