„Magyar nyugodtan meg nem halhat,
ha szent hamvaid előtt hódolatát ki nem fejezte”

II. Rákóczi Ferenc emlékezete Kassán*

„Kassa polgárai! Kassa népe! Lobogózzátok fel házaitokat október 29-én a nagy fejedelem temetése napján! A lobogó lelkesít! A magyar lobogó ünnepel!!!”– 1906. október 12-től ezt a lelkesítő felhívást lehetett olvasni az egyik helyi napilap, a Kassai Hírlap címoldalán. Ez az október 29-ei hétfői nap 1906-ban végleg eggyé forrasztotta II. Rákóczi Ferenc nevét az ő szeretett kuruc városával.
A még kisgyermek Rákóczit egy szomorú eseményre vitték először Kassára: 1681. március 16-án Báthory Zsófia temetésén vett részt. A gyászszertartást abban a templomban mutatták be, amelyet nagyanyja adományából kezdtek építeni a jezsuiták számára 1671-ben. A mindössze ötödik életévébe lépő gyermek ezen a gyásznapon ugyanebben a templomban róhatta le kegyeletét édesapja síremléke előtt is, akit 1677 augusztusában helyeztek itt örök nyugalomra.¹ Kassa következőleg már a szabadságharc ideje alatt töltött be fontos szerepet Rákóczi életében. 1704 októberében Kassa polgárai hűségesküt tettek Forgách Simon kuruc generális kezébe, majd Rákóczi elrendelte francia mérnökeinek a város falainak és bástyáinak átalakítását, megerősítését. Két évvel később hasztalan próbálkoztak Rabutin hadai bevenni Kassát, helyettük Rákóczit fogadhatta a város nagy harangzúgással, ágyúdörgéssel és ovációval 1706. október 14-én. E dicsőséges bevonulás után Rákóczi gyakrabban tartózkodott itt. A jezsuiták akadémiai sajtójában nyomtatták a Mercurius Hungaricus első számát 1705-ben, majd 1707-ben országos tanácskozás színhelye volt a város, amelyet 1711 áprilisában gróf Eszterházy Dániel, a város utolsó kuruc kapitánya volt kénytelen átadni a császári katonáknak.²
Az idegen földön, száműzetésben elhunyt Rákóczi hamvai hazaszállításának igénye már a reformkorban megfogalmazódott, majd a kiegyezést követően vett nagyobb lendületet. 1894. február 8-án Kassa város képviselői is benyújtották kérvényüket a Képviselőházban, melyben a fejedelem hamvai mellett már Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklós hamvainak a hazaszállítását is szorgalmazták. Indítványukban leszögezték: „II. Rákóczi Ferencz hamvainak befogadására a jog elsősorban Kassát illeti meg…”,³ hiszen e városban helyezték örök nyugalomra Rákóczi nagyanyjának és apjának is a földi maradványait.
A Rákóczi-szabadságharc kétszázadik évfordulóján rendezett országos ünnepségek központi rendezvénye a kassai Rákóczi-ereklyekiállítás volt, amelyet 1903. július 26. és szeptember 20. között rendeztek meg. A szervezők kiállítással kapcsolatos reményeit így összegezte a Felsőmagyarország című lap tudósítója: „Reméljük, hogy e kiállítás nagy erkölcsi hatással lesz hazánk népére. Hisszük, hogy a legdicsőbb kor emlékeinek kegyeletes bemutatása és megszemlélése kiűzi ifjúságunkból az átkos kozmopolita érzést és helyébe visszavarázsolja azt a megalkuvást nem tűrő, honszerelemtől égő hitet, mely nemzetünket, hazánkat ezer éven át tartotta fenn és védte meg.”⁴ A megnyitó napján nemzeti színű és kék-vörös zászlókba öltözött a város, a templomokban megkondultak a harangok és emlékező beszédeket, imákat mondtak. A városházán a főispán megnyitója után Kozora Vince, a város főjegyzője tartott emlékező beszédet a Rákóczi-korról. Az indítványára felújították Kassa városának 1894-es határozatát, miszerint intézkedjenek a fejedelem hamvainak hazahozatala érdekében, továbbá a város díszpolgárává választották Thaly Kálmán történetírót és gróf Zichy Jenő képviselőt, ki sokat tett a kiállítás érdekében.⁵ A kiállításnak 33 ezer látogatója volt, a csaknem 12 ezer korona tiszta haszon pedig a tervezett Rákóczi-szobor alapját gazdagította. Joggal összegezhetett dr. Takáts Menyhért jászóvári prépost, a kiállítás bizottságának elnöke: „A mi kiállításunk nyomán megindult az egész országban a Rákócziak örvendetes kultusza és így a kétszáz éves évfordulót, ha szerényen is, de lelkesedéssel ünnepeltük meg országszerte.”⁶

