RÁKÓCZI NYOMÁBAN 7.

Kétbodony-Romhány

Másnap, 2012. augusztus 19-én tovább folytattuk Heves és Nógrád megyei kalandozásunkat. Aznapra csak két szomszédos település felkeresését határoztuk el, így értünk el közel egy óra kocsikázás után Gyöngyösről Kétbodonyra.
Mivel a pontos címet nem tudtuk, így a település központjába navigált minket a GPS-ünk. (Egy út fölé kifeszített molinóról leolvashattuk, hogy augusztus utolsó szombatján szilvaszombat lesz... Ha csak egy pár nappal később érkezünk, itt nagy sürgés-forgás lenne és készülnének a finomabbnál finomabb szilvásgombócok...) Mivel sehol sem láttuk a templom tornyát, ahol Rákóczi szobrát sejtettük, így azt csak kérdezősködés után találtuk meg. A templom megvan, de a szobor sehol. Újabb kíváncsiskodás. Kiderül, hogy a katolikusnak hitt templom evangélikus de a szoborról nem tudnak, hiszen "idevalósiak vagyunk", ahogy egy idősebb bácsika megfogalmazta. Pedig a szobor is ott van a települést népszerűsítő plakáton a falu központjában. De ahogy a millenniumi park nevét említem, már felcsillan a szemük: "ott lesz az, az ecseti útra kell lefordulni jobbra". Le is fordultunk s meg is találtuk végre a mi Rákóczink egyszerű szobrát, ott szerénykedett egy kis parkocska végében virágokkal övezve.

A szobrot az Önkormányzat állíttatta 2000-ben. Alkotója Terman Sándor romhányi kőfaragó.

A település határában a Romhány felé vezető út mellett Rákóczi már lóra pattant, legalábbis a szépen kialakított park közepén így láthatjuk a fejedelem fába faragott alakját. Két tájékoztató tábla is az érdeklődők segítségére siet. Az egyik a Rákóczi által vezetett szabadságharc legfontosabb történéseit, míg a másik a kétbodonyi-romhányi csata történetét foglalja össze.

A faszobor Koltai László és Demeter Istvén alkotása. A csata 300. évfordulóján, 2010. január 24-én leplezték le.

(Rákóczi utolsó jelentősebb csatájának története -a szobor melletti tájékoztató felirat- itt olvasható pdf-formátumban.) Kétbodony után lássuk hát a csatának emléket állító romhányi emlékjeleket is! (Itt jegyzem meg érdekességképpen, hogy 1982-ben egyesítették a két települést, amely állapot egészen 1993-ig tartott.) Romhány központjában található a szépen felújított községháza épülete, előtte gondozott kert emlékoszloppal.

Nógrád vármegye egyetlen millenniumi emlékoszlopát 1895-ben állították a honfoglalás emlékére.

A községházától balra található a helyi közösségi szerepet is betöltő Rákóczi emlékhely. Ez egyébként a 2010-ben átadott Rákóczi tanösvény első állomása is.

A tájékoztató tábla segítségül hívásával ismerjük meg az itt található emlékjeleket. A figyelmünk elsőként Rákóczi sajátságos szoborábrázolására irányul.

"A szobrot romhányi homokkőből készítette Terman Sándor, helyi kőfaragó mester 2007-ben.
A kereszt a fejedelem mély hitét és a szécsényi országgyűlésen deklarált, minden keresztény felekezet iránti tiszteletét szimbolizálja,
a jogar pedig a vezérlő fejedelmi cím jelképe."

Nagyon szép hagyomány büszke "kelléke" a szalagozó emlékoszlop, amelyen ottjártunkkor is voltak piros és kék szalagok.

"Az oszlopot Koltai László készítette. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai minden év áprilisában
a Rákóczi-napok megnyitóján szalagozással emlékeznek meg itt a történelmi eseményről."

Rákóczi-harang
"A község lakossága a Rákóczi-szabadságharc romhányi csatája 300. évfordulójának tiszteletére készíttette."

