EMLÉKJELEK
2022. január
2022. február
2022. március
2022. április
2022. január
2022. február
2022. március
2022. április
Az 1970-es évek elejére már nagy gondot jelentett a közlekedésben, hogy a 36-os számú főút nyíregyházi bevezető szakaszának forgalmát a rajta keresztül haladó négy vasúti sínpár miatt felállított sorompó megbénította. A naponta húsz órát lezárt állapotban lévő sorompó a vasútvonaltól nyugatra eső városrész és a városcentrum közlekedési kapcsolatát is megnehezítette. A Kelet-Magyarország 1972 januárjában számolt be arról, hogy a nagy forgalmú út vasúti felüljárójának építése már az előkészítés stádiumában van. A létesítmény főtervezője az Út és Vasút Tervező Vállalat (UVATERV, Simon István tervező), kivitelezője a Budapesti Hídépítő Vállalat volt.
A terület előkészítése szanálással járt együtt, ugyanis a felüljárót nem a már meglévő úttest nyomvonalára tervezték, hanem egy enyhe íveléssel, északi irányba tolták el. Ezzel elérték az úttestnek a hőerőmű előtti éles ívelésének megszűntetését, továbbá biztosították az építkezés ideje alatt a közlekedés zavartalanságát a meglévő útszakaszon. Az építkezés miatt lakóházak mellett lebontották a megyei építőipari vállalat asztalosüzemének útmenti épületét és a Kisipari Termelőszövetkezet motorjavító üzemét is. A kivitelezés a közműkiváltási munkákkal 1975 novemberében vette kezdetét, a hídszerkezet munkáihoz pedig 1976 februárjában láttak hozzák. Látványossá augusztusban vált a munka, amikor helyükre emelték a 23,7 méter hosszú, 21,6 tonnás előre gyártott vasbeton áthidaló paneleket.
Az átadási ünnepségen, 1977. április 29-én az UVATERV igazgatója örömmel jelentette Biszku Bélának, a Központi Bizottság (KB) titkárának, hogy tizennégy vállalat jól szervezett munkájával, hat hónappal a határidő előtt, 100 millió forintos beruházásból a felüljáró elkészült. A KB titkára elismerését fejezte ki és kitüntetéssel jutalmazta a kivitelezésben résztvevőket, akiknek munkájának eredményét „gazdasági és társadalmi fejlődésünk tette lehetővé.
A 45 évi használat során a felüljáró rossz állapotba került, így az elmúlt év őszén elkezdődtek a felújítási munkálatai, a komplex rekonstrukciójával idén nyárra készülnek el.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2022. április 29. 16. o.)
"Három nagydaru összehangolt munkájával emelik helyére a 23,7 méter hosszú, 21,6 tonnás
előre gyártott vasbeton hídszerkezeteket."
(Fotó: Hammel József. Kelet-Magyarország, 1976. 08. 05. 1.)
"A Tiszavasvári úton a vasúti felüljáró építése során elhelyezték azokat a betongerendákat,
amelyek a sínek fölött ívelik át a vasúti pályát."
(Fotó: Elek Emil. Kelet-Magyarország, 1976. 08. 14. 3.)
"Az új felüljáró látképe"
(Fotó: Elek Emil. Kelet-Magyarország, 1977. 04. 30. 1.)
Az ősi Kállay család több főispánt is adott az országnak, közülük ketten Szabolcs vármegye élén álltak. E vármegyének „nehezen felejthető” főispánja volt Kállay András, aki 1889-től 1896-ig töltötte be e tisztséget. Az ő örökébe lépett Miklós fia, akit 1922. április 20-án iktattak be ünnepélyes keretek között hivatalába, amelyet 1929-ig látott el.
A főispánt a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezte ki. Az előterjesztés legfontosabb feltétele volt, hogy a leendő tisztviselőnek élveznie kellett a regnáló kormány bizalmát, hiszen ő közvetlenül a belügyminiszternek volt alárendelve. Az alispán feladata volt a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésének összehívása. Így tett száz évvel ezelőtt Mikecz István is, aki a kijelölt napon a törvényhatósági bizottsági tagok díszmagyarruhás küldöttségét menesztette dr. Kállay Miklós Dessewffy (ma Bessenyei) téri otthonába, hogy vendégével, dr. Kállay Tibor pénzügyminiszterrel együtt a díszközgyűlésre kísérjék. A megyeháza aulájában Virányi Sándor vármegyei főjegyző köszöntötte az új főispánt, aki közigazgatási tisztviselőként ebben az épületben kezdte hivatali pályáját.