A kassai Rákóczi-ereklyekiállítás fegyverterme (korabeli képeslap)

1906 őszén is mozgalmas napok elé nézhettek Kassa város vezetői és polgárai. Miközben a városban a befejezéshez közeledtek az 1903-ban megkezdett felújítási és közcsatornázási munkálatok, szeptember 9-én szoboravatóra gyűltek össze a Szent Mihály-kápolna déli oldalában. Ekkor vált valósággá az a honvédemlék, amelyet még 1898 októberében álmodtak meg. Horvay János és Szamovolszky Ödön szobrászművészek alkotásával egyszerre állítottak emléket a kassai vörössipkásoknak, az 1848 májusában felállított 9. kassai zászlóalj honvédeinek és a kurucoknak: „A jellemző, sok erővel mintázott szobor szépen fejezi ki Kassának, az ősi kurucz városnak múltját, amelyben összekapcsolódnak a Rákóczi-kor és a szabadságharcz emlékei. Egy fiatal, izmos honvéd áll rajta, kezet fogva egy öreg kurucz vitézzel,” aki „a fiatal vitézt mintegy bíztatja és áldásával kísért nagy tettekre buzdítja.”⁷ (A Kassa magyarságát jelképező szobrot 1919 márciusában ledöntötték, majd 1936-ban beolvasztották.)

Horvay János-Szamovolszky Ödön: Honvédszobor

A szoborállítás után nem sokkal Rákóczi és bujdosótársai hamvainak hazahozatala került az érdeklődés középpontjába. Bár már augusztusban elkészült II. Rákóczi Ferenc szarkofágja és a dóm boltíve alatt is épült a hamvakat befogadó kőkripta, mégis, mintha váratlanul érte volna a város vezetőit gróf Andrássy Gyula belügyminiszter leirata, melyben értesítette a városi törvényhatóságot, hogy „II. Rákóczi Ferenc hamvait ez év október 20. és 26-ika közötti időben óhajtja Kassán elhelyezni”.⁸ Éder Ödön polgármester „a város jelenlegi állapotára, a feldúlt utcákra, s arra a körülményre, hogy Kassa ma nincs abban a helyzetben, hogy az ország minden részéből idesereglendő közönséget kellő módon fogadhassa”, azt indítványozta, hogy a hamvak hazahozatalát a következő év májusára halasszák el.⁹ Indítványát a város közgyűlése elfogadta, a kormány azonban nem, így készülődhettek a hamvak méltó fogadására.
Rákóczi és bujdosótársainak hamvai október 27-én, Orsovánál érkeztek magyar földre, majd két nappal később Kassára. A Kassai Hírlap újságírója sokat várt e kétnapos, sok megállóval és ünnepségekkel tarkított úttól: „A hosszú út hirdesse hát széles e honban a szabadságot és függetlenséget s egyesítsen bennünket, tegye eggyé e sokat szenvedett és szétdarabolt magyar nemzetet.”¹⁰ Október 29-én, 5 óra 16 perckor futott be a szent ereklyékkel a vonat a kassai Klobusitzky utca torkolatánál létesített megállóhelyre, ahol a koporsókat az e célra emelt díszcsarnokban állították fel. A beosztás szerint megkezdték a díszőrséget, majd 8 órakor kezdetét vette a gyászszertartás, amelyet dr. Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök mutatott be. A szertartást követően Thaly Kálmán emlékbeszédében a Rákóczi-kultusz fontosságára is felhívta a figyelmet: „Álmodhatod most már nagy álmaidat az édes hazai földben, halott poraid annyi ideig idegenben pihentek. Zarándokolhattak oda hozzád oda tévedt magyarok akkor is és ott is, de most, azt hiszem, azt várom és óhajtom, hogy ezen fellendülése a Rákóczi-kultusznak, amelyet Orsovától Kassáig meghatva szemléltünk: nem lesz soha elfeledve s felséges hamvaidhoz és a kassai dómban állítandó remek emlékedhez zarándokolni fog az egész ország, különösen az ifjúság tömege, hogy hazaszeretetet tanulhasson a legnemesebb fejedelemtől, akinek emléke, míg magyar él, örökké élni fog.”¹¹ A beszéd végén a Kassai Dalárda elénekelte a Szózatot, majd harangzúgás és 24 ágyúlövés jelezte, hogy a dóm irányába megindult a díszmenet. A koporsókat a dómban felállított bíborszínű katafalkra helyezték. Este öt órakor megkondultak a Szabadság téren felállított Rákóczi-harangok, majd a papság énekei és imádságai után a koporsókat 24 díszlövés mellett elhelyezték a már előzetesen beszentelt kriptába. Ez a hosszú, Rákóczi kassai kultuszát is megerősítő nap a hamvak átadásáról és megőrzéséről szóló, a város és a kormány képviselői által aláírt jegyzőkönyv felvételével zárult.