"A harang anyagához való rezet a falu lakossága adta össze a forgalomból kivont egy és kétforintos érmékből, továbbá egyéb rézhulladékokat is adományoztak. Ez kb. 140 kg-ot tett ki. A harangot ifj. Farkas Titusz monori harangvillamosító javaslatára Marek Kawinski lengyelországi öntőmester öntötte. Súlya 30 kg, átmérője 30 cm. Az egyik oldalon Rákóczi portréja látható, melynek eredetije Borsos Miklós alkotása és a felirat: A romhányi csata 300. évfordulójára 1710-2010., a másik oldalon Rákóczi egy fohásza olvasható: "Isten, adj hazánk felett tiszta, fénylő kék eget".

A Rákóczi tanösvény 2. állomása is sok érdekességgel szolgált. Röviden idézek a Lókos-hídról szóló leírásból (a teljes szöveg itt olvasható):

Lókos-híd

"A XVIII. század elején már állt híd ezen a helyen, mely a falu déli átkelője volt. Mind a hadtörténelmi adatok, mind pedig a plébánia Historia Domusa is megemlíti. Részletesebben II. Rákóczi Ferenc Emlékirataiban, az 1710-es utolsó csatája kapcsán írt róla annak ellenére, hogy nem is ez a híd játszott főszerepet az ütközetben. Az akkori híd fából készült, de méreteiben megegyezett a most látható kőből épített utódjával. A csata leírása során a kuruc kor kutatója, Heckenast Gusztáv ezt a fahidat valószínűsíti a kuruc hadsereg átkelésének helyéül. A fejedelem mellett a csatában résztvevők közül, Beniczky Gáspár (Rákóczi magántitkára) és Bercsényi László (Bercsényi nagyobbik fia), a Nemesi Kompánia tagja említik a hidat, de írásaikból nem derül ki, hogy erről vagy az északabbra, Szátok felé eső hídról van szó. Dálnoki Veres Gerzson verses Kuruc krónikájában sem egyértelmű ez."

A tanösvény harmadik állomása Rákóczi-fájához vezetett.

A családom a fához vezető út elején található tájékoztató táblát böngészi.

A táblán két mondát is olvashatunk a fa eredetére vonatkozóan. "A rodostói száműzetésben élő Rákóczit meglátogatta egy volt katonája, akinek Rákóczi egy török mogyorócserjét adott át azzal, hogy azt ültesse el a romhányi síkon az 1710. január 22-i csata emlékére. Él az a monda is, miszerint a Fejedelem erről a dombról irányította a csatát. A kezében lévő mogyoróbotot leszúrta a földbe, ami később megeredt, és terebélyes fává növekedett."

Rákóczi emlékfa

A fa alatt a Nógrád Megyei Rákóczi Emlékbizottság egy emlékkövet helyezett el
Rákóczi születésének 300. évfordulója alkalmából.

A Rákóczi tanösvény 4. állomása romhányi kalandozásunk utolsó állomását jelentette. (Még volt ugyan 3 állomás, de ebből egy kocsival nem volt megközelíthető, kettőt pedig nem találtunk meg.) Itt egy olyan emlékművet láthattunk és ismerhettük meg történetét, amely a feleségem tetszését is maradéktalanul elnyerte. Pedig egy egyszerű emlékoszlop volt bronztáblákkal, mégis lenyűgöző hatást tett ránk. (A tájékoztató táblán látható szöveg itt olvasható.)

Az emlékművet 1932. október 9-én leplezték le. A turul és a bronz domborművek Istók János szobrászművész alkotásai.

A fiúk a Rákóczi-emlékmű előtt.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezen a tájékoztató táblán is olvasható a csata leírása, ami néhol teljesen megegyezik a kétbodonyi tábla történetével, néhány adat azonban különbözik. Érdemes összevetni a két leírást.) A tanösvény hetedik állomása a Vérhegy, ahová a cserkészek állítottak egy emlékkeresztet. (Az 5. és a 6. állomás közül az egyik talán a szátoki Rákóczi-forrás lehet, amelynél a legenda szerint a fejedelem megpihent csapataival és megitatta lovát. (Ezek még további nyomozást igényelnek.) Romhányban zárult tehát a mai napra a kalandozásunk. Innen indultunk tovább Miskolcra.