A magyar Hiszekeggyel megnyitott közgyűlésen az alispán köszöntötte a megjelenteket, majd a nemrégiben elhunyt IV. Károly király emlékének adóztak. Ezt követően a főjegyző felolvasta a Kállay kinevezésére vonatkozó okiratot, majd az eskü letételére kérte, amelyben hűséget fogadott Magyarországhoz, annak alkotmányához és kormányzójához, a törvények és rendeletek megtartására, valamint hivatali kötelességei pontos és lelkiismeretes teljesítésére. Az eskütétel után az alispán üdvözölte őt, majd az új főispán elmondta „beköszöntő” beszédét, amelyre Ujfalussy Dezső volt főispán válaszolt. Emlékezett Kállay édesapjára, majd a rá váró nagy és nehéz, de szép feladatokra hívta fel a figyelmét. Ezután Kállay Miklós hivatalában fogadta a tisztelgő hatóságok, hivatalok és intézmények küldöttségeit, majd a Korona nagytermében bankettel zárult az ünnepi nap.
(Megjelent: Nyíregyházi Napló, 2022. április 22. 16. o.)
Kállay Miklós
(Fotó: Kállay Gyűjtemény)
A képre kattintva elérhetők az iskolatörténeti kiállításon készült képek - Fotók: Szarka Lajos
Kelet-Magyarország, 2022. április 1. 5. o.
2013 októberében arculatváltás történt a Nyíregyházi Naplónál és a lokálpatrióta tudat erősítése érdekében egy helytörténeti rovat is indult „Amiről az utcák mesélnek…” címmel. A sorozat a 100. részéhez érkezett el, amely alkalomból bemutatjuk a szerzőt és a cikkek megszületési körülményeit.
![]() |
![]() |
![]() |
Szobrok. Művészek által megálmodott, különféle anyagokba zárt, vagy inkább kibontott csodák. Saját elhatározásból (az alkotás és az önkifejezés öröme), vagy megbízásból (élni is kell valamiből) életre kel az anyag, amelyben ott van a művész maga. (Szerencsés esetben a megbízói szándék és a művészi önkifejezés találkozhat.)
Szobrok. Esztétikai élményt nyújtanak, vagy éppen bosszantanak, mert nem szépek és nem a környezetükbe illőek. De ez mind szubjektív. Mert ami nekem tetszik, az másnak nem biztos és fordítva is. Éppen ezért néha kiszolgáltatottak. És nem csak a közízlésnek, hanem a politikának is (ami nem mindig egyezik a közakarattal). Így szobrokat avatnak, és néha döntenek, vagy legalábbis kiállítási parkokba száműznek letűnt korok örök mementóiként. Néha pedig a véleménynyilvánítás sajátos módjaként festékkel öntik le őket vagy modern barbárokként színesfémvadászok darabolják fel. Sorsuk és történetük van.
A szobrok az idők és korok néma tanúi. Jelenlétükkel az állítók korának visszfényei is. Gyönyörködtetnek vagy emlékeket hordoznak és idéznek. Jó esetben az emlékek felidézésére létrehozott szobrok is szépek, bár elsődlegesen nem ez a céljuk, hanem az emlékállítás. Emléket állítanak egy nagyobb vagy kisebb közösség életében fontos szerepet betöltő eseménynek, személynek, hogy évente legalább egyszer szónoklatok hangozhassanak el mellőlük és koszorúkkal ékesíthessék. Majd a koszorúk elhervadnak, de a szobrok maradnak. Mert tanúk ők. Márványba, kőbe, fába faragott és bronzba öntött jelek. Bárhol is legyenek, megállásra késztetnek.
Nyíregyháza szobrai is megállítanak. Mert jó felnézni Bessenyei ércbe öntött daliás alakjára, szemlélni a kecses Vénuszunk formás idomait és lenyűgözve állni a Hősök szobra alakjai által megelevenített dráma előtt. Szomorú idők emlékét idézi a csecsemőjét féltve magához szorító menekülő anya is, de Váci kitárt karjai mintha mindenkit ölelésre várnának, és boldogan fut apjához a Sóstói úti kórház parkjában egy leány. Benczúr most éppen az őszi várost álmodja palettájával és ecsetjével kezében, míg a szerelmesek talán még jobban összebújnak a Szabadság tér fái alatt. A díszszemlén léptető magyar huszárunk a régi nyíregyházi huszárok világába repít vissza bennünket, de a múlt üzenetét hordozza Károlyi és Petrikovits szobra is: ma is és mindenkor tenni kell városunkért! Szent István szobra előtt pedig a hazánkra gondoljunk és tegyük Kölcseyvel mi is szívünkre a kezünket és mondjuk vele együtt: „A haza minden előtt”.
Nyíregyháza szobrai. Nap, mint nap elmegyek mellettük. Kedvelem őket. Ismerem őket. Vigyázzunk rájuk, hogy megállva előttük újra és újra rácsodálkozzunk a szépre, vagy elmerülhessünk városunk múltjában.
(2011 októbere)
![]() |
![]() |
![]() |