I. Rákóczi Ferenc koporsójának a gyászkocsiról a székesegyházba vitele

A kassai dóm a magyarság nemzeti zarándokhelye lett, ahogyan azt az egyik hírlapíró is megfogalmazta az ünnepségek után: „Búcsújáróhely a mai naptól Kassa városa, ide fog zarándokolni az ország legtávolabb vidékének lakója, mert magyar nyugodtan meg nem halhat, ha szent hamvaid előtt hódolatát ki nem fejezte.”¹² A rövid tudósítások igazolják, hogy a zarándokok hamarosan, az ország minden tájáról megindultak Rákóczi és bujdosótársai sírjaihoz. A Rákóczi-kriptát a Szent István-kápolna egykori altemplomában alakították ki. A bejárata mellett egy térdeplő csuklyás szerzetes a fejedelem családi címerét tartja kezében. A kora-gótikus, faragott bordázatú sírboltban található márvány szarkofágokat Schulek Frigyes egyetemi tanár tervei alapján Andreotti Anzelm és Mikula Ferenc budapesti mesterek készítették.
Dr. Fischer-Colbrie Ágost püspök az 1907 márciusában keltezett negyedik körlevelében elrendelte, hogy ezentúl minden évben április 8-án, Rákóczi halálának évfordulóján és október 29-én az egyházmegye összes templomaiban gyászmisét mondjanak. A községi iskolaszék pedig a vallás-és közoktatásügyi minisztertől kérvényezte 1909-ben, hogy október 29-e legyen tanítási szünet. Gróf Apponyi Albert miniszter engedélyezte, hogy a kassai községi elemi iskolákban délelőtt iskolai ünnepségeket kell tartani, míg délutánra teljes szünetet rendelt el.
A nagy ünnepséget követő csöndesebb hétköznapok nyugalmát – a dolgozatunk szempontjából – hamarosan három téma kavarta fel. Már az ünnepség végén kifogásolták a hivatalos személyek, hogy a dóm kriptája nem méltó a hamvakhoz, azok ott nem maradhatnak örökké, „elvégre is Rákóczi kriptája nem egy közönséges sírbolt, hanem a nemzet ezreinek búcsújáró helye, nem engedheti hát sem Kassa, sem a nemzet, hogy ilyen szűk, nedves, igazán a feloszlást hirdető kriptába zarándokoljon a magyar.”¹³ A Magyar Mérnök- és Építésügyi Egyesület már a hamvak megérkezése előtt kifogásokat emelt a dóm kriptája ellen, amelyeket a temetés után is többször megismételtek és méltó helyül a premontreiek templomát javasolták. A fő kifogásuk az volt, hogy a dómban nem lehet Rákóczihoz méltó, monumentális síremléket állítani, erre csak az egykor jezsuiták kezében lévő templom alkalmas. Érveiket Szabó Adorján premontrei rendi kanonok egyik tanulmányának a záró soraival is igyekeztek alátámasztani: „Ha a józan felfogás úgy követeli, hogy nemzeti ereklyéinknek históriai környezetükben kell helyet adnunk, úgy II. Rákóczi Ferenc hamvait csakis nagyanyja templomában, atyja és nagyanyja mellé helyezheti a hazafiúi kegyelet.”¹⁴ A kérdést 1907 márciusában a Rákóczi-síremlékére való pályázat kiírása oldotta meg, amely a készülő művet a dóm északi kapuja fölé helyeztette. „Ezek szerint tehát bevégeztetett tény, hogy Rákóczi és bujdosó társainak hamvai örökké a szűk kriptában fognak maradni s hiába való az az igyekezet, hogy a szent hamvak méltóbb helyre, a premontreiek templomába kerüljenek”- összegzett a Kassai Hírlap tudósítója.¹⁵
