Petőfi Sándor emlékezete Nyíregyházán
Hosszú életet élt meg városunk első polgármesterének, Inczédy Györgynek Karolina nevű leánya. Szívesen osztotta meg emlékeit 1939-ben a Nyírvidék újságírójával, aki közelgő századik születésnapja alkalmából kereste fel otthonában. Az idős hölgy szerint vendégszerető házukban sok híresség megfordult, köztük Petőfi Sándor is. A költő még pataki diákként járt együtt Karolina édesanyjának első házasságából született fiával, akit egy nyáron meglátogatott az Inczédy-házban. Ez a közlés később tényként vonult be a köztudatba. Még az 1970-es évek elején is ezt hozták fel egyik érvként azok, akik szerették volna elérni, hogy az Inczédy-házat ne bontsák le. Hiába! A város egyik legrégibb épületét a körút építése miatt 1973-ban lebontották, később Margócsy József pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a most ünnepelt költő sohasem volt pataki diák, tehát a városban tett látogatása pusztán legenda.
Az viszont valós, hogy Adorján János építőmester Palicz Pál megbízásából 1920-ban egy mozit tervezett, amit a költőről kívánt elnevezni ekképpen: „Petőfi mozgóképház”. A Debreceni utcára tervezett épület azonban csak terv maradt, a megépítése nem valósult meg.
"Petőfi mozgóképház" (Tervezte: Adorján János)
Megvalósult viszont egy álló, egész alakos bronzszobor, itt érdemes azonban az előzményeket is áttekinteni. 1947-ben egy szoborbizottság alakult azzal a céllal, hogy az 1848-as forradalom centenáriumára a szükséges előkészületeket megtegye. Elsőként azzal a javaslattal fordultak a képviselő-testülethez, hogy a Szabadság tér (a mai Országzászló teret nevezték így 1946 és 1980 között) kertjébe állítsanak szobrot Petőfinek, Adynak és József Attilának. Javasolták továbbá, hogy a tér rendezésével egyúttal nevezzék át a környező utcákat, nevezetesen az Iskola utcát József Attiláról, a Szarvas utcát Petőfiről, az Ér utcát pedig Ady Endréről. A már meglévő Petőfi utca pedig legyen Petőfi tér, hiszen az már úgyis a tér „tartozéka”. Ma is méltánylandó a szoborbizottság tagjainak lelkesedése, de szerencsére az elképzeléseikből nem minden valósult meg.
Sajnos nem lett szobra Ady Endrének és József Attilának, de örömteli, hogy ekkor még nem változtattak a város történelmi utcaelnevezésein. Annak fényében viszont, hogy 1950-ben ezt már megtették, talán mégis jobb lett volna, ha a Szarvas utcát Petőfiről és nem Kalininról, az Ér utcát pedig Adyról és nem Engelsről nevezik el. Az utcaelnevezéseket illetően annyi módosítás történt 1948-ban, hogy az addigi Népkertet Petőfi kertre módosították, ami ma Petőfi térként ismert. Petőfinek maradt a ma is meglévő utca, amely már 1910-től viselte a nevét.
A szoborbizottság megbízásából Berky Nándor hozzákezdett Petőfi alakjának a megmintázásához. Az egyik híradásból kiderül, hogy modellül Balogh Józsefet választotta, akiről sajnos többet nem tudunk meg, csak annyit, hogy a nagyobb hasonlóság kedvéért megkezdte szakálla növesztését. Ezzel párhuzamosan a gyűjtést is megkezdték a szoborra, az egész vármegye népe, sőt még az országgyűlési képviselők is adakoztak. Arról viszont nem szóltak a híradások, hogy a város által az öntéshez felajánlott bronzot Kovács István nemzetőr főhadnagy 1944-ben ledöntött szobra szolgáltatta, amely 1929-től a Luther utcában állt.
Görömbey Imre: V. Kovács István (1929)
A szoborbizottság 1948 januárjában, a Bessenyei Képzőművészeti Főiskolán megtekintette az elkészült gipszmintát, majd annak „tüzetes megvizsgálása után a legnagyobb tetszésüknek és elismerésüknek adtak kifejezést”. A szemlén Diószegi Balázs vezetésével jelen voltak a tanítóképző negyedéves hallgatói is, akik számára az egyik bizottsági tag már az új idők szellemében kifejtette: „Ma más légkörben élünk és más szemmel is látjuk már Petőfit: nektek is egészen másként kell megismernetek, nem úgy, mint azt az elmúlt 25 évben tanították”. A lírikus Petőfi helyett a forradalmárt mintázta meg a szobrász is. Ekkorra már eldöntötték, hogy az eredeti tervtől eltérően a bronzba öntött szobrot a Petőfi kertben, arccal a pályaudvar felé fogják felállítani.
Berky Nándor: Petőfi Sándor (1949)
A nagy nap 1949. március 14-én érkezett el, amikor több száz ifjú jelenlétében Kiss Zoltán, a város polgármestere átvette a „harcra buzdító, lendületes Petőfi-szobrot” alkotójától. Ugyanekkor a jelenlévő úttörők pajtásaik nevében ígéretet tettek, hogy méltó utódaivá válnak a márciusi ifjaknak.
Petőfi szobra 1965-től Mándokon áll
Másnap egy szabadságzászlós emlékművet is állítottak Petőfi arcképével (valószínűleg ez is Berky alkotása) a Bethlen Gábor utcai villanytelepen. Ez még ma is látható, a Petőfi téren leleplezett szobrot azonban 1965-ben Mándokra szállították és ott augusztus 20-án, a község 600 éves fennállása alkalmából még egyszer felavatták. Az áthelyezésének az okára egy fiktív levél világít rá, amelyet Petőfi írt Böki kartársnak a Kelet-Magyarország hasábjain: „Kénytelen vagyok háttal a rólam elnevezett ligetnek, egy omlatag barakk tűzfalának szavalni... Vajon sokba kerülne, ha szobrom a liget közepére kerülne? Bánt az állapotom mert itt nem szabadul börtönéből sas lelkem...” A szobor elhelyezése volt tehát a probléma, amit a tér rendezése helyett a szobor átköltöztetésével oldottak meg. Nem sokáig maradt azonban Petőfi tere szobor nélkül, a régi helyét 1973-tól Vigh Tamás mellszobra tölti be.
Szabadságzászlós emlékmű a Bethlen Gábor utcai villanytelepen
Egy iskola is őrzi a városban Petőfi nevét: a borbányai 10-es számú általános iskola tantestülete 1997-ben döntött úgy, hogy a forradalmár költőt választja névadójául, amely alkalomból egy emléktáblát is lelepleztek az iskola aulájában. Érdekesség, hogy a táblán látható dombormű, Kissné Kertész Katalin alkotása megtalálható még a munkácsi várban és Zágrábban is a költőnek állított emléktáblákon.
Kissné Kertész Katalin: Petőfi Sándor (1997)
Vigh Tamás: Petőfi Sándor (1973)