Az október 29-ei ünnepi nap után újra felerősödött az a mozgalom is, amely célul egy egyetem alapítását tűzte ki Rákóczi nevével.¹⁶ Erre megvolt a potenciális lehetőség, hiszen a kormány is tervbe vette a harmadik egyetem létrehozását. Dr. Takács Menyhért vezetésével Rákóczi vármegyéinek képviselőiből egy küldöttség találkozott a kultuszminiszterrel 1907 januárjában, hogy megnyerjék pártfogóul az egyetem ügyének.¹⁷ Fáradozásuk azonban nem járt sikerrel, később az egyetemi mozgalom el is csendesült, 1911 októberére pedig már eldöntött ténnyé vált, hogy Kassán nem lesz egyetem.¹⁸
1906. október 29-e után nagy erőket mozgósított Rákóczi kassai lovas szobrának ügye is. A szoborállítás már évekkel ezelőtt felmerült – az 1903-as ereklye-kiállítás alkalmával is kezdeményeztek gyűjtést a javára –, amely most újabb lendületet kapott. 1906 decemberében a szoborbizottság elhatározta, hogy országos gyűjtést hirdet. Bár az ország minden tájáról érkeztek a kisebb-nagyobb adományok, amelyekről rendszeresen hírt adott a Kassai Hírlap, sőt még az Amerikában élő magyarság is megmozdult, de a kívánt összeg mégsem akart összegyűlni. Így amikor 1907. június 2-án Zólyomban leleplezték az ország első köztéri Rákóczi-szobrát, így sóhajtott fel az eseményről tudósító: „Mikor érjük mi ezt meg Kassán?”¹⁹ Aztán szép lassan elcsendesedett a szoborállítás ügye, majd 1912-ben merült fel újra, akkor, amikor az új városháza építése került terítékre. Mindkettőt az Erzsébet térre álmodta a Kassai Hírlap írója.²⁰ Az első világháború majd a trianoni békediktátum következményeiként Rákóczi monumentális lovas szobra azonban mindmáig álom maradt Kassán!
1909-ben megvalósult viszont egy kilátó, amelyet a 466 m magas Várhegyen épített az ország első turista klubja, a Magyarországi Kárpát Egyesület. A Rákócziról elnevezett 12 méter magas kilátót 1919-ben lerombolták.²¹
1906 után szokássá vált, hogy Kassa város képviselő-testülete október havi közgyűlését Rákóczi hazahozatalának napján tartotta meg. Az 1909-es tanácskozást az tette emlékezetessé, hogy Szalay László főispán átadta Éder Gyula Rákóczi bevonulása Kassára című olajfestményét.²² Az 1906. évi XX. törvénycikk, mely II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról rendelkezett, kimondta, hogy a fejedelem és társai emlékének megörökítésére emlékművet állítsanak. Több sikertelen pályázat után végül Dudits Andor kapott megbízást a síremlék elkészítésére.²³ A művész 1914 júliusában látott munkához és 1915 novemberére nagyobbrészt el is készült az alkotással, amelyet nagy elragadtatással fogadtak. „(…) Kassa egy műremekkel gazdagabb lett. Amidőn a freskó vázlata a Művészetben megjelent, azt hittük, eggyel ismét több lesz elhibázott művészeti alkotásainknak a száma. A kész munka meglepő, örvendetes csalódást kelt. Dudits képe művészeti esemény, mellyel a magyar műtörténelem még sokat fog foglalkozni! Úgy van megfestve, hogy önkénytelenül arra fakadunk, hogy ennél régtől fogva itt lett volna a helye.”²⁴ A freskó 1916 őszére készült el véglegesen, ekkor vette át egy szakértő bizottság báró Forster Gyula vezetésével. Az alkotás a bizottság és a nagyközönség dicséretét is elnyerte: „Rákóczi kultusza tehát egy örökké buzgón fakadó forrást nyert a képben s elsősorban nekünk, Rákóczi városának kell ezt minden módon előmozdítanunk.”²⁵ A Rákóczi életét bemutató triptichon a dóm Szent István-kápolnájában, a hamvakat magában rejtő kripta fölött található. 2011-ben vette kezdetét az a restaurátori munka, amelynek eredményeként 2012 májusától újra eredeti szépségében látható a freskó.

Dudits Andor: Rákóczi-freskó

II. Rákóczi Ferencnek kassai tartózkodásai idején a Főkapitányok házában volt a székhelye, udvartartása.²⁶ Innen vonult át a szemben lévő ferences templomba, hogy szentmisét hallgasson és szentségekhez járuljon. Ennek az emlékét örökítette meg a Felsőmagyarországi Idegenforgalmi Szövetség 1915-ben, amikor egy fémből készült emléktáblát helyezett el a sekrestye bejáratánál.²⁷ A táblát az 1990-es évek végén a templom javításakor leszerelték.²⁸

Rákóczi emléktábla

Rákóczi kassai kultuszát igyekeztek erősíteni a róla elnevezett intézmények is. A Klimkovics testvérek által alapított, a kapuit 1876-ban kinyitó Felsőmagyarországi Múzeumot 1906-ban nevezték el a fejedelemről. 1919-től Keletszlovenszkói Múzeum néven csehszlovák állami múzeum, majd az első bécsi döntést követően néhány évre újra Rákóczi nevét viselte.²⁹ Rákócziról neveztek el még Kassán egy körutat, a vármegyei internátust és a premontrei kanonokrend gimnáziumát. A premontreiek gimnáziumában 1917-ben cserkészcsapat alakult dr. Buczkó Emil paptanár parancsnoksága alatt, amely előbb a Zerge, később Rákóczi Ferenc nevét vette fel.³⁰ Az 1845–1847-es években épült Forgách-palota 1851-től Kassa főispánjának székhelyéül szolgált, majd 1878-tól mint Úri Kaszinó működött, 1938-tól 1944-ig Rákóczi Kaszinó néven szerepelt.³¹
Az első világháború évei alatt sem felejtkeztek el Rákócziról. Az újratemetés 10. évfordulóján a frontokon harcoló magyar katonákat a kurucokhoz hasonlították, akiket Rákóczi vezet: „Vérzünk, de el nem véreztünk s nem is fogunk elvérezni, hanem újult erővel folytatjuk a küzdelmet s a küzdelemnek mérlege a mi javunkra billen. A régi kurucok hős ivadékai minden fronton dicsőségesen állják a harcot s verik vissza a megújuló rohamot. Igen, itt van, közöttünk él, vezérel bennünket Rákóczi szelleme…”³² A honvédeket és az otthon maradottakat is Rákóczi nevével buzdítják: „Maradj közöttünk ereklyéiddel együtt mindig Rákóczi szelleme! Vezess bennünket minden munkában, segíts bennünket minden küzdelmünkben, segíts bennünket teljes diadalra most folyó önvédelmi harcunkban!”³³
Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum azonban minden reményt és illúziót romba dönt. Megindul „a megaláztatások és szenvedések szakadatlan láncolata, mint Kassa magyarságának, magyar jellegének és lelkiségének, minden eszközzel történő szívós és következetes megsemmisítése”.³⁴ Azonban ebben az időben is tudott, és mert Kassa magyarsága emlékezni, mint ahogy tette ezt 1926-ban, Rákóczi születésének a 250. évfordulóján is. A dómban bemutatott mise után a város magyar társadalmának nevében dr. Blanár Béla, a város korábbi polgármestere, a Magyar Nemzeti Párt elnöke helyezett el koszorút Rákóczi szarkofágjára. A koszorú ajánlása a következő volt: „Nagyságos fejedelmünknek, nemzetünk dicső vezérének, a magyar ember tündöklő mintaképének, születése harmadfélszázados évfordulóján, hálás és szerető hódolattal áldoz székvárosának magyar lakossága. Az ő tettei és tündöklő erényei irányítsanak most is és a századok századán”.³⁵
Már a közelgő változások előjele volt, hogy 1936. április 29-én Kassa város képviselő-testülete a II. Rákóczi Ferenc Lovasszoboralap Emlékbizottság javaslatára hozzájárult ahhoz, hogy a fejedelem és bujdosó társai emlékére egy emléktáblát helyezzenek el a dóm északi falán. A latin feliratú emlékjel leleplezését összekötötték a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 20. évfordulója tiszteletére rendezett Szlovenszkó Országos Kiállítással. 1938. július 24-én a dómban tartott szentmisét követő ünnepség során Mécs László költő mondott ünnepi beszédet, majd Toszt Barna prelátus kanonok, mint a dóm plébánosa és Milan Maxoň polgármester, mint a dóm kegyura vette át az emlékművet.³⁶ Az ünnepségen részt vett gróf Esterházy János, a felvidéki magyarság vezére is.³⁷ A feliratok alatt két kis tábla hirdette, hogy az emlékművet Sipos Béla építészmérnök tervezte, a bronz domborművet a kassai születésű Löffler Béla alkotta, míg bronzba Buchner Béla ércöntő gyára öntötte.³⁸ Feliratát Wick Béla kanonok fogalmazta: ,,Ennek az ősi székesegyháznak a sírboltjában nyugosznak az Úrban II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, édesanyjának Zrínyi Ilonának, fiának Józsefnek és három hűséges társának a csontjai, akiket kegyetlen balsors által reájuk mért két évszázados hontalanság után, a hálás utókor a hosszú száműzetés földjéről kegyeletteljesen visszahozott, és 1906. október 29-én a legfényesebb temetési pompával, szent áhítattal és méltó módon ebben a megszentelt sírboltban helyezett el csendes nyugalomra. Állj meg vándor és tiszteld a nagy hősök nagy tetteit és dicső emlékét! Ezt az emlékművet a város tanácsa és lakossága emeltette az Úr 1938-ik esztendejében.”³⁹ Az emlékjelet a Rákóczi-szoborra még a háború előtt összegyűjtött 700 ezer aranykorona összeg kamataiból valósították meg.⁴⁰

Rákóczi-emléktábla a dóm északi falán

Az első bécsi döntés értelmében – néhány hónappal az emlékmű leleplezését követően – Kassát újra Magyarországhoz csatolták. Megkezdődhetett a magyar vonatkozású emlékek mentése, helyreállítása. Ekkor kezdtek hozzá a Rodostó-ház felépítéséhez is. A ház építésének gondolata 1904-ben merült fel és a következő évben már Kassára is szállították a rodostói ebédlőház teljes berendezését és felszerelését, amelyek aztán ládákba zárva várták, hogy életre keljenek. Egy Fő utcai ház pincéjében vészelték át az első világháborút, majd 1936-ban bukkantak rájuk. Másfél évig tartott a faburkolatok konzerválása, helyreállítása, majd 1940-ben hozzákezdtek a munkálatokhoz. Lux Kálmán budapesti építész tervei alapján a Hóhérbástya toldaléképületét alakították át. A munkálatokat 1943-ban fejezték be, de a háborús körülmények miatt a múzeumi kiállítást 1945-ig nem sikerült megvalósítani. A háború után irodákat és raktárakat helyeztek el az épületben. A múzeumot a Rákóczi-kiállítással 1991. június 21-én nyitották meg a nagyközönség előtt.⁴¹ Ma a Kelet-Szlovákiai Múzeum egyik állandó kiállítóhelye, a magyar turisták kedvelt célpontja. A házban a Törökországból hozott eredeti fa berendezések mellett az újratemetéssel kapcsolatos hirdetmények, tárgyak, képek is láthatók, valamint megtekinthetők a hazahozatalkor készített filmfelvételek is.
Még a kiállítás megnyitása előtt Löffler Klára, Löffler Béla szobrászművész özvegye a múzeumnak adományozta azt a kisméretű ólom Rákóczi-domborművet, amely modellje volt a dóm északi falán 1938-ban elhelyezett alkotásnak. A domborművet a Rodostó-ház külső falán helyezték el.
2006-ban végre lett Rákóczi szobra Kassának is! Györfi Sándor szobrászművész alkotását a magyar állam II. Rákóczi Ferenc születésének 330., a kassai dómban történt újratemetésének 100. évfordulója alkalmából adományozta a városnak. A Felvidék ez idáig egyetlen egészalakos Rákóczi-szobrát április 4-én leplezték le a Rodostó-ház előtt. A bronzszobor egy szürke brazíliai gránitsziklán áll, amelyen Európa térképe látható Rákóczi életének főbb állomásaival. A leleplezési ünnepségen részt vett Rudolf Schuster, Szlovákia volt köztársasági elnöke, Kassa város és a megye vezetői, Magyarország pozsonyi nagykövete, a kassai főkonzul. Ünnepi beszédet magyarul és szlovákul mondott Bíró Ágnes, a szlovák kormány kulturális tárcájának államtitkára. Beszédében a fejedelmet a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának nevezte, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy „a mai Szlovákia nem szenvedő alanya, hanem aktív részese volt a magyar történelemnek”, ezért „ne retusáljuk ezt a valóságot, nincs szükség arra, hogy átírjuk, átnevezzük, módosítsuk, megmásítsuk közös történelmünket”.⁴²

Györfi Sándor: II. Rákóczi Ferenc (2006)

A 2006-os jubileumi év számos felvidéki és főleg kassai megemlékezéssel telt, amelyekről Balassa Zoltán készített egy összegzést.⁴³ Ebből kiderül, hogy Kassán kiállításokat rendeztek Rákóczi és a kuruc harcosok nyomában, Rákóczi bélyegeken, valamint Évszázados történet – Thaly és Rákóczi címmel. II. Rákóczi Ferenc Kassán címmel tudományos konferenciát tartottak cseh, lengyel, szlovák, magyar, kárpátaljai és török kutatók előadásaival. Kiadványok jelentek meg, színházi előadásokat szerveztek és október 29-én befutott a Budapestről induló MÁV Nosztalgia Kft. Rákóczi Emlékvonata is. Kassa alpolgármestere így köszöntötte az érkezőket: „Köszönjük Önöknek, hogy nem felejtenek, köszönjük az alkalmat, hogy megismerkedhetünk és mindarról beszélhetünk, ami összeköt bennünket, függetlenül a határoktól vagy egyéb különbségektől, köszönjük azt, hogy ma velünk közösen felidézik egy nagy és értékes ember emlékét, aki a saját hányatott korában képes volt egyesíteni a közös igazságos ügy érdekében számos nemzetet és embert, függetlenül azok kultúrájától, vallási meggyőződésétől, vagy társadalmi rangjától”.⁴⁴ Ugyanezen a napon ünnepi menet vonult végig a Fő utcán, amelyet Sólyom László köztársasági elnök is megtekintett és köszöntött.
Egy évvel később a Kassai Magyar Református Egyházközség folytatta az emlékezést: 2007. december 9-én a debreceni Pro Patria Alapítvánnyal közösen egy emléktáblát lepleztek le. Az ünnepi istentiszteletet követően a helyi gyülekezet és a vendégek a parókia falán elhelyezett emléktábla előtt hallgatták meg Emődy Dániel, a Pro Patria Alapítvány elnökének ünnepi beszédét. Ezt követően az ünnepség szónoka Oremus Zoltánnal, a helyi gyülekezet lelkészével leleplezte a Rákóczi-szabadságharcra és az általa 1707. december 12-ére egybehívott szenátusi ülés 300. évfordulójára emlékeztető táblát.⁴⁵

Rákóczi-emléktábla a református parókia falán

A fenti adatokból kitűnik, hogy Kassa magyarsága soha nem felejtette el Rákóczit. Alakját őrzik és emlékét idézik az utcák, az épületek, a kövek és a márványlapok. Rákóczi emléke adjon erőt és hitet Kassa mai – sajnos egyre fogyó – magyarságának és nekünk, anyaországi magyaroknak. Váljon valósággá, amit Szabó Adorján is kívánt és remélt Rákóczitól: „Az Ő erkölcsi fensége, eszményi jelleme, magasztos önzetlensége, nemes lemondása, az Örök Igazsághoz mindhalálig ragaszkodó alázatos szíve és igaz magyar nemzeti lelke lesz a mi Vezérlő Géniuszunk. És ha még válságos napok borulnak reánk, az ő drága ereklyéi majd megedzik a mi akaraterőnket és szívünket fölvértezik, hogy a földi érdekeken fölülemelkedve, megalkuvást nem ismerve tudjunk élni, szenvedni és ha kell halni Istennel a szabad hazáért!”⁴⁶

A tanulmány megjelent:
Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve, 2013. 23. kötet. 79-89. o.

Jegyzetek

* A dolgozat anyagának kutatása és fényképfelvételeinek elkészítése a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
1. A templom bejárata fölötti timpanonban a Báthori- és a Rákóczi-család egyesített címere látható.
2. Dr. Wick Béla: Kassa története és műemlékei. Kassa, 1941. 145. [WICK, 1941]
3. Idézi: Kincses Katalin Mária: Kultusz és hagyomány. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulóján. Argumentum, Bp. 2003. 137.
4. Zichy Jenő gróf Kassán. Felsőmagyarország, 1903. január 11. 3.
5. Lampérth Géza: Rákóczi-ünnep Kassán. Vasárnapi Újság, 1903. augusztus 2. 506.
6. A Rákóczi-kiállítás záróünnepélye. Felsőmagyarország, 1903. szeptember 22. 2.
7. A kassai honvédszobor. Felsőmagyarország, 1906. szeptember 8. 2.
8. Rákóczi hamvai. Felsőmagyarország, 1906. augusztus 30. 2.
9. Uo.
10. Rákóczi útja. Kassai Hírlap, 1906. szeptember 30. 1.
11. Itthon a fejedelem. Kassai Hírlap, 1906. október 30. 2.
12. Uo. 2.
13. Az ünnepség esti részei. Kassai Hírlap, 1906. október 31. 1.
14. Rákóczi sírja. Kassai Hírlap, 1907. február 17. 1.
15. Pályázat II. Rákóczi Ferenc síremlékére. Kassai Hírlap, 1907. március 17. 3.
16. Vö. Dr. Takács Menyhért: A kassai egyetem. Felsőmagyarország, 1903. január 22. 1.
17. Rákóczi-megyék a kassai egyetemért. Kassai Hírlap, 1907. január 11. 2.
18. Rákóczi emléke. Kassai Hírlap, 1911. október 29. 1.
19. Rákóczi első ércalakja. Kassai Hírlap, 1907. június 5. 2.
20. Rákóczi lovasszobor és az új városháza. Kassai Hírlap, 1912. február 20. 1.
21. Kováts Miklós: Kassa. Turistakalauz. Madách-Posonium, Pozsony, 2007. 182. [KOVÁTS, 2007]
22. Rákóczi emléke. Utólagos képleleplezés. Kassai Hírlap, 1909. október 31. 1.
23. A korábbi pályázatokat röviden bemutatja és részletesen ismerteti Dudits tervét: Éber László: A Rákóczi-freskó. Művészet, 1912. 9. 331–339.
24. Kassai műemlékek és művészek. Kassai Hírlap, 1915. december 23. 3.
25. Kemény Lajos: A kassai dóm Rákóczi-freskója. Kassai Hírlap, 1916. szeptember 15. 3.
26. A Főkapitányok házát Rákóczi-háznak, Rákóczi-palotának is hívják; ma a Szlovák Műszaki Múzeum székhelye, műemlék épület.
27. Az emléktábla fotója és rövid leírása: WICK, 1941. 380.
28. Juraj Bauer: És múltak a századok… Emléktáblák és feliratok, címerek, szobrok, monogramok, jelek a házakon Kassán. Kassai Polgári Klub, Kassa, 2008. 56. [BAUER, 2008]
29. Ma: Kelet-Szlovákiai Múzeum.
30. A 17-es sorszámot és Rákóczi nevét viselő cserkészcsapat 1992-ben alakult újjá és azóta is tevékenykedik.
31. Ma az Állami Tudományos Könyvtár székhelye.
32. Rákóczi emléke. Első decennium. Kassai Hírlap, 1916. október 29. 2.
33. Uo.
34. WICK, 1941. 225.
35. Kassa város hódolata a Nagyságos Fejedelemnek. Pesti Napló, 1926. március 30. 13.
36. KOVÁTS, 2007. 48. és Sziklay Ferenc: A Rákóczi-emlékmű leleplezése a szlovenszkói országos kiállítás idejében, Kassán, 1938. július 24-én. Kassa, 1938.
37. Leleplezték Kassán Rákóczi emléktábláját. Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. július 26. 4.
38. BAUER, 2008. 30.
39. WICK, 1941. 328.
40. WICK, 1941. 230.
41. KOVÁTS, 2007. 170–171. és Duchoň Jozef: Rákóczi Kassája. Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa, 2004. 84–85. A kiállítás részletes leírása ugyanitt olvasható a 86–93. oldalakon.
42. Felavatták a fejedelem emlékművét. Magyar Nemzet, 2006. április 5. 12.
43. Balassa Zoltán: Egy év a Rákóczi-jubileum jegyében. Gömörország, 2006. tél. 72–80.
44. Uo. 76.
45. BAUER, 2008. 205. 46. Szabó Adorján: II. Rákóczi Ferenc Kassa múltjában. Kassa, 1906. 62.